Az amerikai katolikusok körében valaha végzett legnagyobb felmérés azt mutatja, hogy a hívek azt akarják, hogy fejezzék be az Oltáriszentségnek a kézbe történő kiszolgáltatását
Az Egyesült Államokban a katolikusok körében végzett eddigi legnagyobb felmérés azt mutatta, hogy a hívek túlnyomó többsége szerint a kézbe áldozás az Eucharisztiába vetett hit csökkenéséhez vezetett, és a hagyományos liturgikus gyakorlatok visszaállítását szorgalmazzák.
Az amerikai katolikusok körében valaha készült legnagyobb felmérésből kiderül, hogy a hívek áhítatos, ünnepélyes istentiszteletet szeretnének, és véget akarnak vetni a kézbe áldozásnak, valamint szentáldozáskor a kisegítő áldoztatók alkalmazásának.
2024. október 15-én a Valódi Jelenlét Koalíció (RPC/Real Presence Coalition/ – egy informális katolikus csoport az USA-ban) nyilvánosságra hozta annak a 2024 júliusában végzett átfogó felmérésnek az eredményeit, amelynek célja az volt, hogy feltérképezze az Eucharisztiába vetett hit hiányának okait, ami sok, magát katolikusnak valló ember körében tapasztalható az Egyesült Államokban.
A Public Opinion Strategies országos közvélemény-kutató cég közreműködésével végzett felmérésre közel 16.000 válasz érkezett, köztük 14.725 amerikai világi katolikustól az ország minden római katolikus egyházmegyéjéből. Az amerikai püspökök Indianapolisban rendezett Országos Eucharisztikus Kongresszusának résztvevői közül 780-an válaszoltak.
„Ez a katolikusok körében a legnagyobb felmérés, amelyet valaha végeztek az Egyesült Államokban” – mondta Vicki Yamasaki, az RPC szóvivője. „Az olyan szervezetektől származó felmérések, mint a Pew Research és a Center for Applied Research in the Apostolate (CARA), adatai meg sem közelítik az ebben a felmérésben részt vevő katolikusok számát.”
Fontos, hogy az RPC felmérése nagymértékben támaszkodott a gyakorló katolikusokra: a válaszadók 97 százaléka nyilatkozott úgy, hogy legalább hetente egyszer részt vesz a szentmisén, és hisz Jézus Krisztus valódi jelenlétében az Oltáriszentségben. A legtöbb válaszadó, 84 százalék azt vallotta, hogy „kisgyermek kora óta” katolikus.
Arra a kérdésre, hogy mi járult hozzá leginkább az Eucharisztiába vetett hit elvesztéséhez, a válaszadók túlnyomórészt az állva történő kézbe áldozást említették, közel 58 százalékuk szerint ennek volt a „legnagyobb” hatása.
Más okokra is rámutattak, így például a katolikus tanítást elutasító nyilvános bűnösök szentáldozásának botrányára, a tisztelet hiányára az Eucharisztia jelenlétében, a papságnak az Eucharisztiához való laza hozzáállására, a hívek hitbeli képzésének elmulasztására és a tabernákulumnak a szentély középpontjából való elmozdítására.
A válaszadók több mint 71 százaléka ítélte meg úgy, hogy a „papság körében létező homoszexualitás” nagy hatást gyakorolt az Eucharisztiába vetett hit hanyatlására is, sőt lehet, hogy ez volt a legnagyobb hatással.
A többség azt is mondta, hogy a rendkívüli áldoztatók alkalmazása, a szakrális zene kortárs zenével való felváltása, az ad orientem istentiszteletek (szó szerint: „a keleti égtáj felé forduló” misézés, amikor a miséző pap háttal áll a népnek) megszüntetése, az oltárkorlátok eltávolítása, az eucharisztikus események, például a szentségimádás és körmenetek megtartásának elmulasztása, a szépség hanyatlása a templomépítészetben és a liturgiában, a csend elvesztése vagy a klérusi abúzusokkal kapcsolatos válság szintén „nagy” vagy „legnagyobb” hatással volt az Eucharisztiába vetett hit elvesztésére.
A Real Presence Coalition, amelyben olyan prominens katolikus személyiségek is részt vesznek, mint például Joseph Strickland korábbi tyleri püspök és Athanasius Schneider püspök, megjegyezte, hogy a válaszadók aggodalmukat fejezték ki amiatt, hogy a mise alatt általánosságban véve is csökken az áhítat, beleértve a lezser öltözködést, a hangos beszédet és a mise társadalmi eseményként való kezelését.
