Henri Boulad egy életének 84. esztendejében járó, eredetileg szíriai származású, jezsuita szerzetes. Felekezete szerint görög katolikus, tehát Rómához tartozó, de bizánci rítusú keresztény.

Muzulmán környezetben élő keresztény kisebbség tagjaként Pascal, Teilhard de Chardin és Simone Weil tanítványának vallja magát. Családja szíriai, nagyapja, az interjúban is említett Szelim, még az 1860-as keresztényüldözés elől menekült Damaszkuszból Alexandriába és később ott is telepedett le. Boulad édesapja révén tehát szír-, míg édesanyja révén olasz származású, anyanyelve a francia.

Már kamaszkorában pap szeretett volna lenni és 19 évesen be is lépett a jezsuita rendbe, 1963-ban Bejrútban szentelték pappá. Közel két évtizeden keresztül folytatta tanulmányait, filozófiából, teológiából, pszichológiából és pedagógiából is diplomázott, összesen három doktorátust szerzett. Ezt követően, Egyiptomba visszatérve 1967-től a kairói és alexandriai tanulmányi és nevelői központok tagja, tanára, majd vezetője.

Nagyszabású tervet valósított meg a leprások felkarolására, melybe fiatal keresztény és mohamedán egyetemi hallgatók százait kapcsolta be. A 70-es évek végén az Egyiptomban működő szerzetesek elöljárói tanácsának elnökeként, Kalkuttai Teréz anyával egyetértésben szervezte meg az egyiptomi Caritast.

1983-tól Szudánban menekülttáborok szervezésével segítette az ottani népirtás elszenvedőit, illetve az ott, akkoriban még valós jelenségként létező rabszolgaság felszámolásáért küzdött. Abszolút önfeláldozó életéért megkapta a francia érdemrend tiszti keresztjét. 1991-től az észak-afrikai és keleti országokért felelős Caritas elnöke, továbbá alelnöke a római Caritas központnak. Számtalan előadást tartott Európában is, beszédei rádiókban is hallhatóak voltak. Számos műve megjelent magyar nyelven is. 2004 óta a kairói jezsuita kollégium vezetője.

Az idős jezsuita szerzetes szerint az iszlám és a muzulmánok közé nem szabad egyenlőségjelet tenni! Henri Boulad kiemelte, hogy a toleranciának is van egy bizonyos küszöbe, és bár szerinte az emberiség katasztrófa felé halad, mivel keresztény, így optimistának kell lennie a jövőt illetően.

Az interjút Kocsis Éva készítette a Kossuth Rádió 180 perc műsorában.

– Egyre feszültebb a helyzet a Közel-Keleten, a családja szíriai, mit gondol, mi az a lépés, vagy döntés, amivel ezt a helyzetet meg lehetne oldani?

– Igen, ahogy mondta a családom szíriai származású, de már Szent Pál ideje óta Egyiptomban élünk. Van is egy kis keresztény negyed, ahol az egyik utcát Boulad utcának hívják. 1860-ban a muzulmánok lemészároltak tízezer keresztényt 10 nap alatt.
A nagyapám, Szelim és családja megmenekült egy nyitott lelkű muzulmán férfinak köszönhetően.
Vagyis kétféle iszlám létezik, és ez mára is igaz.
Van az irányítani akaró, erőszakos, és van a liberális, nyitott, toleráns iszlám.
Ez a kettősség Mohamed óta létezik, és a Koránban is jelen van. A két irányzat között pedig teljes az ellentmondás.
Az első a nyitottságra, a második a térítésre és mészárlásra fókuszál. Arra már a 9-10-ik században rájöttek a muzulmánok, hogy választani kell a kettő közül, és a másodikat, az erőszakos iszlámot választották. Bár a történelemben sokan voltak, akik sürgették a toleranciához és nyitottsághoz való visszatérést.
Ilyen volt például Abbasid bagdadi kalifa, vagy Al-Mamún kalifa. Aztán az 1928-ban alapított Muzulmán Testvériség az élre tört, a céljuk a kalifátus visszaállítása volt. Létrejöttük tulajdonképpen egy űrt pótolt, hiszen négy évvel megalakulásuk előtt Kemal Atatürk megszüntette a muzulmán világ egységét jelképező isztambuli Oszmán Kalifátust.
Képzeljük csak el ezt az űrt, ez olyan volt, mintha azt mondanák, hogy többé nincs pápa Rómában.

