Kérhetünk-e bizonyítékot Isten létezésére kétség esetén?
Merültek már fel benned kétségek Isten létezéséről vagy akaratáról, és éreztél kísértést arra, hogy bizonyítékokat kérj tőle? Helyes ez?
A nehéz helyzetek néha megingatják a hitet. Ezekben a helyzetekben nagy a kísértés, hogy bizonyítékot kérjünk Istentől a létezéséről vagy akaratáról. De vajon valóban helyes így tenni?
Még a Biblia „nagy” szereplői is meginogtak néha és jeleket kértek Istentől. Egyikük Gedeon volt, Izrael bírája, akit az Úr angyala hívott el, hogy szabadítsa ki Izraelt Midián kezéből. (Bír 6,14)
Ám Gedeon kételkedett, hogy az Úr valóban népével van-e és hogy ő maga is isteni küldetésre hivatott-e, ezért bátorkodott megkérdezni: „Engedj meg, Uram! Ha az Úr velünk van, hogyan történt ez velünk? […] Ha tetszésre találtam szemedben, adj nekem jelet, hogy valóban te beszélsz velem.” (Bír 6, 13, 17)
Gedeon ezután elment, hogy áldozatot mutasson be, és amikor bemutatta, tűz jött ki a sziklából, hogy az áldozatot feleméssze: „Ekkor az Úr angyala kinyújtotta botját, amit kezében tartott, és megérintette a húst és a kovásztalan kenyeret. Tűz csapott ki a sziklából, és megemésztette a húst meg a kovásztalan kenyeret. Ezután az Úr angyala eltűnt szeme elől.” (Bír 6,21)
Gedeon ekkor megértette, hogy valóban Isten küldötte, és az Úr azt mondta neki: „Béke veled! Ne félj; nem halsz meg.” (Bír 6,23)
Ne kísértsd az Urat
Noha kételkedni nagyon is emberi dolog, a Katolikus Egyház Katekizmusa azt tanítja, hogy „kötelességünk Isten iránt, hogy higgyünk benne és tanúságot tegyünk róla.” (KEK 2087)
Még arra is bátorít, hogy ne essünk Isten megkísértésének súlyos bűnébe: „Az istenkísértés szóval vagy tettelpróbára teszi Isten jóságát és mindenható erejét.” (KEK 2119)
„Az ilyen istenkísértésben rejlő kihívás sérti azt a tiszteletet és bizalmat, mellyel Urunknak, Teremtőnknek tartozunk. Azt jelenti, hogy kételkedünk szeretetében, gondoskodásában és hatalmában.” (KEK 2119)
A Katolikus Egyház Katekizmusa elismeri, hogy az ember szembesülhet azzal, hogy „akaratlan kételkedése bizonytalankodást jelent a hit aktusában, nehézkességet a hit ellen fölhozott érvek megcáfolására, vagy félelmet a hit homályossága miatt.” (KEK 2088)
Azonban a Katekizmus arra hív, hogy vessük el ezeket a kételyeket, mert ha szántszándékkal ápoljuk őket, akkor az a szellem vakságához vezethet.
Elutasításukhoz a keresztények az imához fordulhatnak, hogy az Úrtól kérjék, hogy erősítse meg hitüket és bizalmukat, és világosan láthassák, hogyan munkálkodik Isten az életükben. A legfontosabb, hogy szilárdan higgyék, hogy Isten mindig mindenki felett őrködik, és hálával emlékezzenek meg hatalmáról, szeretetéről és gondviseléséről.
