Kozma Imre szerzetes és posztumusz Pásztor István kapta az idei Esterházy-díjat

Kozma Imre irgalmasrendi szerzetes és posztumusz Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) néhai elnöke kapta idén a Rákóczi Szövetség Esterházy-díját.


Csáky Csongor Rákoczi-szövetség, Vecsei- Miklós, Kozma Imre Irgalmasrendi szerzetes, az Esterhazy-dij átadón

Kövér László, az Országgyűlés elnöke pénteken a Parlamentben tartott ünnepségen Pásztor Istvánt méltatva úgy fogalmazott: személyében egy olyan kiemelkedő magyar vezető előtt tisztelegnek, akinek megadatott, hogy politikai tehetségét és erényeit ne eméssze fel az állam nélküliség, hanem azokat egyenesen két állam és két nemzet, Magyarország és Szerbia, a magyarok és a szerbek szolgálatába állíthassa.

Pásztor István olyan politikus volt, aki tudta, hogy a politika nem pusztán a pillanat uralmának a művészete, mert ha csak az lenne, akkor megélhetési percemberek „prédájává” válna – fogalmazott. Tudta, hogy a politika a távlatok egyeztetésének a művészete is, azaz a múltban gyökerező adottságok reális egyeztetése a jövőbeli lehetőségekkel, tudta, hogy ezen adottságok és távlatok helyes felismerése, illetve ösztönös megérzése és egyeztetése nélkül a politika nem a köz javát, nem a köz szolgálatát jelenti, hanem csak egyéni vagy kiscsoportos karrierista játék marad.

Pásztor István minden erejével szolgálni akarta a délvidéki magyarságot, és nem „játszadozni vele” – emelte ki. Hozzátette: felismerte, és pontosan érezte közösségének múltban gyökerező létadottságait, ismerte a közössége előtt tornyosuló veszélyeket, de mindig szenvedélyesen bízott közössége jövőjében.

Rámutatott, hívő realista volt, aki úgy vélte, az erkölcsöt és politikát egymástól szétválasztani nemcsak bűn, hanem már maga a büntetés is. A délvidéki magyarság világi elöljárójaként mindig tiszteletet adott másoknak, és tiszteletet vívott ki, nemcsak a maga, hanem közössége számára is – húzta alá.

A házelnök kiemelte: soha nem mért kettős mércével. A szerb nemzetnek őszintén ugyanazt kívánta, mint a magyarnak: szabad, cselekvőképes és együttműködésre kész olyan méltányos nemzeti államot, amely a területén élő minden nemzeti közösségnek képes biztonságot, jólétet nyújtani és a nemzeti identitáshoz, vagyis az anyanyelvhez, a nemzeti kultúrához és a szülőföld otthonosságához való jogot ténylegesen biztosítani.

Az Országgyűlés elnöke idézte Esterházy János hitvallását és állam nélküli államférfiként jellemezte, aki kimondta, „a mi jelünk mindig a kereszt, és soha nem a horogkereszt vagy a sarló és kalapács”. Személyében legyőzetve is győztessé vált abban a XX. században, amelyet a magyar nemzet tragikusan elveszített – mutatott rá.

Esterházy János napjainkban is példakép mindazok számára, akik hisznek abban, hogy Európa csak addig és csak úgy él, ameddig és amennyire Krisztusban él, akik hisznek abban, és tesznek is érte, hogy a magyarság nyertese legyen a XXI. századnak.

Pásztor Bálint – a tavaly elhunyt vajdasági politikus fia – a díjat megköszönve úgy fogalmazott: Pásztor István a világ magyarságáért küzdött nap mint nap élete során. Olyan derűvel és jövőbe vetett hittel tette az utolsó napig, ami mindenkinek erőt ad a küzdelem folytatásához – mondta a VMSZ jelenlegi elnöke.

Esterházy János a huszadik század egyik legkiemelkedőbb magyar politikusa volt. Keresztény, európai és magyar – hangsúlyozta köszöntőjében Panyi Miklós, a Miniszterelnökség államtitkára.

Úgy fogalmazott: a XX. század két nagy háborúja és az azokból kinövő embertelen diktatúrák el akarták pusztítani „Istent, nemzetet, kultúrát, és az európai embert magát is.” De voltak, akik mindezt nem nézték tétlenül. Akik vállalták az üldöztetést, s ha kell, életükkel fizettek érte – folytatta. Kiemelve: ilyen volt Esterházy is.

