Két évvel ezelőtt bejárta a hír a nyugati médiát, miszerint Berlinben House of One (az Egy vagy Egység háza) néven mecset-zsinagóga-templom épül. Talán azért mert az építkezést jövőre tervezik elkezdeni, ismét sok hírportál ír róla és miután többen elküldték nekem a hír magyar változatát, gondoltam itt az ideje, hogy beszéljünk róla.

Egy évtizeddel ezelőtt merült fel az az ötlet egy közös intézmény létrehozásáról a világ három monoteista vallásának követői számára. Az elképzelések szerint a nem mindennapi imahelyen muszlimok, zsidók és keresztények teljes egyenlőségben és békében imádkozhatnának egymás mellett a német főváros szívében egy korábbi templom helyén.

Tovia Ben Chorin rabbi, a projekt egyik vezetője szerint ez egy óriási lehetőség lesz a vallások közötti párbeszédet tekintve nemcsak a berliniek, hanem az egész világ számára. Arra a kérdésre válaszolva, hogy miért is épp a német fővárosba álmodták meg ezt a nem mindennapi épületet a rabbi kiemelte:

„nekem zsidóként ez a város a sebek városa és egyben a csodák városa is. Ebben városban tervezték meg szisztematikus kiirtásunkat és ebben a városban született meg a multikulturalizmus, mint válasz…, mert ez egy multikulturális város, amelynek szellemisége az egész világban szét fog terjedni.”

Kadir Sanci imám szerint a projekt egy jelzés a világ számára, arról hogy „a muszlimok többsége nem erőszakos, hanem békeszerető ember. Egy projekt, amelyben különböző kultúrák tanulhatnak egymástól.”

A hír kapcsán persze minden rendes keresztény olvasónak az antikrisztusi világvallás jut eszébe és ezzel alapvetően nincs is semmi baj. Ugyanakkor fontos néhány fogalmat tisztázni e téren. Például azt, hogy mi a különbség a másik hitének tiszteletben tartása és a szinkretizmus, vagyis az egymásnak ellentmondó és kölcsönösen kizáró nézetek összegyúrására való törekvés vagy éppen egy hivatalosan kijelölt kötelező vallás felé vezető út között.

Fontos továbbá különbséget tenni a radikális politikai korrektség vagy multikulturalizmus és a békére való törekvés között, ami, akármennyire hihetetlenül hangzik, de megalkuvás nélkül is megvalósítható (lenne).

A népek vagy vallások közötti békére való törekvés, amit szaknyelven mérsékelt multikulturalizmusnak is hívnak, radikális fajtájával ellentétben, elismeri az objektív igazság létezését, törekszik az elnyomottak megértésére és megsegítésére és nem követeli, hogy az egyenlőség nevében minden kultúra képviselve legyen az oktatásban, hanem az igazságot akarja tanítani, függetlenül attól, hogy azt melyik kultúrában találjuk meg.

A relativizmusból eredő radikális politikai korrektséget és multikulturalizmust valószínűleg nem kell külön bemutatni, hiszen nap, mint nap ránk köszön a tévében, a rádióban és egyéb médiumokban.

És hogy ennek mi köze van a tervezett templomhoz? Úgy gondolom, hogy miközben felismerhetjük a vallások egycélúságának képtelenségét és nyugodt szívvel kijelenthetjük, hogy igenis létezik objektív igazság és egyetlen Út Istenhez, nem szabad abba a hibába esnünk, hogy az ezt fel nem ismerő vagy el nem fogadó embertársainkat eltaszítjuk, még akkor sem, ha minden igyekezetünk ellenére sem látják, amit mi.

Vajon találunk példát arra a Bibliában, hogy az előttünk járók hogyan kezeltek hasonló helyzeteket? Bőven. Elsőként Dániel próféta igen eseménydús élete és munkássága jut eszembe. Igaz, hogy az ő esetében Dániel élt hazáján kívül és Babilon istene számított a hivatalos vallásnak, mégis érdemes megfigyelni, hogy Dániel minden hatalom uralma idején képes volt hű maradni hitéhez, akár életének kockáztatása árán is, miközben annak béketűrő mégis rendíthetetlen megnyilvánulásai Isten felé vonzották az éppen aktuális uralkodót.¹ Igaz, Belsazár esetében a vonzás, ha volt ilyen, igen rövid életű volt.²

A másik gondolat, ami felötlött bennem a hír kapcsán, hogy ez a tervezett épület kövekkel illusztrálja majd, ami nagyon sok ember lelkében régóta kézzel fogható, mégpedig azt a korábban már említett elképzelést, miszerint minden hit Istenhez vezet. A kettő közül a második a nehezebb ügy, hiszen kit érdekelnek a kövek, amik ma itt vannak, és holnap leomlanak, ahogy az épület tervezett helyén egykor állt Szent Péter templommal is történt.

Egy előző posztban, Morgan Freeman sorozata kapcsán is felvetődött ez a manapság igen jellemző felfogás, mondhatni városi legenda, ami szerint végső soron minden vallás ugyanazt tanítja, vagy legalábbis a céljuk azonos.

Ez persze nem igaz. Ha így lenne, mindössze egyetlen vallás létezne. Mivel a különböző vallások különböző dolgokat tanítanak, így értelemszerűen nem vezethetnek ugyanoda. Ez az egyszerű következtetés manapság nem számít magától értődőnek.

Egyes vallások azt tanítják, hogy egyetlen Isten van, mások szerint több tucat, de létezik olyan is, amelyik szerint egy se, ugyanakkor egyre több vallási irányzat hirdeti, hogy „mi” vagyunk az isten. Ezek egyértelműen nem ugyanazt az Istent írják le különböző módokon, hanem teljesen más „istenekről” beszélnek.

