A Jelenések könyvében felhangzó égi Isten-dicsőítéseknek hallatlan aktualitása van. A nem keresztény apokalipszisek élesen megkülönböztetik a jelent a jövőtől, a mindenestül pusztulásra ítélt (mert bűnös) világot az eljövendőtől, ahol Istennek és az ő választottainak győzelme egyértelmű és végleges.

Ezekhez hasonló a nem egészen hívő keresztény álmodozása is, aki úgy gondolja, itt a földön tűrni és szenvedni kell, de már előre látja, hogyan fognak ellenségei és rosszakarói az utolsó ítéletkor a kárhozat kénköves lángjai közé hullani.

Szent János jelenéseiben a jelen idő, ez a földi élet, amely valóban üldöztetéssel, vérontással, bűnnel szennyezett, valamiképpen már magában hordozza a végső győzelem napját.

A földön miséző Egyház énekei azonosak az angyalok és üdvözültek megszámlálhatatlan seregének győzelmi énekével, s némán is ezt harsogja az egész univerzummal együtt minden teremtmény: „A trónon ülőnek és a Báránynak áldás, tisztelet, dicsőség és hatalom örökkön-örökké”.

A földi liturgia és az égi egyazon trónon ülőnek, az Atyaistennek; a Báránynak, a megölt, de feltámadott áldozati Krisztusnak, és a Hét Lángnak, a Szentléleknek szól.

Itt a két idő: a történelmi és kozmikus jelen, illetve az örök jövő nem egymás után következnek, hanem az örökkévalóság a megtestesüléssel szinte berobbant a mulandósággal megjelölt világba, s a hit és a keresztség által azóta is feszegeti belülről a jelen idő burkát.

Így az Egyház maga is eszkatologikus, végidőkbeli valóság: noha még ezen világ veszedelmei között él, liturgiája már az egyetlen isteni trón körül a végső győzelmet ünnepli és abból részesít.

Amint a mai Evangéliumban láthatjuk, az Egyház csónakja a mulandó idő vizén úszik, de a part felé tart, ahol a Feltámadott vár rá, akit felismer a hitben, s akit szeretetével már elveszíthetetlenül magáénak mondhat.

Az Egyház szereti Krisztust, amint azt Péter szavával megvallja, és ahol Isten szeretete uralkodik, ott nincs többé bűn és halál, mégis, az Egyháznak küldetése van ezen a világon, míg a földi idő véget nem ér s a választottak száma egészen be nem telik.