Panyi Miklós emlékeztetett: Esterházy bátran lépett fel a diktatórikus birodalmi eszmék ellen. Úgy folytatta: ha Európát nem szakították volna ketté a vasfüggönnyel, akkor Esterházy a keresztény alapokon nyugvó és a nemzetek együttműködését előmozdító európai egység megteremtésén dolgozott volna.

Panyi Miklós szavai szerint ha Esterházy ma élne, azt tapasztalná, hogy a felszabadult Európában újra veszélyben van mindaz, amiért küzdött és életét adta. „Ha ma élne, ugyanúgy ki kellene állnia a keresztény Európáért, a nemzeti szuverenitásért és a nemzeti kisebbségek védelméért” – sorolta.

„Esterházy János a szélsőséges eszmékkel szembeni ellenállás megtestesítője volt. Szellemi hagyatéka ezért ma is iránytű, és a remény forrása” – állapította meg.

Vecsei Miklós miniszterelnöki biztos, a Máltai Szeretetszolgálat alelnöke Kozma Imre irgalmasrendi szerzetest méltatva kiemelte: „aki találkozik Imre atyával, erősebb emberként éli tovább az életét.” Úgy fogalmazott: Imre atya „jelen van” az emberek között, „az igazi jelenét pedig nyomot hagy.”

Vecsei Miklós felidézte, hogy Kozma Imre atya hittanóráján „három alapvető leckét biztosan elsajátíthattak a tanítványok”: az első, hogy a kereszténység nem elmélet, hanem gyakorlat. A második, hogy a szeretet sok bűnt eltakar, a harmadik pedig, hogy kockázatvállalás nélkül nincs élet.

Kozma Imre köszönőbeszédében a közelgő húsvét ünnepe kapcsán arra figyelmeztetett: megváltásra szorul a világ és megváltásra szorul az ember is.

Hozzátette: ha megváltott emberként szeretnénk élni, akkor szükségünk van Esterházy János példájára. Esterházy „tudatosan vállalta a mártíriumot”, és minden megnyilatkozásával a szlovák magyar megbékélést szorgalmazta – hangsúlyozta, megjegyezve: Esterházy János sorsa „prófétai sors.”

A rendezvényen elhangzott, hogy 2024. március 10-én, vasárnap 10 órakor a Belvárosi Ferences Templomban Szentmisét mutatnak be Isten szolgája Esterházy János boldoggá avatásáért, ezt követően pedig 11 órakor a Szép utcai Esterházy János emléktáblánál koszorúzási ünnepséget tartanak.

szerző: B. Tóth Edit
forrás: VASÁRNAP




Éljünk megváltott emberként – Kozma Imre és Pásztor István kapták idén az Esterházy-díjat

Március 8-án, pénteken kora délután az Országház zsúfolásig megtelt felsőházi üléstermében díjátadó ünnepségre került sor: a Rákóczi Szövetség elnöksége Esterházy-díjat adományozott Kozma Imre irgalmasrendi szerzetesnek és posztumusz Esterházy-díjban részesítette Pásztor István vajdasági magyar politikust, a Vajdasági Magyarok Szövetségének (VMSZ) 2023-ban elhunyt elnökét.


A Rákóczi Szövetség 1991 óta minden évben, Esterházy János életműve és személyisége előtt tisztelegve díjat adományoz olyan személyeknek és intézményeknek, akik és amelyek a felvidéki magyar közösségek szolgálatában kiemelkedő tevékenységet folytattak, illetve a mártír sorsú politikus szellemi örökségének megőrzéséért és az ő szellemében a kereszténységért, az összmagyarságért és Közép-Európa népeiért kimagaslóan tevékenykedtek. A díjazottak között van Erdő Péter bíboros, prímás is.


