„Kedves testvérek, ha már a gyónásról esett szó: nem akarok több olyan gyónást hallani, amiben nagyvonalúan átsiklunk az első, a harmadik és a hatodik parancsolattal kapcsolatos vétkeinken! A Szentlélek elleni bűn, vagyis a megismert igazság tagadása, egy olyan bűn, amellyel kapcsolatban Krisztus leszögezi, hogy a kárhozatra vezet (Mk 3,28-30). Nos, ti pontosan tudjátok, mit tanít az Egyház, és azt is, ha ezek ellen cselekszetek... így hát jobb nektek, ha mihamarabb megtértek és beismeritek, hogy bizony gonosz emberek vagytok, minthogy a pokolra kerüljetek. Lehet, hogy egyeseket nem érdekel, hogy mi felé tartanak, de én nem fogok ehhez asszisztálni.”

Bizony mondom nektek, hogy minden bűn és minden káromló szó, amit csak kiejtenek az emberek fiai a szájukon, bocsánatot nyer. (Mk 3.28) De aki a Szentlelket káromolja, nem nyer bocsánatot mindörökké, bűne örökre megmarad. (Mk 3.29) Mert ezt mondták róla: „Tisztátalan lélek van benne.” (Mk 3.30)

Jézust ellenségei csodái és jótettei ellenére vádolják meg. Tudniuk kellett, hogy vádjaik koholtak; vannak dolgok, amiket nem lehet nem tudni. A nyilvánvaló igazság ellen ágálni persze szabadságunkban áll - ezt a lehetőséget jelenti a szabad akarat ajándéka -, de a végsőkig kitartani benne annyi, mint a megváltó Isten arcába vágni a mennyország ajtaját. Az Isten sem tudja üdvözíteni azt, aki a szabad akaratát arra használja, hogy a megváltást visszautasítsa.

Nem ismerünk magunkra a farizeusokban. Úgy tűnik kihaltak azok, akik Jézust vádolnák. Ám az igazság tagadása új formákat ölt: a manapság tipikus hazugság a bűn kimagyarázásában és a mélyreható bűnbánat szükségtelennek tekintésében rejlik. Sajnos a partizó fiatalság ma nem mondhatni, hogy jobb helyzetben van, mint a farizeusok hada hajdanán...

A farizeusok a vallásukból akarták kirekeszteni Jézust, ahová pedig tartozott.
A mai ember pedig a humanista/new age-es/szex mániás/erkölcsi relativista/fogamzásgátlós világnézetébe szeretné beintegrálni Jézust, ahová pedig nem tartozik. A kettő egyre megy: hazugság.

Ezek az istenes élet alapjait érintik, a javulás lehetőségeit teszik kétségessé, a Szentlélek indításainak vetnek gátat, ezért különösen veszélyesek:

1. Isten irgalmasságában vakmerően bizakodni.
2. Kétségbeesni Isten kegyelme felől.
3. A megismert igazság ellen tusakodni.
4. Isten kegyelmét másoktól irigyelni.
5. Üdvös figyelmeztetések ellenére a bűnökben megátalkodni.
6. A bűnöket mindhalálig meg nem bánni.