Ferenc pápa: A rózsafüzér a szívem imádsága…
„A rózsafüzér az az imádság, amely mindig elkíséri az életemet; az egyszerű emberek és a szentek imádsága is…, a szívem imája” – vallotta meg személyesen Ferenc pápa az október hetediki twitter üzenetében, amely napon a katolikus egyház Szűz Máriát mint a Rózsafüzér Királynőjét köszönti.
A rózsafűzér mindig elkíséri az életemet (foto: AFP)
Ezen a napon kezdődött Rómában a szűzmáriás jubileum, melynek keretében Ferenc pápa szombaton este imavirrasztást tart a Szent Péter téren, majd vasárnap délelőtt szentmise keretében emlékezik Máriára, mint az Irgalmasság Anyjára.
Ebből az alkalomból a Vatikáni Rádió olasz adása interjút készített Giovanni Tonucci érsekkel, a lorétói Mária kegyhely főpapjával.
Miben áll Mária szerepe éppen az irgalmasság jubileumi évében?
Máriát az egyik hozzáintézett fohász úgy nevezi, mint az Irgalmasság Anyja. Ne felejtsük el tehát sohasem, hogy mindaz, ami az emberiség megváltásának a folyamata, az Mária és az Angyal közötti találkozásból születik, ami elindítja Isten tervét. Amikor mi azt mondjuk, hogy Krisztus megtestesült Szűz Mária méhében, azt is mondhatjuk, hogy az Irgalmasság Istene testesült meg benne, ami által az Irgalmasság Anyja az üdvtörténet alapvető részére emlékeztet bennünket, arra, hogy az Isten szeretet-terve egy asszony közreműködése által testesült meg.
Sohasem feledhetjük, hogy Mária jelenléte az Egyházban és így minden keresztény életében valamiképp alapvető jellegű, mert még a langyosabb hitű és a hitében nehézséggel küszködő is, Mária alakjával szemben megilletődik és képesnek érzi magát meghallani azt a hívást, azt az erős meghívást, mely oly gyakran megtérésre szólít fel és el is éri a megtérést.
Mennyire érzik a Rózsafüzér Királynőjének az ünnepét ma?
Azt hiszem, hogy a rózsafüzér a keresztény katolikus világban a legcsaládiasabb ima és mindenki legkedvesebb imádsága. Nem egy könnyű imádság, de gazdag ima, amit nagyon erősen megérzünk, mert a rózsafüzér mindig azokba a megszólításokba illeszkedik, amit mi lorétói litániának hívunk, és amelyek ugyan nem Lorétóban születtek, de mégis ennek a kegyhelynek nagyon erős kifejezései. Máriához szóló fohászok és dicséretek követik benne egymást, éppen ezért litánia, vagyis fohászok sora, mint a szeretet gesztusai.
A rózsafüzér egy olyan imádság, melynek a gazdagsága éppen az érintett témák sokféleségében rejlik. A rózsafüzér másfelől reflexió is, az Úr életének a végiggondolása Mária jelenlétével együtt az egyes titkokban. A rózsafüzér nem mindig könnyű imádság, de akkor is mondhatjuk, amikor fáradtak vagyunk, és ezt az imádságot az Úrnak felajánlva oda is ajándékozhatjuk a legkülönfélébb szándékaink által. Könnyű és szép imádság, másfelől nehéz és gazdag imádság, mely nagyon népszerű és közkedvelt.
Azt se felejtsük el, hogy a pápák gyakran elmélkedtek a rózsafüzér titkai fölött, ami által gazdagították és nagyobb kedvet támasztottak hozzá.
Miért fordulunk Máriához éppen a legfájdalmasabb pillanatokban, amikor kiváltképpen is szükség van segítségre?
Mondjuk úgy, hogy Isten önmagát „anyaként” leginkább Mária jelenléte által tárja föl és éppen így érezzük közel magunkhoz Jézus Anyját, aki egy közülünk, velünk egy emberi teremtmény, akit közelinek és anyának érzünk. Ez az a valóság, mely képes erőteljesen belépni az életünkbe.
Emlékszem, hogy valaki egyszer ezt mondta: „Még azok is, akik valamilyen oknál fogva elfelejtették a Miatyánk imádságot, vagyis akik úgy akarnak tenni, mintha nem lenne Isten, alapjában véve a szívük mélyén az Üdvözlégy Mária emlékezteti őket erre”. Még azok számára is, akik tagadni akarják az Istent, az Anya jelenléte mindig egy valóságos jelenlét – nyilatkozta a Vatikáni Rádiónak Giovanni Tonucci érsek, a lorétói Mária kegyhely főpapja.
(vl)
forrás: hu.radiovaticana.va/news/2016/10/07/