A tegnapi ünnepi rendezvényen Panyi Miklós miniszterhelyettes, a Miniszterelnökség parlamenti és stratégiai államtitkára köszöntő beszédében így jellemezte Esterházy Jánost: keresztény, európai és magyar. E három fogalom határozta meg egész életét.
Kereszténység, európaiság, nemzethez tartozás: olyan értékek ezek, amelyek évszázadokon keresztül a legtermészetesebbek voltak egész Európának. Ez volt az az európai egység, amit mindenki tisztelt, elfogadott. Keresztény Európa, a nemzetek sokszínűségében.
Ám a XX. század két nagy háborúja és az azokból kinövő két, embertelen diktatúra mindent el akart pusztítani ebből a világból, Istent, kereszténységet, nemzetet. Voltak azonban olyanok, akik nem nézték tétlenül a pusztítást, emberek tízmillióinak elnyomását, meggyilkolását, felléptek ez ellen, vállalva az üldöztetést, ha kellett, feláldozva életüket.

Ilyen ember volt Esterházy János is, a XX. század legnagyobb felvidéki magyar politikusa. Igaz volt keresztényként, európaiként és magyarként is. Bátran fellépett a törvénytelenségek, a jogtalanságok, az üldöztetések ellen. Felszólalt nemcsak a magyarok, de a többi nemzetiség, szlovákok, csehek, lengyelek, zsidók jogfosztottsága ellen is. Egyaránt üldözték őt a szlovák nacionalisták és fasiszták, a magyar nyilasok, a szovjet és csehszlovák kommunisták.

Panyi Miklós szerint ha Európát nem szakították volna ketté a vasfüggönnyel, Esterházy János Európa egységéért dolgozott volna, ott állt volna a legnagyobb keresztény politikusok, Robert Schuman, Konrad Adenauer mellett, az egységes Európa alapító atyáinak egyikeként tisztelnénk. Esterházy János a szélsőséges eszmékkel szembeni ellenállás megtestesítője volt, ezért szellemi hagyatéka ma is iránytű, és a remény forrása. Ha ma élne, ugyanúgy küzdene az újmarxista, nemzet- és keresztényellenes, természetellenes ideológiák ellen.


Kövér László, az Országgyűlés elnöke ünnepi beszédében állam nélküli államférfinek nevezte Esterházy Jánost, idézve az egész életét meghatározó hitvallását: „A mi jelünk a kereszt, nem a horog- és a vöröskereszt.” A házelnök hozzátette: Európa csak addig él, amíg Krisztusban él.

Kövér László az Esterházy-díjjal posztumusz kitüntetett Pásztor Istvánt olyan kiemelkedő magyar vezetőnek nevezte, „akinek megadatott, hogy politikai tehetségét és erényeit ne eméssze fel az államnélküliség, hanem azokat egyenesen két állam és két nemzet, Magyarország és Szerbia, a magyarok és a szerbek szolgálatába állíthassa”. Pásztor István minden erejével szolgálta a délvidéki magyarokat és rengeteget tett azért, hogy valóra válhasson a szerb-magyar megbékélés. Hívő realista volt. A házelnök idézett a VMSZ egykori elnökének 2020. június 11-én, a nagybecskereki Miasszonyunk Iskolanővérek kollégiumának ünnepélyes átadásán mondott beszédéből: „Az emberi csoda a fel nem adott akarat, kitartás, reménykedés. Az isteni csoda pedig az, hogy meghallgatásra talál az emberi kitartás és reménykedés.” Pásztor István vallotta:
erkölcs és politika szétválasztása nemcsak bűn, hanem már maga a büntetés.
Mélyen hitt abban, hogy a Jóisten nem akar elveszíteni bennünket, a mi dolgunk, hogy tegyük a jót, és akkor győzelemre vagyunk ítélve.

A házelnök beszéde után Kövér László és Csáki Csongor, a Rákóczi Szövetség elnöke átadták a posztumusz Esterházy-díjat Pásztor Bálintnak, Pásztor István fiának, és utódjának a VMSZ elnöki székében.


Pásztor Bálint köszönetet mondott az édesapjának adományozott díjért. Kiemelte: édesapja nemcsak a délvidéki, de az egész világ magyarságáért küzdött, és azt szerette volna, hogy a Délvidéken minden nemzetiség otthon érezze magát. Tette ezt olyan hittel és derűvel, élete utolsó napjáig, ami erőt és reményt adhat a jelen és a jövő nemzedékének.


