Hódolat és tisztelet az édesanyáknak
Május a Szűzanya hónapja. Május első vasárnapja az édesanyák ünnepe. Mindkét alkalom arra buzdít, hogy elgondolkodjunk azon, mit jelentenek számunkra e kedves személyek. A mennyei és a földi édesanya iránti szeretetünk, tiszteletünk és hódolatunk miként jut kifejezésre életünkben?
A csíksomlyói kegyszobor arca
Május a Szűzanya hónapja. Május első vasárnapja az édesanyák ünnepe. Mindkét alkalom arra buzdít, hogy elgondolkodjunk azon, mit jelentenek számunkra e kedves személyek. A mennyei és a földi édesanya iránti szeretetünk, tiszteletünk és hódolatunk miként jut kifejezésre életünkben?
Isten különös kegyelme Szűz Máriát választotta szent fia földi édesanyjának, mindazok édesanyjának, akik hisznek benne, elfogadják és követik Jézus Krisztus tanítását. A májusi ájtatosságokon különösképpen a Szűzanyához fordulunk, a lorettói litánia örökszép szavaival kérjük őt – Istennek szent anyját, az isteni kegyelem anyját, a szeretetre méltó anyát… –, hogy legyen szószólónk szent fiánál; oltalma alá menekülünk, kérjük, hogy ajánljon, mutasson be bennünket szent fiának…
Az egyház, a hívek ragaszkodó szeretetének és tiszteletének jele, hogy templomaink jelentős hányadát az ő tiszteletére szentelték: Gyümölcsoltó Boldogasszony, Sarlós Boldogasszony, Havas Boldogasszony, Nagyboldogasszony, Szűz Mária királynő, Kisboldogasszony, rózsafüzér királynője, Magyarok nagyasszonya, Szűz Mária szeplőtelen fogantatása…
Szent István koronáját, országát és népét ajánlotta a szent szűz oltalmába, ennek nyomában és ennek kifejezéseként születtek meg szép Mária-énekeink – Boldogasszony Anyánk…, Ó, áldott Szűzanya…, az ősi székely himnusz…, Amíg szívem dobog, Szűz Mária… Talán kevésbé ismert, de különösen szép Mária-ének a felsőbányai temetőben nyugvó Pály Ede által írott, a szatmári egyházmegyében népénekké vált könyörgés: Nagyasszonyunk, hazánk reménye / Bús nemzeted zokogva esd. / Nyújtsd irgalom jobbod feléje / Botlásiért óh, meg ne vesd. / Mi lesz belőlünk, hogyha te elhagysz? / Nagy árvaságunk sírba hervaszt. / Minden reményünk csak te vagy! / Szent Szűzanyánk, Szent Szűzanyánk, óh, el ne hagyj!
Hozzá fordulunk, gyermeki szeretettel és hódolattal. Évente több százezren zarándokolunk/zarándokolnak el nemzeti Mária-kegyhelyeinkre, köztük Csíksomlyóra, Babba Máriához, a Napba öltözött asszonyhoz oltalomért; a máriapócsi könnyező Szűzanyához, akiről a kálvinista Ady Endre a búcsúról megtérő zarándokok láttán – „egy őszies, emlékes délutánon” – örökszép sorokat írt, mintegy bűnbánó vezeklésként fakadnak ki lelkéből a vers záró sorai: Óh, Mária, most jön a hazudó, / igazi és Halált-incselő Élet, / Óh, Mária, Élet, giling-galang, /Áldassál, hogy ma találkoztam véled.
Az édesanya képe a magyar irodalom legmegbecsültebb motívumkincsei közé tartozik. Se szeri, se száma azon költeményeknek, amelyek személyiségét megidézik, ő az, aki útra bocsátásunk pillanatában halkan kimondja a legszebb életprogramot: légy jó mindhalálig! Ő az, akinek könnybe lábadó szeme mindenhova elkísér, aki örökké visszavár. Ő az, akinek jóságáért, aggódó-féltő szeretetéért sosem tudunk eleget hálálkodni – éltében egy öleléssel, holtában napi imáinkban – kinyilvánítani szeretetünket, tiszteletünket, ragaszkodásunkat. Akárhányszor tesszük, érezzük, kevés a szó, mely ajkunkra tolul. Ilyenkor a könyvespolc kitüntetett helyéről levehetjük a Csire Gabriella által összeállított, Az anyám és én című antológiát, benne a szebbnél szebb versekkel és prózai szövegekkel az édesanyákról, akiknek életünket, felhőtlen gyermekkorunkat, az életre szóló szép okításokat, tanításokat köszönhetjük, s örök gyermekei maradunk.
Az olvasás során mi is átéljük, érezzük a Petőfi Sándor által megénekelt kitáruló, fiát fogadó kar ölelését; Ady Endrével mondjuk: „Csak azért volt ő olyan szép, / Hogy engem ő megteremjen”. Ő volt az, aki Kaffka Margithoz hasonlóan oly szerető szemmel és lélekkel követte első, bizonytalan lépéseinket; Sütő Andrással mi is elhisszük, hogy „anyám könnyű álmot ígér”; József Attilával ráébredünk arra az áldozatra, amelyet a mama értünk is meghozott, pörölünk a sorssal elhunyt édesanyánkért; ő volt, aki Mátyás anyjához hasonlóan aggódott értünk, gyermekéért; ő az, aki Simon István költő édesanyjához hasonlóan leckéztetett az elmaradt levelekért: „Megfeledkezel már rólunk? / A lányokon jár az eszed?” És sorolhatnánk tovább, a végtelenségig…
E hónapban kerüljünk közelebb égi édesanyánkhoz, a segítő Szűz Máriához, magunk is mondjuk: „Szűz szülője istennek, / Engedd, hogy tied legyek…”, hozzá, akit Szent Bernát oly szép szavakkal nevezett az örök Ige anyjának. E hónapban járuljunk édesanyánk elé hálatelt szóval, köszönve mindent, amit tőle kaptunk, mondjunk imát azokért, akik már az örök hazából tekintenek ránk, s onnan is vigyázzák lépteinket!
2016. május 1.
Máriás József
forrás: vasarnap.katolikhos.ro/2359-panorama/4367-hodolat-es-tisztelet-az-edesanyaknak