– Tulajdonképpen egy űrt pótol mindaz, ami jelenleg zajlik a Közel-Keleten?

– Ezért volt fontos ez a történelmi visszatekintés. Ez a kettősség megmaradt, ami nem az iszlám, az az iszlám ellensége. Nem véletlen, hogy a Muzulmán Testvériség jelképe a két kard keresztben. Ugyanez van Szaúd-Arábia címerében is.

– Az iszlám világban az Iszlám Állam terrorszervezet hol helyezkedik el?

– A radikalizmus teljesen megfelel az iszlám vallás hagyományainak.
A legfőbb próféta, Mohamed, sokszor maga is részt vett azokban a karaván fosztogatásokban, amelyeket híveinek is megengedett, vagy például árulás miatt lemészárolt 600 zsidót.
Tehát, amikor az iszlám világ azt mondja, hogy Mohamed a példa, akkor a minta a radikalizmus, a terrorizmus is. De amikor én ezt kimondom, akkor iszlamofóbnak neveznek, holott ez történelmi tény.

– Nem azért mondják, hogy Ön iszlamofób, mert vannak olyan iszlám hívők, akik ellenzik az erőszakot, ellenzik a terrorizmust?

– Különbséget kell tenni az iszlám és a muzulmánok között.
A muzulmánok nagy többsége kedves, szimpatikus ember. Békeszeretőek, akik az együttélésre törekszenek. Azonban egy őket irányító kisebbség nem az. Egyiptomban volt olyan, akit azért akasztottak fel nyilvánosan, mert a liberális, nyitott irányt támogatta. A történelem során sokszor próbálkoztak azzal, hogy az iszlámot toleránssá tegyék. Az iszlámnak több nagyon nyitott gondolkodója is van, akik a hitet és az értelmet akarták egyensúlyba hozni.
Mindig elítélték őket. Tíz évszázadon keresztül. De mindig voltak olyanok, akik ellenezték a radikalizmust.

– Akkor viszont a modern kor egyik nagy kérdése, hogy hogyan lehet a radikális iszlamizmus ellen, a terrorizmus ellen küzdeni. Lehet-e például fegyverrel?

– Sajnos a nyugat az iszlamizmus cinkosa. Gentleman’s agreemnent az elv – vagyis politikai, gazdasági és stratégiai okokból a nyugat úgymond flörtöl az iszlamizmussal.
Azt mondják – és hajlamos vagyok elhinni, – hogy Amerika korábban együttműködött az ISIS-szel. Ez a helyzet eszköz lenne az amerikaiak és a pénzvilág számára, hogy rátegye a kezét erre az olajban gazdag területre.

– Tehát Ön szerint a terrorizmus elleni harc az olajért, az ásványkincsekért folytatott harc?

– Igen, úgy gondolom, hogy ez egy olyan összefonódás, amelyben mindenki megtalálja a számításait. Szerintem van egy láthatatlan, manipuláló kéz a háttérben: gondoljon csak Szaddam Husszein, vagy Kadhafi bukására, a Bassar el Asszad elleni harcra, vagy Murszi egyiptomi hatalomra jutására, vagy mindarra, ami Jemenben történik, mindez azt szolgálja, hogy destabilizálja a térséget.

– Gondolom, hogy azzal egyetért, hogy az ellen mégiscsak tenni kell valamit, hogy keresztények ezreit végezzék ki.

– Nyilvánvalóan. De sajnos még a katolikus egyház sem nagyon hajlandó szembenézni a dolgokkal. A párbeszéd jegyében nem hajlandó világosan látni, és az igazságot kimondani.
A nyugat a tolerancia jegyében megnyitja a kapuit az intolerancia előtt.
Van egy francia város, Roubaix, ahol például a katolikus iskolákba már szinte csak muzulmán tanulók vannak. Személyesen jártam ott, az iskolatitkártól tudom.

– A Charlie Hebdo tragédia hogyan lett volna megelőzhető?

– Ez 12 ember halála. Szíriában negyedmillióan haltak meg.
Miért koncentrálunk csak a 12 emberre?
Mert Párizsban ölték meg őket.
És közben a világ tétlenül nézi azt, ami a Közel-keleten zajlik. Csak nagyon kevesen nyújtottak segítséget.