Vecsei Miklós miniszterelnöki biztos, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alelnöke a másik díjazottat, Kozma Imre irgalmasrendi szerzetest méltatva kiemelte: Kozma Imre mindig jelen van az emberek életében. Aki találkozik vele, erősebbként éli tovább az életét. Vecsei Miklós kamaszkorától kezdve ismeri Imre atyát, ő is tagja volt a ma már legendás zugligeti plébániának, ahol Imre atya még 1977-ben létrehozta az ifjúsági és családpasztorációt, valamint első jótékonysági akcióit is itt szervezte meg. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat is Zugligetben alakult meg, 1989 februárjában. Vecsei Miklós leszögezte: Kozma Imrének nem volt módszere, egyszerűen jelet és nyomott hagyott. Imre atya hittanóráján három alapvető leckét biztosan elsajátíthattak a tanítványok:
a kereszténység nem elmélet, hanem gyakorlat. A második: a szeretet sok bűnt eltakar. A harmadik: kockázatvállalás nélkül nincs élet.

Kozma Imre atyának Csáki Csongor, a Rákóczi Szövetség elnöke és Szilágyi Zoltán alelnök adták át az Esterházy-díjat.

Kozma Imre atya megköszönve a díjat kiemelte: nagyböjtben vagyunk, húsvétra készülünk, a megváltás ünnepére. Megváltásra szorul a világ, megváltásra szorul az ember, mindegyikünk. Jézus Krisztus megváltotta a világot, az emberiséget, nekünk egyetlen célunk lehet, ha istenarcú lényként szeretnénk élni ebben a világban, hogy megváltott emberként éljünk.

Ma, amikor Esterházy Jánosra emlékezünk, ne felejtsük el az ő üzenetét: „A szenvedésben elgondolt megváltás isteni tervének a megvalósítója.” Nem adatott más a mi számunkra sem. Ha megváltott emberként szeretnénk élni, vagyis új életet kezdeni, akkor szükségünk van Esterházy János és sok más, krisztusi életet élő ember példájára.


Imre atya felolvasott egy részt abból az elmélkedésből, amit tavaly ősszel mondott el Alsóbodokon egy Esterházy-ünnepségen: „Úgy vagyunk itt, mintha Esterházy János ma is közöttünk járna. Amikor élete drámai fordulatot vett, a szeretet Istenéről beszélőt, az üldözötteket védőt börtönbe vetették a XX. század Júdásai, elszakították családjától, népétől, de hitétől nem tudták elszakítani. Isten ott volt a szívében. Aki értelmet adott szenvedéseinek… A hitvalló Esterházy János vonzó életpéldája életre váltott halál a megváltás rendjében.”

A díjátadó ünnepségen Dudás Katalin énekesnő énekelt; Rubold Ödön színművész elszavalta Vörösmarty Mihály Honszeretet című versét. Az ünnepi esemény műsorvezetője Horváth Ágnes, a Kossuth Rádió műsorvezetője volt.


2024. március 9.
Bodnár Dániel/Magyar Kurír
foto: Merényi Zita
forrás: MAGYAR KURÍR


Esterházy-díjjal tüntették ki Erdő Péter bíborost

2023. Március 13-án, vasárnap az Országház felsőházi termében ünnepséget rendeztek Esterházy János mártírsorsú felvidéki politikus emlékére. Az eseményen a Rákóczi Szövetség és az Esterházy János Emlékbizottság Esterházy-díjjal tüntette ki Erdő Péter bíborost, esztergom-budapesti érseket.


Az emlékülésen ünnepi beszédében Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes kiemelte, Esterházy János megerősít minket kereszténységünkben, magyarságunkban, közép-európai sorsközösségünkben.

A Rákóczi Szövetség idén Erdő Péter bíboros-prímásnak adományozta az Esterházy-díjat – mindazért, amit a kereszténységért tett és tesz, különös tekintettel is a magyarság és Európa lelki megújulását szolgáló budapesti 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus megrendezéséért.

A laudatiot Orosch János nagyszombati érsek mondta. A bíborost méltatva kiemelte, Erdő Péter püspöki tehetségét jelzi, hogy fiatal kora ellenére tíz évig vezette a Magyar Katolikus Püspöki Konferenciát, és ugyancsak tíz évig állt az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa (CCEE) élén.

Hivatalos vatikáni életrajza szerint a bíboros 25 könyv és csaknem 250 tudományos cikk szerzője. Erdő Péter sokrétű egyházi és tudományos munkásságának híre messze meghaladja Magyarország határait. Elismertségét jelzi, hogy a Lateráni Pápai Egyetemen bemutatott, 25 év válogatott tanulmányait tartalmazó kötetének megjelenését a világ legjobb jogászainak dicséretszimfóniája fogadta – fogalmazott Orosch János.


