Bár sokan Istenben látják a bajok forrását, nem Ő a felelős ezekért a szörnyű katasztrófákért. Isten nem katasztrófákat és bajokat küld, hanem életet ad.

Jézus azt mondta: „A tolvaj nem másért jön, hanem hogy lopjon, öljön és pusztítson, én azért jöttem, hogy életük legyen, és bővölködjenek.”¹

Ezt akár a Biblia lakmuszpapírjának is nevezhetnénk, ha szeretnénk megállapítani egy adott eseményről vagy jelenségről, hogy kitől származik.

Az Ószövetségben pedig ezt olvassuk:

„… az ég szétfoszlik, mint a füst, és a föld szétmállik, mint a ruha, lakói pedig úgy elhullnak, mint a legyek. De az én szabadításom örökre megmarad, és igazságom nem rendül meg.”²

Ézsaiás szavain keresztül Isten szemlélteti a természeti katasztrófák és Saját cselekedetei közötti drámai különbséget.

Amikor Isten testben is itt járt a Földön, soha senkinek nem okozott bajt vagy fájdalmat, hanem mindenkinek segített, aki útjába akadt. Jézus azt mondta: „mert az Emberfia nem azért jött, hogy az emberek életét elveszítse, hanem hogy megmentse.”³

„Jézus pedig azt mondta nekik: Sok jó cselekedetet mutattam nektek az én Atyámtól, azok közül melyik tettemért köveztek meg engem?”⁴

Máté evangéliumában pedig ezt mondja: „Így a ti mennyei Atyátok sem akarja, hogy egy is elvesszen e kicsinyek közül.”⁵

Isten a gyönyörű virágok illatát nem pedig a rothadó testek bűzét szánta nekünk. Gyümölcsök bőséges termését adta nekünk, hogy csodálatos ízeket ismerjünk meg, nem éhezést hagyott osztályrészünkül. Tiszta hegyi levegőt ad, nem pedig bűzös szmogot.

Amikor Ádám és Éva bűnbe esett, tettük bizonyos következményeket hozott magával a Földre nézve.

„Az embernek pedig azt mondta: Mivel hallgattál a feleséged szavára, és ettél arról a fáról, amelyről azt parancsoltam, hogy ne egyél, átkozott legyen a föld temiattad, fáradságos munkával élj belőle életed minden napján.”⁶

Később Ádám leszármazottai olyan mélységekbe süllyedtek, hogy Isten globális özönvizet engedett a Földre⁷, amikor „a nagy mélység minden forrása megnyílt”⁸.

Komoly vulkáni aktivitás indult be. A Földkéreg átalakult, a természet pedig kifordult eredeti istenadta folyásából. A körülmények a földrengések és gyilkos viharok számára váltak kedvezővé. A bűn következményei attól a bizonyos naptól kezdve folyamatosan erősödnek, a természet pedig lassan a végét járja. Az eredendő bűn következményei egyre nyilvánvalóbban láthatók megfáradt bolygónkon. Isten azonban továbbra is a megmentés és gyógyítás Istene. A megváltás és az örök élet mindenki számára nyitva áll, aki elfogadja.

Sokan nem hisznek az ördög létezésében, pedig a Biblia nagyon világosan fogalmaz róla. Sátán nagyon is létezik. Ő a pusztító. Jézus azt mondta, hogy „Láttam a Sátánt villámként leesni az égből.”⁹ Sátán egykor Isten szent angyala volt a mennyben¹⁰, azonban lázadása után Isten száműzte onnan.

„Hanem levettetett a nagy sárkány, az ősi kígyó, akit ördögnek és Sátánnak neveznek, aki az egész földkerekséget megtéveszti, levettetett a földre, és vele együtt angyalai is levettettek”¹¹

Jézus azt is mondta, hogy az ördög „emberölő volt kezdettől fogva” és ő a „hazugság atyja”.¹²

Sátán el akarja hitetni az egész világot, ennek egyik módja pedig éppen az, hogy meggyőzzön minket saját nemlétéről. Egyes felmérések szerint az Egyesült Államokban például egyre kevesebben hiszik, hogy az ördög létezik, pedig egy alapvetően jó és jóságra szánt világban nélküle nem lenne ennyi gonoszság.