– A másik ezzel összefüggő probléma a bevándorlás kérdése.
Azt mondja a magyar miniszterelnök, hogy a bajban lévő embereket meg kell menteni, de akik kihasználják ezt a szolidaritást, azokat nem lehet beengedi Európába.
Mi a jó megoldás?

– Érdekes, hogy az integrációval nem volt minden bevándorlónak gondja. Hogy van az, hogy szinte csak az iszlám az, amelyik nem képes az integrációra?
És ki is mondják: nem akarunk integrálódni, hanem mi fogunk titeket integrálni.
És ehhez a terv a következő: az első a bevándorlás, amely tudatosan tervezett.
A másik a gyermekszülés.
Mondják is, hogy „asszonyaink méhén keresztül fogjuk meghódítani Európát”.
És tessék: az európaiaknak 1-2 gyereke van, a muzulmánoknak 5-10.
Néhány éven belül a demográfiai egyensúly megbillen.
Ez matematika. És a harmadik, a megtérés.
A nyugat elvesztette vallásai gyökereit és morális tartását.
Emiatt az iszlám – főleg a fiataloknak – igazodási ponttá vált, amit a nyugat már nem tud megadni.
És mindaz, amit balliberálisnak nevezünk az ebbe az irányba mutat.
Ilyenkor persze rögtön mondják, óóó, akkor te jobboldali vagy? Nem, én nem vagyok semmi pártján.
Én az igazság pártján állok, Jézus pedig azt mondja, az igazság szabaddá tesz. Európa, a nyugat már nem szabad.
Sem politikailag, sem erkölcsileg nem szabad már.
Engem nyugtalanít Európa céltalansága. Már nem hiszünk semmiben sem.
Hogy mit tegyünk?
Elég bátornak kell lenni az igazságot kimondani. Akár azon az áron is, hogy elvágják a torkunkat.
Az egyik esély ma az internet. A twiter, facebook, amely elindította Egyiptomban is a forradalmat.
Európának pedig vissza kell nyernie az erkölcsiségét és a hitét, amit a második világháború után elvesztett.
Ez az első és legfontosabb feladat.
Napóleon élete vége felé azt mondta: „két erő vetélkedik a világon: a kard és a lélek. A kettő közül a lélek az erősebb.”
Ha egy olyan ember mint Napóleon, aki egész életében háborúzott ezt mondja, akkor az jelent valamit. A valódi erő, ami a világot irányítja az a lélek.

– Akkor egyetért a bevándorlás szigorításával?

– Nagyon helyes, ha segítjük az embereket. De van, amit úgy nevezünk, hogy a „tolerancia küszöbe”.
Ez azt jelenti, hogyha valakit találok az utcán és hazaviszem, enni adok neki, szobával kínálom, igyekszem a problémáit megoldani.
De egyszer csak azt mondja nekem: „de nekem nem egy, hanem két szoba kell. Aztán három. És ne délben legyen ebéd, hanem 3 órakor.”
Amikor az akarja megszabni a törvényt, akit befogadtam, akkor elküldöm az otthonomból. Jézus azt mondta, „legyetek szelídek, mint a galamb, és okosak, mint a kígyó”.
Európa most békés, mint a galamb, de elfelejtette a másik utat.
A nyitottság, a tolerancia, az emberi jogok nevében eladjuk a házainkat, eladjuk az országunkat, eladjuk a kultúránkat és eladjuk az identitásunkat.
Nagyon sokan figyelmeztetik Európát, de nem akarja meghallani.
Amikor majd megérti, késő lesz. És ez nagyon hamar elkövetkezik.
Európa fővárosában, Brüsszelben a leggyakoribb név, amit a gyerekeknek adnak a Mohamed. Brüsszel 40 százaléka muzulmán.

– Optimista a jövőt illetően?

– Ha nem lennék optimista, nem lennék keresztény.
Az optimizmusomat úgy hívják, hogy reménység.
Emberi szempontból katasztrófa felé haladunk.
De hiszek a lélekben, hiszek a történelem irányában.

2015. szeptember 18.
forrás: magyarno.com/henri-boulad-a-nyugat-az-iszlamizmus-cinkosa/l