Erdő Péter az elismerést megköszönve kiemelte, Esterházy János alakja ma is elgondolkodtató.
Életútja bizonyítja, hogy a keresztény értékek képviselete a közéletben minden korban lehetséges, de csak, „ha készek vagyunk” akár a vértanúságot is vállalni.
A bíboros emlékeztetett arra is, hogy a II. Vatikáni Zsinat több dokumentuma szól a hívők küldetéséről.

A zsinat a hívek feladatául jelöli meg, hogy az evilági dolgok rendjét, így a politikát, a gazdaságot, a művészetek és a tudomány világát is az evangélium szerint alakítsák. A II. Vatikáni Zsinat mintha biztatná a katolikusokat, hogy törekedjenek magas közéleti tisztségek betöltésére, és e pozíciókban is az evangélium értékeinek képviseletére. Ebből látszik, hogy a zsinaton kevés kommunista országból érkező püspök vehetett részt annak idején – jegyezte meg Erdő Péter. – Hiszen akár a római birodalom, akár a kommunizmus keresztényüldözéseinek korában a hívő embereknek esélyük sem volt az államot kormányozni. A feladatuk az volt, hogy helytálljanak és tanúságot tegyenek hitükről.


Az országok ma sem egyformák, és ma is van, ahol eleve hittagadást kíván a részvétel a közéletben, míg máshol ugyan nem kívánják a hit megtagadását, de úgy működnek a szisztémák, hogy abban nem vehet részt az, aki nem akar a strukturális bűnök elkövetőjévé válni.
Az adott helyen, az adott lehetőségek között kell tehát az egy és közös krisztusi küldetést teljesíteni. Ez a mi dolgunk. Esterházy János példája pedig megmutatja, hogy ez olykor csak a vértanúság vállalásával sikerülhet
– fogalmazott a főpásztor.

* * *

Esterházy-díjban részesült Martényi Árpád, az Esterházy János Emlékbizottság elnöke is.

Molnár Imre történész laudációjában elmondta: Martényi Árpád 1998-ban kapcsolódott be az Esterházy János Emlékbizottság munkájába, 2008-tól ő a testület elnöke. Nagyrészt neki köszönhető, hogy noha mindmáig elmaradt Esterházy János politikai rehabilitációja, társadalmi rehabilitációja a visegrádi országok egész területére kiterjedően folyik.

Martényi Árpád az elismerést megköszönve felidézte: bizottsági munkájához családi indíttatása is volt, hiszen édesapja Esterházy János munkatársa volt, és mint sokan mások, ő is a felvidéki politikusnak köszönhette szabadulását, miután bebörtönözték az eperjesi fiatalok körében végzett munkájáért. Az elnök köszönetet mondott az emlékbizottság több tagjának és azoknak az idősebb kollégáknak is, akik tanították és kiválasztották a bizottságban végzett feladatra.

Esterházy János (1901–1957) a szlovákiai magyarság két világháború közötti politikai vezetője volt. A második világháború után letartóztatták, a csehszlovák hatóságok átadták a Szovjetuniónak, ahol koholt vádak alapján kényszermunkára ítélték és a Gulágra küldték.

A szlovák Nemzeti Bíróság 1947-ben halálra ítélte a fasisztákkal való együttműködésért. Később elnöki kegyelemben részesült és életfogytiglant kapott; ezt egy általános amnesztia során huszonöt éves börtönbüntetésre módosították. 1957. március 8-án a morvaországi Mírov börtönben halt meg.



2022. március 13.
Esztergom-Budapesti Főegyházmegye; MTI
fotó: MTI/Máthé Zoltán; Rákóczi Szövetség
forrás: MAGYAR KURÍR


Esterházy János

Esterházy János 1901-ben született Nyitraújlakon. Jellemének és későbbi sorsának kialakulásában fontos szerepet játszottak az Esterházy család történelmi hagyományai, különösen a Felvidékhez való szoros kötődés.