„Jaj a földnek és a tengernek, mert leszállt az ördög hozzátok nagy haraggal, mint aki tudja, hogy kevés ideje van!”¹³

Jób ószövetségi története klasszikus példája annak, hogy Isten időnként megengedi, hogy Sátán bajt hozzon valakire (aminek többnyire mi magunk vagyunk az okozói). Jób elvesztette állatait, termését és egész családját egy egész sorozat borzalmas természeti csapás által. Jób barátai azt állították, hogy a katasztrófákat Isten küldte, de figyelmesen olvasva az érintett részt láthatjuk, ahogy maga Jób tesz bizonyságot arról, hogy a gonoszságokat Sátán hozta.¹⁴

Amikor Sátán elhitette Évát és rajta keresztül rávette Ádámot, hogy vétkezzen, az emberiség elbukott, Sátán pedig e világ urának kiáltotta ki magát, hiszen az első emberpár Isten helyett az ő szavát követte és ezzel átengedték neki Istenadta hatalmukat a Föld felett¹⁵.

Jelenleg tehát Sátán e világ Ura¹⁶, kivéve persze azok szívében, akik elfogadták Jézus megváltását, aki Sátánt és a bűnt is legyőzte. Sátán azóta is Isten ellen harcol, hogy uralmát minél nagyobb mértékben megtarthassa és minél többek imádatát elnyerje. Jogát az őt követők számával igyekszik igazolni.

A Biblia azt mondja: „Nem tudjátok, hogy akinek odaadjátok magatokat szolgai engedelmességre, annak engedelmességre kötelezett szolgái vagytok: vagy a bűnnek halálra, vagy az engedelmességnek igazságra?”¹⁷

Mivel sokan visszautasítják Isten ajándékát és akaratán kívül élnek, akarva vagy akaratlanul, de Sátán követelését erősítik. A Biblia szerint ez a helyzet Jézus visszajöveteléig folyamatosan erősödni fog:

„A gonosz emberek pedig és az ámítók növekednek a rosszaságban, tévúton járnak, és tévútra vezetnek.”¹⁸

Amikor valaki kivonja magát Isten oltalma alól, kiszolgáltatottá válik Sátán pusztító gyűlöletének, amit minden ember iránt érez.

Isten a szeretet. Isten tökéletesen önzetlen és igazságos, így jelleme lehetetlenné teszi számára, hogy bármilyen igazságtalanságot kövessen el, és nem korlátozza az ember szabad akaratát. Akik Sátánt akarják követni, szabadon megtehetik. Isten pedig megengedi Sátánnak, hogy demonstrálja a világ előtt a bűn, illetve követésének következményeit. A világot érő, emberi életeket kioltó katasztrófákon át láthatjuk, hogy milyen a bűn, milyen az élet, ha Sátán akarata, még ha időlegesen is, de teljesül.

Bár előfordul, hogy egy-egy lázadó kamasz elköltözik otthonról, mert túl szigorúnak tartja szülei szabályait, amikor azonban szemben találja magát a kegyetlen világgal, kénytelen nehéz úton megtanulni az élet rideg valóságát. Szülei a lázadása ellenére továbbra is szeretni fogják. Nem akarják, hogy baja essen, de nem sokat tehetnek a nehézségek ellen, ha gyermekük elhatározta, hogy egyedül akar megbirkózni a világgal. A szülők reménykedhetnek és imádkozhatnak, hogy az élet nehézségei visszahozzák majd gyermeküket, a Bibliából ismert tékozló fiú történetéhez¹⁹ hasonlóan.

Isten így szól azokról, akik úgy döntenek, hogy Sátán útját választják:

„De akkor haragra lobbanok ellene, elhagyom őket, és elrejtem arcomat előlük, és megemészti őket a rájuk szakadó sok baj és nyomorúság. Akkor majd mondja, hogy azért szakadtak rám ezek a bajok, mert nincs velem Istenem!”²⁰

Ezt a tanulságot vonatjuk le a természeti katasztrófákból is. Azok is az Úrhoz vezethetnek bennünket.

Az igazság az, hogy nem Isten teremtette az ördögöt. Isten egy gyönyörű, tökéletes angyalt teremtett, akit Lucifernek hívnak²¹, aki ördögöt csinált magából. Lucifer saját büszkeségétől vezérelve fellázadt Isten ellen és megkérdőjelezte Isten mindenhatóságát. Ennek eredményeként a mennyből a földre vetették, ahol rávett egy tökéletes emberpárt, hogy bűnt kövessenek el, ami megnyitotta a gátat a bűn előtt az egész világon.

