Egy tűzvész, a török sereg, egy irgalmatlan robbanás s talán néhány enyveskezű esztergomi is kellett Európa harmadik templomának megépüléséhez. 1822-ben tették le az esztergomi bazilika alapkövét.
Európa harmadik legnagyobb temploma, Magyarország legnagyobb épülete, benne található a világ legnagyobb, egy vászonra festett oltárképe, valamint mind ez idáig az egyetlen olyan magyar főpásztornak a tervezett sírkápolnája, akinek reális esélye volt a világegyház vezetésére. A környéken született Szent István is, akit itt koronáztak királlyá, s aki e helyütt alapította meg az első érsekséget. A ma Esztergomban álló, 5660 négyzetméteres Szent Adalbert- székesegyház 34 éven át épült a korábbi templomhegycsúcs lemart helyén – alapkövét 1822-ben tették le.
De mi történt Szent István és 1822 között? Az államalapító király impozáns lakhelyét átadta az érsekségnek, a déli lejtőn pedig új palotát épített, a domb közepére pedig templomot. Utóbbi előtt létesült egy monostor és az érsek magánkápolnája. 1180-ban tűzvész falta fel az egyházi központ egy részét, és a századforduló táján sikerül csak úgy-ahogy rendbe hozni érseki-királyi összefogással. 1256-ban aztán az egész negyed az érsek tulajdonába kerül.
A Szent Adalbertnek és Szűz Máriának szentelt új székesegyház 1453-ban „állt üzembe”. Méretei: 54 méter hosszú, 18 méter széles. Külső díszítőeleme három torony, ezenkívül tucatnyi oltár gazdagította a különféle mellékkápolnák központi helyein. A XV. század végén állandó gyóntatási szolgálat létesült a székesegyházban. A mohácsi vész érzékenyen érintette az egyházat is; a prímás elesik, a vezetés pedig Pozsonyba menekül. 1543-ban az ostrom idején megroggyant a templom, a törökök pedig kirámolják, és dzsámiként „üzemeltetik”. A XVI. század végén indult visszavételi kísérlet során a székesegyházban tárolt lőpor felrobbant, de csodával határos módon az 1507-ben épült Bakócz-kápolna – amit a majdnem pápává választott érsek számára emeltek – szinte sértetlen maradt.
1761-ben került újra az érsekség kezébe a várnegyed, melynek közepén Mária Terézia emelt új templomot Szent István tiszteletére, barokk stílusban. Az egykori Szent Adalbert-székesegyház romjai az építkezés közben – annak rendje és módja szerint – fokozatosan eltűntek, ám ez kapóra jön a XIX. század elején Rudnay Sándor érsekéknek arra, hogy 1822-ben letegyék az alapkövét az új, monumentális székesegyháznak.
Rudnay érsek egy, a Várhegyet betakaró épületegyüttes részeként képzelte el az új egyházi központot, a „magyar Siont” – a szemet gyönyörködtető makett ma is megtekinthető a bazilikakincstár bejárati részénél.
Pénz viszont nem állt rendelkezésére, hogy a legfontosabbon kívüli részek is felépüljenek, maradt hát a főszékesegyház, a Sötétkapu, az Ószeminárium és az érseki palota, ami viszont megvalósult. Az építkezést – aminek várható eredménye felülmúlt minden birodalmi „rémálmot” – féltékeny szemmel és akadályozó tevékenységgel kísérte Bécs. A kilencedik évre még csak az óegyiptomi stílusú altemplom volt készen, illetve az oldalfalak egy része. 1838-ban még mindig nem voltak készen, amikor az építés vezetőjét, Packh Jánost rejtélyes módon megölték, így került Hild Józsefre a végső formába öntés. 1846-ban már a kereszt is felkerült a kupola tetejére, de ekkor még nem fejeződött be teljesen a legizgalmasabb fázis: Bakócz Tamás sírkápolnáját 1600 számozott darabra szétszedve applikálták be a bazilika belső terébe. A bazilika felszentelésére '56. augusztus 1-jén került sor, az eseményen Ferenc József is részt vett. Ő is hallhatta akkor a Liszt Ferenc által komponált és dirigált Esztergomi misét. 1869-ben fejeződött be a templom építése.
Esztergom számos egyházi épülete elpusztult a XVI–XVII. században
A középkori városrészekben és a hozzá szorosan kapcsolódó településeken összesen 38 templomról, 11 kolostorról és más ingatlanokról tudunk. A Szent István vértanú templom a Várhegy északi oldalán állt, a feltételezések szerint Géza fejedelem építtette. 1391-ig érseki kápolna volt. Az évszázadok alatt rommá lett, maradványait a mai bazilika építése idején elbontották, Esztergom város a régészeti feltárások eredményeként 2000-ben a templom oltárának feltételezett helyén szabadtéri oltárt állíttatott. Az oltár előtti kőlapokon megtekinthető a Szent István vértanú templom korabeli alaprajza.
A Szent Adalbert-székesegyházat – vagy Szép templomot – feltehetően Szent István alapította az érsekség megszervezésének idején. A templom a 12. században elpusztult egy tűzvészben, majd újjáépítették. A templom háromhajós volt, nyugati homlokzatán két torony állt. A tornyok között helyezkedett el a Porta Speciosa, a híres főkapu. A templomban tizenegy oltár állt, belsejében két kápolna is helyet kapott, Szent András és Szent Jeromos kápolnája.
A templom oldalához kápolnákat is építettek. Ezek: a Szent Lúcia-kápolna az előcsarnok észak-nyugati oldalán, a Szentháromság-kápolna az előbbitől keletre, a Boldogságos Szűz kápolnája a templom északi oldalán, az Oltáriszentség-kápolna az előbbitől keletre, a Krisztus teste-kápolna a templom délkeleti oldalán, illetve a Bakócz-kápolna, az előbbi mellett nyugatra. A templom mellett, a temetőben két további kápolna állt Szent Mihály arkangyal kápolnája és a Szent László-kápolna.
A felsorolt kápolnák és a főtemplom a török háborúk idején elpusztultak a Bakócz-kápolna kivételével. A Várkápolna a királyi család, majd a 13. századtól az érsekek magánkápolnája volt, melyet III. Béla építtetett a XII. század végén. Ez a korai gótika első emléke Közép-Európában. A kápolna a török háborúk idején beomlott, az 1930-as években feltárták és rekonstruálták.
A II. világháború csaknem 100 találattal „ajándékozta meg” a templomot, aminek utolsó kisebb felújítása az ezredforduló után fejeződött be. Díszkivilágítást 2005-ben kapott, frissen felújított kilátójából tiszta időben a Tátráig is ellátni.
Nagyboldogasszony és Szent Adalbert prímási főszékesegyház
(esztergomi bazilika)
épült: 1822–1869
stílus: klasszicista
anyaga: kő, vörös és fehér márvány, vörösréz
védettség: műemlék
tervezte: Kühnel Pál, Packh János, Hild József, Lippert József
tulajdonos: Esztergom-Budapesti Főegyházmegye
tengerszint feletti magasság: 157 m
magasság: 100 m
hossza: 118 m
szélessége: 49 m