Gróf Esterházy János (galántai Esterházy János István)

Vegyes lakosságú szülőhelyén hamarosan megtanulta a szlovák nyelvet, és elsajátította a nemzeti tolerancia képességét. Esterházy János Budapesten folytatott közgazdasági tanulmányokat, majd újlaki birtokán kezdett gazdálkodni. A háború befejezése után, amikor megkezdődött a Felvidék cseh megszállása, csatlakozott az önkéntes ellenálló egységekhez. Az államfordulat után a földreform következtében a család nyitrai birtokainak nagy részét felosztották. Esterházy nemsokára bekapcsolódott a kisebbségi magyar politikába, tevékeny tagja, majd 1932-ben elnöke lett az Országos Keresztényszocialista Pártnak.

Kezdettől fogva kiállt a magyar kisebbség egyenjogúsága és autonómiája mellett, és felhívta a figyelmet a Csehszlovák Köztársaság kisebbségekkel szembeni asszimilációs törekvéseire. 1936-tól az Egyesült Magyar Párt ügyvezető elnökeként lépett fel, és fáradhatatlanul tovább küzdött a jogtalanságok és a nacionalista elnyomás ellen. A keresztény szeretet jegyében őszintén támogatta Hlinka Szlovák Néppártjának autonómiaküzdelmét, noha ez a párt egyre inkább közeledett a hitleri Németországhoz. Ezt a vonalat az Egyesült Magyar Párt elnöke nem követhette, mivel világosan látta, a magyar revízió ára egy újabb világháború lehetne.

A kutatók nem találkoztak egyetlenegy olyan hiteles adattal sem, mely Esterházy ellenséges mesterkedéséről tanúskodhatna Csehszlovákiával és a szlovákokkal szemben. Amikor az 1938-as első bécsi döntés következményeként a Felvidék bizonyos magyarlakta területeit visszacsatolták Magyarországhoz, Esterházy kötelességének érezte, hogy a szlovák fennhatóság alatt maradt mintegy 66 000 magyart továbbra is képviselje.

A Kassára bevonuló Horthy Miklóstól azt kérte, hogy ugyanazokat a jogokat biztosítsa a Magyarországra kerülő szlovákoknak, mint amelyekért ő küzd a Szlovákiában maradó magyarok számára. A Jozef Tiso által vezetett szlovák bábállam idején Esterházy rendíthetetlenül küzdött a nemzetiségi és emberi jogokért. Õ volt a pozsonyi parlament egyetlen olyan képviselője, aki nem szavazta meg a zsidók deportálásáról szóló 1942-es törvényt.

A gróf 1945-ben Nyugatra menekülhetett volna, de nem tette. Tisztának és bűntelennek érezte magát, sőt az oroszok Pozsonyba való bevonulása előtt már attól kellett tartania, hogy elhurcolja a Gestapo. Sorsa azonban így is tragikusan alakult. Gustáv Husák, a későbbi csehszlovák köztársasági elnök – akkor szlovák belügyi megbízott – 1945. április 20-án lefogatta az őt békés szándékkal felkereső Esterházyt, és átadta őt a szovjet katonai rendőrségnek.

Több társával együtt Moszkvába hurcolták. Egy kirakatper során szovjetellenes fasiszta tevékenység címén kényszermunkára ítélték, amelyet 1949-ig, Csehszlovákiába való visszatéréséig végzett. Ez azonban még mindig nem volt elég az akkor éppen a Felvidék teljes magyartalanításán munkálkodó csehszlovák, illetve szlovák államhatalomnak. Mivel a hírhedt beneši dekrétumok következtében a felvidéki magyarság egésze kollektív bűnösként a vádlottak padján ült, valamilyen módon e nemzetrész vezetőjét – bár akkor már a szovjet gulágok lakója volt – is látványosan meg kellett büntetni.

A Szlovák Nemzeti Bíróság így aztán 1947. szeptember 16-án – távollétében – Esterházyt kötél általi halálra ítélte. Esterházy grófot végül nem végezték ki, hanem a halálos ítéletet elnöki kegyelemmel életfogytiglani börtönbüntetésre változtatták. Több szlovákiai és csehországi börtönben is raboskodott, mígnem hosszú szenvedés után a mirovi börtönben 1957. március 8-án halt meg. Esterházy János az önzetlen önfeláldozás nemes példáját nyújtotta az egész magyarság és minden jóakaratú keresztény ember számára.


2006. szeptember 5.
Karaffa János: Magyar hitvallók a XX. században
forrás: MAGYAR KURÍR