Amennyiben tehát azt várjuk el Istentől, hogy vessen gátat a bűnnek, tulajdonképpen azt mondjuk, hogy csakis jóra képes robotokat kellett volna teremtenie, akik nem dönthetnek szabadon a jó és a rossz, Isten és saját akaratuk között, illetve, ha mégis ezt tennék, Isten bírálja felül döntésüket. Isten azonban azt szeretné, ha nem félelemből vagy azért választanánk Őt, mert nincs más út, hanem azért, mert viszont szeretjük Őt. „Mi szeressük őt; mert ő előbb szeretett minket!”²²

Egyesek azt kérdezik, hogy Isten miért nem állítja meg az ördögöt? Ha Isten nem akarja, hogy az emberek meghaljanak, akkor miért engedi meg mégis? Esetleg kicsúszott az irányítás a kezéből?

Isten természetesen képes lett volna elpusztítani Sátánt, amikor fellázadt ellene a mennyben. Ugyanígy elpusztíthatta volna Ádámot és Évát is az Édenben, amikor bűnbe estek és újrakezdhetett volna mindent. Ez esetben azonban szeretet helyett erőhatalommal uralkodott volna. A mennyei angyalok és az emberek a földön félelemből, nem pedig szeretetből követték vagy szolgálták volna Őt. Szeretet kizárólag a szabad választás elve alapján létezhet. Szabad választás nélkül nincs igazi szeretet. Szabad választás nélkül robotok lennénk csupán. Isten úgy döntött, hogy szabad akaratot ad nekünk, és egy olyan világot, amit az Ő szeretete vezérel. Megengedi, hogy Sátán és a bűn eljussanak a végkifejletig. Hagyja, hogy lássuk, hová viszi a bűn a világot, hogy meglássuk, miért szeretné, ha a szeretet által vezérelve választanánk az Ő útját.

Miért éppen a gyengék, a szegények, az idősek és a gyerekek szenvednek a leggyakrabban? Vajon igazságos, hogy éppen az ártatlanok szenvednek a legtöbbet? Nem, egyáltalán nem igazságos. Éppen ez a lényeg: a bűn nem igazságos. Isten igazságos, a bűn azonban nem. Ilyen a bűn természete. Amikor Ádám bűnbe esett, a pusztító kezébe tette saját és minden ember életét. Isten megengedi, hogy a bűn következményei, például természeti katasztrófák formájában, megvalósuljanak a világban és megengedi Sátánnak, hogy ezeken keresztül tevékenykedjen. Isten nem akarja, hogy mindez így legyen. Azt sem akarta, hogy Ádám és Éva bűnbe essen, de megengedte nekik, hogy így döntsenek, mert a szabad választás lehetősége csak úgy érvényesülhet, ha az embernek lehetőség van rossz döntést hozni.

Igaz szeretetben felnevelt gyerekek esetében is előfordul, hogy fellázadnak szüleik ellen és elhatározzák, hogy nekivágnak a világnak és az erkölcsnek fittyet hányva élnek. Azután nekik is gyerekeik születnek, akikkel lehet, hogy rosszul bánnak, akár bántalmazzák is őket. Ez sem igazságos, mégis előfordul, amikor az emberek rossz döntéseket hoznak. Egy szerető szülő vagy nagyszülő viszont mindent megtesz, hogy megmentse a bántalmazott gyerekeket. Isten is ezt teszi. Ezért jött le a földre testben, Jézus személyében.

Egyesek tévesen azt gondolják, hogy Isten küldi a bajokat a földre, hogy megbüntesse a bűnösöket. Ez nem igaz. Jézus nagyon egyértelművé tette, amikor az Ő idejében történt erőszakos tettekről és természeti katasztrófákról beszélt.

„Voltak ott abban az időben néhányan, akik hírt adtak neki azokról a galileaiakról, akiknek a vérét Pilátus az áldozatukéval elegyítette. Jézus megszólalt, és ezt mondta nekik: “Azt gondoljátok, hogy ezek a galileai emberek bűnösebbek voltak a többi galileainál, mivel ezeket kellett elszenvedniük? Nem! Sőt – mondom nektek: ha meg nem tértek, mindnyájan hasonlóképpen vesztek el. Vagy azt gondoljátok, hogy az a tizennyolc, akire rádőlt a torony Siloámban, és megölte őket, vétkesebb volt minden más embernél, aki Jeruzsálemben lakik? Nem! Sőt – mondom nektek -: ha meg nem tértek, mindnyájan ugyanúgy vesztek el.” – Lukács 13:1-5

A bűn világában történő szerencsétlenségek és atrocitások ismeretlenek lennének egy tökéletes világban. Ahogy a fenti idézetből is láthatjuk, a katasztrófák nem az áldozatok bűnéért, hanem elbukott világunk természete miatt történnek, és nem Isten idézi elő őket, és sajnos valóban sokszor a legkiszolgáltatottabbak szenvednek miattuk a legtöbbet.