Vannak olyan vallások, amelyeknek a mennyország a célja, mások arra várnak, hogy eggyé váljanak Istennel és megint mások szerint egyszer csak megszűnünk létezni. Ezek teljesen eltérő célállomások, ahová teljesen más utakon lehet, vagy nem lehet eljutni.

Mivel teljesen különböző célokról és különböző utakról beszélünk, az igazság tekintetében két opció lehetséges: vagy mindegyik téved, vagy egynek a sok közül igaza van. Kettő vagy több nem lehet egyszerre igaz, mert valamennyi egymással ellentétes dolgokat állít. Valami nem lehet egyszerre és egyazon módon igaz és nem igaz. A „fel” nem mutathat egyszerre fel is és le is egyetlen pillanatban és ugyanazon perspektívából. A szék, amin ülök, nem lehet egyszerre szék és asztal is. Nem létezhet egyszerre egyetlen és sok Isten.

A relativista „egységvallás” pedig ahelyett, hogy közös tető alá hozná a létező vallásokat, ami lehetetlen, tulajdonképpen egy új és igen megtévesztő nézettel bővíti a listát.

Fred von Kamecke így ír erről könyvében:

„Tételezzük fel, hogy kilenc vallás van a listánkon. Én kitartok amellett, hogy ezek mind különbözőek. Relativista barátom, Bob, ezzel szemben azt állítja, hogy ezek csupán különböző utak Istenhez. Egyáltalán nem arról van szó, hogy az én nézetem a kilencet illetően beszűkült, miközben Bob nézete széles látókörű. Bob egyszerűen egy tizedik nézetet adott a sorhoz. Az ő álláspontja éppen annyira behatároló, mint a többi, mert kitart amellett, hogy kizárólag az övé lehet helyes.

Bob önkéntelenül csatlakozott a kizárólagosságot hirdetők táborához, hasonlóan a Dalai lámához, aki szerint minden út érvényes, kivéve az, amelyik szerint csak egy van.”

Ettől függetlenül fontos, hogy ne essünk át a ló túloldalára és ne próbáljuk meg erőszakkal letolni véleményünket a másik torkán. A mások iránti tisztelet terén van mit tanulnunk és időnként sajnos jogosan nevezik a keresztényeket intoleránsnak vagy gyűlölködőnek. És itt most nem arról a relativista toleranciáról beszélek, ami minden nézetet tolerál, csak éppen a határozott véleményt nem, főleg, ha annak köze van Jézushoz. Szelíden, a másikat tiszteletben tartva is kiállhatunk meggyőződésünk mellett.³

Amikor ilyen kérdésekről másokkal beszélünk, emlékezzünk például Pál apostolnak Athénba tett látogatására. A történetből megtudjuk, hogy Athénba érkezve Pálnak igenis „háborgott a lelke, mert látta, hogy a város tele van bálványokkal”, amikor azonban az Areopágoszra vitték, mégse a kénköves ménkűt hívta le az égből és nem beszélt lekezelően az ott egybegyűltekkel, hanem azt nézte, hogyan lehet „minden módon [megtartani] némelyeket”⁴ és valóban, az ismeretlen Istenről való prédikálása nyomán, „néhány ember hívővé lett és csatlakozott hozzá” a hallgatóságból.⁵

Bár az ökumenizmus többnyire politikai és társadalmi kérdésekre összpontosít az evangélium helyett, vagyis elvonja a figyelmet a lényegről, a tervezett templom, ha mást nem is, talán lehetőséget adhat a fenti kérdések megvitatására, ami által mi is megnyerhetünk némelyeket.

Isten mindent a javára fordít azoknak, akik Őt szeretik⁶. Ezt a mintát követve, fordítsuk mi is mások javára, amit lehet, és ez magában foglalhat egy világvallást előrevetítő, kézzel csinált templomot is, amiben ugyan Isten nem lakik,⁷ az odalátogatók azonban még könnyűszerrel Isten templomaivá válhatnak,⁸ ha megmutatjuk nekik az Utat.

Tudjuk, hogy egy napon az igaz Istenbe vetett hitet szinte mindenhol üldözni fogják és helyette egy államilag előírt vallást kell majd követni mindenkinek, aki venni vagy eladni akar⁹, de ez még nem az a nap. Lehet, hogy egy napon hasonló templom áll majd a „szent helyen”¹⁰ is, de ez a nap még nem jött el. Tegyük hát annak dolgait, aki elküldte Jézust, amíg nappal van, mert eljön az éjszaka, amikor senki sem munkálkodhat!¹¹

1. Lásd Dániel könyvének 3. és 6. fejezetét [↩]
2. Lásd Dániel könyvének 5. fejezetét [↩]
3. „De a Lélek gyümölcse szeretet, öröm, békesség, hosszútűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség. Az ilyenek ellen nincs törvény. – Galáta 5:22-23 [↩]
4. 1. Korinthus 9:22 [↩]
5. Lásd: Apostolok Cselekedetei 17:16-34 [↩]
6. „Egészen biztosak vagyunk benne, hogy minden összedolgozik azoknak a javára, akik Istent szeretik, és akiket ő a saját terve szerint elhívott.” – Róma 8:28, Egyszerű fordítás [↩]
7. Apostolok Cselekedetei 7:48 [↩]
8. 1. Kornithus 6:19 és 2: Korinthus 6:16 [↩]
9. Jelenések 13:16-18 [↩]
10. Máté 24:15 [↩]
11. János 9:4 [↩]