Az ádventi koszorú gyertyái - III. gyertya

„Ravaszsága miatt sikerre viszi keze a cselszövést. Erre szíve felfuvalkodik, és minden lelkiismeret furdalás nélkül sokakat megöl, sőt még a fejedelmek Fejedelmének is nekitámad. Akkor utoléri a vég, nem is kell hozzá emberi kéz.” [Dán 8,25]

A harmadik ádventi gyertya 600 évvel Krisztus előtt Dániel prófétával kezdett el világítani. Dániel megjósolta, hogy a száműzetés vége után Jeruzsálem újjáépítésétől a Messiás haláláig 69 és 1 évhét, azaz 69,5 x 7 = 486 év telik el, valamint azt is, hogy a Messiást saját népe öli meg.

„Ravaszsága miatt sikerre viszi keze a cselszövést. Erre szíve felfuvalkodik, és minden lelkiismeret furdalás nélkül sokakat megöl, sőt még a fejedelmek Fejedelmének is nekitámad. Akkor utoléri a vég, nem is kell hozzá emberi kéz.” [Dán 8,25]

A jóslatnak megfelelően a várost valóban Artaxerxes perzsa király uralkodása alatt, 453 évvel Krisztus születése előtt építették újjá. Krisztust pedig 33 éves korában feszítették keresztre.

Advent beköszöntével mi is újra meggyújtjuk a koszorún a gyertyákat, amíg csak el nem jön Üdvözítőnk születésének ünnepe. Mi is bűnbánattal és jó szentgyónással készülünk e napra, hogy az Üdvözítőt tiszta szívvel fogadhassuk. Ezért van négy gyertya (a négy vasárnap szimbólumaként) és egy viola szalag (viola a bűnbánat színe) az ádventi koszorún. Életünk folyamán is négy gyertyát gyújtunk meg, amíg a Megváltó számunkra újra eljön személyes ítéletünkkor: a keresztelési, az elsőáldozói, a menyasszonyi vagy szentelési és a halotti gyertyánkat. A mi életünk koszorúja is körül van tekerve egy lila szalaggal, a bűnbánat, a kereszthordozás szalagjával.

3. A menyasszonyi vagy szentelési gyertya


Életünkfolyamán egyre fényesebb és világosabb lesz körülöttünk. Életünk koszorúján esküvőnkkel vagy felszentelésünkkel a harmadik gyertya is meggyullad. Talán Önök is láttak már ilyen gyertyát esküvőn a térdelő zsámoly mellett égni, vagy Zaitzkofenben a papszentelésnél, amikor a kandidátusok égő gyertyával a kezükben az oltár elé vonultak.

Sajnos itt is meg kell jegyezni, hogy ezek a gyertyák gyakran már nem gyulladnak meg. A párok csak egyszerűen együtt élnek esküvő nélkül, mintha házasok lennének. Mások pedig nem hozzák meg azt az áldozatot, amit a papi hivatás követel.

És ha e gyertyákat mégis meggyújtották, gyakorta újra eloltják őket. A párok szétköltöznek, elválnak egymástól. A papok közül pedig sokan feladják hivatásukat és megházasodnak. Természetes, hogy mindkét állapot nagy áldozatokat igényel. De minél több ilyen áldozatot hoznak, annál világosabb lesz a házastársak vagy a pap ádventi koszorúján.

Ahogy a gyertya is több fényt ad, ha egészen elég, úgy van e két állapotban is. Minél több áldozatot hoznak benne, annál világosabb lesz körülötte.

Az Advent, ez a nagy kegyelmi idő segít nekünk a harmadik gyertya meg-, vagy újra gyújtásában. Újítsuk fel az elkövetkezendő hetekben odaadásunkat!


írta: p. Martin Fuchs