Amikor Jézus a földön járt, megfeddte és lecsendesítette a vihart, nem pedig előidézte.

Való igaz, hogy régmúlt időkben, Jézus áldozata előtt, előfordult, hogy Isten kitöltötte büntetését a gonoszra, ahogyan ez történt Szodoma és Gomora esetében is. „Ugyanígy Sodoma és Gomora, meg a körülöttük levő városok, amelyek ezekhez hasonló módon paráználkodtak, és idegen test utáni kívánság hajtotta őket, például szolgálnak, amikor az örök tűz büntetését szenvedik,” írja Júdás²³. Ezeknek a városoknak a pusztulása példaként szolgál arra, ami a gonoszra vár az idők végén, amikor Isten valóban megítéli a világot.

Talán ismerős a mondás, amit gyakran hallani mostanában, miszerint, ha Isten nem pusztítja el ezt vagy azt a gonosz nemzetet/várost, stb. akkor bocsánatot kellene kérnie Szodomától és Gomorától. Ez a humorosnak szánt gondolatmenet azonban nem állja meg a helyét. Akármennyire is megsokasodott a gonoszság a világban, ha Isten a bűnei miatt bármilyen várost vagy országot idő előtt, vagyis a végső ítélet előtt elpusztítana, nem Szodomától és Gomorától kéne bocsánatot kérnie, hanem Jézustól, hiszen Ő éppen a mi, vagyis az egész világ bűneiért halt meg, márpedig ugyanazért a bűnért nem szokás kétszer is kiróni a büntetést. Jézus egyszer már elszenvedte helyettünk a kereszten. Így amikor egy várost, például New Yorkot, New Orleans-t vagy másokat természeti katasztrófák sújtanak, azt nem tudhatjuk be egy adott kör bűneinek, csupán, ahogy fent is elhangzott, a bűnbe esett világ természetéből adódik.

Ettől függetlenül nem zárhatjuk ki, hogy valaki nem éppen saját tetteinek következményeit aratja egy csapás által, de nem vonhatunk párhuzamot konkrét természeti csapások és konkrét bűnök vagy bűnösök isteni büntetése között. Ezek a szörnyű események legtöbbször az Istentől eltávolodott, bukott világ természetéből adódnak.

Azonkívül, ha egy-egy természeti katasztrófa akár Isten végső ítéletének figyelmeztetéseként is felfogható, ez nem jelenti azt, hogy az ilyen eseményekben életüket vesztők örökre elvesznének.

A megváltás mindenki számára nyitva áll, azok sorsa pedig, akiknek nem volt esélye megismerni Isten megváltó szeretetét életük során, az utolsó ítéletkor dől el, amikor Isten a cselekedeteik alapján ítéli meg őket²⁴.

Isten lehetőséget ad az embereknek, hogy elváljanak Tőle, vagyis teljesen hátat fordítsanak Neki, ha úgy akarják. Amikor a Biblia Isten haragjáról beszél, ez nem azt jelenti, hogy Isten bosszúvágyó lenne. Isten a szeretet és azt akarja, hogy mindenki megtérjen Hozzá. Ugyanakkor megengedi, hogy mindenki a saját útját kövesse, ha ragaszkodik hozzá. A Biblia azt mondja, hogy a pusztítás azért jön, „mert kétszeres rosszat cselekedett népem: engem, a folyóvíz forrását, elhagytak, hogy víztartókat vájjanak, repedezett falú víztartókat, amelyek nem tartják a vizet.”²⁵

Isten haragja tehát az elkerülhetetlen következménye annak, amikor az ember saját akaratából elválasztja magát Istentől. Isten egyetlen gyermekét sem akarja feladni és veszni hagyni. Azt mondja: „Hogyan adnálak oda, Efraim, hogyan szolgáltatnálak ki, Izráel? Hogyan adnálak oda, mint Admát, hogyan bánnék veled úgy, mint Cebóimmal? Megindult a szívem, egészen elfogott a szánalom.”²⁶

Isten azt szeretné, ha mindenki megtérne. „Életemre mondom – így szól az én Uram, az ÚR -, hogy nem kívánom a bűnös ember halálát, hanem azt, hogy a bűnös megtérjen útjáról, és éljen. Térjetek meg, térjetek meg gonosz utaitokról! Miért halnátok meg, Izráel háza?”²⁷

Hol van Isten, amikor ilyen dolgok történnek, hiszen sok jó ember imádkozik a biztonságért?