A válaszadók emellett kritizálták a papság „tiszteletlen magatartását”, felidézték „az olyan papokról szóló jelentéseket, akik átszáguldanak a liturgikus imákon, és nem kezelik gondosan az Eucharisztiát”, valamint „az egyházi vezetők gyenge vezetését, ami aláássa az Egyház erkölcsi tekintélyét és botrányt okoz a hívők körében.”
„Erős az a felfogás, hogy az egyházi vezetők, köztük a püspökök és maga a pápa is, következetlenek és gyengék a 915. kánon betartásában”, amely megköveteli a szentáldozás megtagadását a súlyos bűnösöktől – áll a Public Opinion Strategies által készített ismertetőben.
A prezentáció azt is hozzátette, hogy „sok válaszadó aggodalmának adott hangot a tabernákulum iránt tanúsított tisztelet hiánya miatt, mint például a térdhajtás vagy meghajlás elmulasztása, amikor elhaladunk mellette, a körülötte előforduló nemtörődöm viselkedés és az, hogy a laikusok is hozzáférhetnek”.
A felmérésben részt vevő válaszadók számos ajánlást javasoltak az Egyesült Államok Katolikus Püspöki Konferenciájának (USCCB) az Eucharisztiába vetett hit megújítására vonatkozóan. A legfőbb ajánlás az Eucharisztia térden állva, nyelvre történő fogadásának bátorítása volt (29 százalék), a második pedig a hívek katekizmusra oktatása, például a transzszubsztanciációról (átlényegülésről) és az Oltáriszentség méltó befogadásáról (24 százalék).
A válaszadók továbbá arra biztatták a püspököket, hogy mozdítsák elő „az Eucharisztia iránti nagyobb tiszteletet”, például letérdeléssel és térdhajlítással, valamint ne alkalmazzanak kisegítő áldoztatókat, és tagadják meg a Eucharisztiát a nyilvános bűnösöktől.
Sokan szorgalmazták a hagyományos latin miséhez való visszatérést vagy annak hozzáférhetőbbé tételét, valamint az olyan hagyományos gyakorlatok visszaállítását, mint az ad orientem és az oltárkorlátok.
A válaszadók több mint 20 százaléka kizárólag hagyományos latin szentmisére jár, további 43 százalékuk pedig úgy nyilatkozott, hogy időnként részt vesz ilyen misén. Az RPC szerint azok, akik részt vesznek a latin misén, jellemzően fiatalabbak voltak, mint a Novus Ordo misére járók, „ami a hagyományos liturgikus gyakorlatok iránti növekvő érdeklődést tükrözi a fiatalabb katolikusok körében”.
Még a Novus Ordo válaszadói közül is 65 százalék úgy nyilatkozott úgy, hogy szívesebben veszi az Eucharisztiát a pap vagy a diakónus kezéből, mint egy kisegítő áldoztatótól.
Az RPC nyílt levelet tett közzé az amerikai püspököknek címezve, amelyben felszólítja őket, hogy a novemberi plenáris közgyűlésük előtt vegyék figyelembe a felmérés eredményeit.
Az 1970-es évek óta az Egyesült Államokban széles körben elterjedt a kézbe áldozás, annak ellenére, hogy a nyelvre áldozás jóval több mint 1300 éven át volt egyházi norma.
Amint azt VI. Pál pápa megerősítette a Memoriale Domini -ban, amely lehetővé tette a püspököknek, hogy a Szentszék jóváhagyásával engedélyezzék az Eucharisztia kézbe történő kiszolgáltatását, a nyelvre áldozás gyakorlatát „meg kell tartani… különösen azért, mert az a hívek hódolatát fejezi ki az Eucharisztia iránt.”
Az Eucharisztia kézben vétele jelentősen megnöveli az Oltáriszentség megszentségtelenítésének kockázatát, és elkerülhetetlenül az Eucharisztia részecskéinek elvesztéséhez vezet, amelyek a padlóra vagy máshová hullhatnak.
Francis Arinze bíboros, aki Szent II. János Pál pápa és XVI. Benedek pápa uralkodása alatt a Vatikáni Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció (CDWDS) prefektusa volt, megerősítette, hogy a „preferált forma” a szentáldozás letérdelve, nyelvre történő vétele.
2018-ban a CDWDS akkori prefektusa, Robert Sarah bíboros bírálta a kézbe történő szentáldozást, mint az Eucharisztiába vetett hit elleni „ördögi támadás” részét, és dicsérte a nyelvre áldozást.
A kisegítő, rendkívüli áldoztatók alkalmazása az Egyesült Államok nagy részén szintén általánossá vált, bár az egyház azt tanítja, hogy „csak valódi szükségből” lehet őket igénybe venni.
