Fizikai hely-e a mennyország, és ott lakik-e az Isten?
Bár könnyű elképzelni, hogy a Mennyország egy konkrét hely, ahol a Jóisten ül a trónján, ám a Paradicsom valósága igencsak különbözik ettől a gondolattól.
Vajon az Isten az égben lakik, egy trónon ülve a fehér felhők fölött? A keresztények, részben az ókori görög és római mitológia hatására, gyakran úgy képzelik el a mennyországot, mint valami fizikai valóságot, ahol a Jóisten, a hosszú szakállú öreg bácsi, a trónja magasából figyel bennünket. Pedig a Katolikus Egyház tanítása szerint a Paradicsom nem fizikailag értelmezhető hely.
A Katolikus Egyház Katekizmusa, mely reflektál a menny természetére a Miatyánk-ról szóló cikkelyében, így fogalmaz:
„Ez a bibliai kifejezés nem helyet (teret) jelent, hanem létmódot; nem Isten távolságát jelenti, hanem fölségét. A mi Atyánk nem másutt van, hanem túl van mindazon, amit mi az Ő szentségéről elgondolhatunk. Mivel Ő a háromszor Szent, egészen közel van az alázatos és megtört szívhez.”
KEK 2794
A mennyország tehát létmód, nem fizikai hely. Csakhogy az emberi lénynek szüksége van rá, hogy emberi szavakat alkalmazzon, hogy megpróbálja elképzelni és szavakba önteni, ami leírhatatlan:
„A mennyek szimbóluma a szövetség misztériumára utal, melyben élünk, amikor a mi Atyánkhoz imádkozunk. Ő a mennyekben van, ez az Ő lakása, az Atya háza tehát a mi hazánk. A szövetség földjéről a bűn kiűzött minket, és az Atyához a mennybe a szív megtérése vezet vissza. Krisztusban tehát az ég és a föld megbékél, mert egyedül a Fiú szállt alá a mennyekből, és Ő teszi, hogy mi Vele együtt oda fölmenjünk keresztje, föltámadása és mennybemenetele által.”
KEK 2795
Ám nincs rá okunk, hogy földi éltünk során elkeseredjünk! Az ember már itt a földön bepillantást nyerhet a mennyországba minden alkalommal, amikor hagyja, hogy az Isten a szívébe költözzön. Ezek a megtapasztalások mutatják meg az igazi célt, azaz az Istennel való teljes egyesülést:
Amikor az Egyház a mi Atyánk, ki vagy a mennyekben imádságot imádkozza, megvallja, hogy mi Istennek a Jézus Krisztusban már a mennyekben lévő népe vagyunk „Krisztussal együtt elrejtve Istenben”, akik ugyanakkor „sóhajtozunk, mert szeretnénk magunkra ölteni mennyből való lakásunkat” (2Kor 5,2).
Mindezek alapján az eredeti kérdésre a válasz: nem; a mennyország nem királyi palota a felhők tetején. Inkább az Istennel való teljes egységről van szó, akinek szeretete és irgalma örökké körülvesz majd minket, miáltal közösségre léphetünk mindazokkal, akik Vele egyesülnek.
Aleteia
fordította: Sáriné Horváth Mónika
forrás: ZARÁNDOK.MA