Isten ezt kérdezi a Bibliában: „Csak a közelben vagyok-e Isten – kérdi az ÚR –, nem vagyok-e Isten a messzeségben is?” (Jeremiás 23:23) Jézus nem maradt távol az emberi szenvedéstől, hanem együtt szenvedett az ártatlanokkal. Sőt, Jézus volt az ártatlan szenvedés egyetlen igaz példája, mert Ő volt az egyetlen valóban ártatlan ember. Egész életében csak jót tett, mégis magára vette a mi lázadásunk következményeit. Nem maradt távol, hanem lejött a földre és velünk szenvedett, értünk szenvedett és megfizette helyettünk a büntetést.

Katasztrófák bármikor bárkivel törhetnek. Minden pillanat, minden lélegzetvétel ajándék Istentől, aki minden élet és minden jó ajándék forrása²⁸.

Nincs kizárólagos követelésünk az életre, mintha magunkat teremtettük volna. Be kell látnunk, hogy egy olyan világban élünk, ahol a bukás óta a halál több forrásból is érkezhet. A katasztrófák emlékeztetnek bennünket, hogy a Jézusban megtalálható megváltáson kívül nincsremény az emberiség számára. Azt is tudjuk, hogy egyre közeledve a jelenkor végéhez, az ilyen kataklizmikus események száma még inkább megnövekszik.

„De mindezt valóban tegyétek is, mert tudjátok az időt, hogy itt van már az óra, amikor fel kell ébrednetek az álomból. Hiszen most közelebb van hozzánk az üdvösség, mint amikor hívőkké lettünk.”²⁹

Sátán egyik legalattomosabb húzása volt, amikor elhitette az egyházzal, hogy saját tetteit Istennek tudja be. Ne dőljünk be neki!

A világban tapasztalható bajok és szerencsétlenségek jó emlékeztetőül szolgálnak, hogy ez a bűnnel, fájdalommal, gyűlölettel és félelemmel terhes kor nem tart örökké. Jézus megígérte, hogy visszatér és véget vet mindennek. Isten mindent újjá fog teremteni és az emberekkel fog lakni. Egy olyan világot ígért, amiben, eredeti tervéhez hűen, nem lesz se halál, se sírás, se fájdalom.

„Hallottam, hogy egy hatalmas hang szól a trónus felől: “Íme, az Isten sátora az emberekkel van, és ő velük fog lakni, ők pedig népei lesznek, és maga az Isten lesz velük; és letöröl minden könnyet a szemükről, és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.”” – Jelenések 21:3-4

1. János 10:10 [↩]
2. Ézsaiás 51:6 [↩]
3. Lukács 9:56 [↩]
4. János 10:32 [↩]
5. Máté 18:14 [↩]
6. 1. Mózes 3:17 [↩]
7. 1. Mózes 6:5, 11 [↩]
8. 1. Mózes 7:11 [↩]
9. Lukács 10:18 [↩]
10. Lásd: Ézsaiás 14 és Ezékiel 28 [↩]
11. Jelenések 12:9 [↩]
12. János 8:44 [↩]
13. Jelenések 12:12 [↩]
14. Lásd: Jób 1:1-12 [↩]
15. Lásd: 2. Korinthus 4:4 és I. Mózes 1:26-28 [↩]
16. Máté 4:8, 9 [↩]
17. Róma 6:16 [↩]
18. 2. Timotheus 3:13 [↩]
19. Lásd: Lukács 15:11-32 [↩]
20. V. Mózes 31:17 [↩]
21. Lásd: Ézsaiás 14 és Ezékiel 28 [↩]
22. 1. János 4:19 [↩]
23. Júdás 7 [↩]
24. „És láttam, hogy a halottak, nagyok és kicsinyek a trónus előtt állnak, és könyvek nyittattak ki. Még egy könyv nyittatott ki, az élet könyve, és a halottak a könyvbe írottak alapján ítéltettek meg cselekedeteik szerint. A tenger kiadta a benne levő halottakat, a Halál és a Pokol is kiadták a náluk levő halottakat, és megítéltetett mindenki cselekedetei szerint.” – Jelenések 20:12-13 [↩]
25. Jeremiás 2:13 [↩]
26. Hóseás 11:8 [↩]
27. Ezékiel 33:11 [↩]
28. Jakab 1:17 [↩]
29. Róma 13:11 [↩]