Kedves Testvérek!

Ma egy igen közismert szektáról, tévtanításról fogok ma nektek beszélni.

Tehát a mai napon a Jehova Tanúiról lesz szó. Némelyek őket csak Jehovának vagy Jehovák-nak nevezik, ami ellen ő maguk is tiltakoznak. Azt kell tudni erről a névről, hogy ők azt mondják: ők az Isten igaz tanúi, s ők annyira igaz tanúk, hogy Istent csak Jehovának lehet nevezni.

Először is magának a Jehova szónak azonban érdemes mögé tekinteni. A héberben, a zsidó Bibliában négy betű: J H V H betűsor jelzi Istennek a nevét. Mivel a zsidóság komolyan vette a Bibliának ama parancsolatát, hogy az Úr nevét hiába nem szabad a szájukra venni, ezért ők Isten nevét ki sem mondták.

Annyit kell még így bevezetőként tudni a héber Bibliáról, hogy eredetileg csak mássalhangzókat lehetett benne olvasni. Természetesen, akinek a héber anyanyelve volt, és tanulta kora gyermekkorától fogva, annak nem okozott problémát a magánhangzókat hozzátenni. Azonban eljött egy olyan korszak, amikor ez az ősi tudás már a zsidóságon belül sem volt meg.

Megjelentek akkor is már a tévtanítások, többek között az iszlám. Lehetővé vált, hogy ugyanazt a mássalhangzó-sort így vagy úgy is lehetett olvasni. (Hogy a magyar nyelvből egy példát hozzak: nem mindegy az, hogy véreb vagy veréb.) Ilyen alapon a Bibliában is nagyon sok olyan szó van, amit lehetett másként is olvasni, és eljött az a pillanat, amikor a magánhangzókat is megjelölték, úgy, hogy a szent szöveg ne sérüljön. Így aztán alá meg fölé tettek különböző pontokat, vonalkákat, és ekkor már nagyon erősen élt a zsidóságban az Isten nevének kiejtésétől való félelem ezért, nehogy valaki is véletlenül eltévessze, az ÚR, azaz EDONAJ szónak a magánhangzóit tették alá. Ha ezt összeolvassa egy olyan ember, aki mindezzel nincs tisztában, mert nem zsidónak született és enélkül a kulturális háttér nélkül olvassa a héber Bibliát, akkor valóban JAHOVAH van oda írva – de ez az Edonaj-nak a kifejezése. Ők azonban úgy találták, hogy ez Istennek az egyedüli helyes megnevezése (Egyébként valószínűleg Jahve-nak hívhatták az élő Istent Ábrahámék, vagy Mózesék.) Innen származik tehát az elnevezés – vagyis már magában a névben is van egy kis gond. De tudjuk, hogy Jehova tanúival nem ez a legnagyobb probléma.

Készülés közben nagyon érdekes megállapításokkal találkoztam. Valaki, akinek egy családtagja belépett a Jehova tanúi közé, egyszerűen azt mondta: „a Sátán ügynökei ezek.” Szintén találkoztam olyan meghatározással, hogy Krisztus egyházán rákos daganat a Jehova tanúinak a közössége. Nagyon kemény szavak ezek. Talán még azt is lehet mondani, hogy szeretetlen szavak. De ha elkezdünk ismerkedni a tanaikkal, akkor azért sok mindent megértünk, hogy miért is mondják ezt.

Az első dolog: a Szentháromságról szóló tanítás az ő megközelítésükben a Sátán találmánya. Ez egy nagyon kemény dolog. Meggyőződésem, hogy ez a Szentlélek káromlásával ér föl. Tény és való, abban az egy dologban igazuk van, hogy maga a „Szentháromság” szó nincs benne a Bibliában – de az egész Biblia erről a csodáról tesz bizonyságot, hogy Isten lényegében egy, de személyében három.

Következő kérdés Jézusnak a személye. Itt felolvasnám a Róma 9,5-öt:„Akiké az Atyák, és akik közül való test szerint a Krisztus, aki mindeneknek felette örökké állandó Isten.” Nem véletlenül olvastam föl a Róm 9,5-öt, hiszen itt egyértelműen benne van a Szentírásban, hogy test szerint az ősatyáktól származik Jézus, és hogy ő Isten. Ez egyszerre igaz Jézus életében. Mégis, ők azt mondják, hogy Jézus a legnagyszerűbb ember, az első teremtmény, aki nem más egyébként, mint Mihály arkangyal. Tehát Jézus egy egyszerű ember. Ha ez így van, akkor bármennyire is vallják ők, hogy Jézus tökéletes volt, de látnunk kell, hogy egy ember nem tudja elhordozni az emberiség bűnét. Akkor a mi bűnünk nincs ott a kereszten, akkor nem lettünk megváltva, akkor csak az van, amit mi teljesítünk – s ha csak az van, amit mi teljesítünk, akkor nagyon rossz a helyzet: kárhozatra jutunk.

Ezt ők is nagyon jól érzik és tudják, ezért az üdvösségről azt tanítják, hogy van a száznegyvennégyezer kiválasztott, meg van az összes többi. A száznegyvennégyezer majd a mennyben lesz, vagy már a mennyben van, az összes többi – és ezek között vannak a „hétköznapi” Jehova-tanúk is – majd itt a földön lesznek boldogok, s itt nyerik el az örök életet. Az Ige azt mondja: „De el fog jönni az Úr napja, mégpedig úgy, mint a tolvaj, amikor az egek recsegve-ropogva elmúlnak, az elemek égve felbomlanak, a föld és a rajta lévő alkotások is megégnek… majd az egek lángolva fölbomlanak, és az elemek égve megolvadnak! De új eget és új földet várunk az ő ígérete szerint, amelyben igazság lakik.” (2Pét 10-13). Tehát nem az lesz, hogy Isten egy kicsit feljavítja ezt a földi létet, hanem új eget és új földet várunk.

Megítélésük szerint a száznegyvennégyezerben nincs benne Dávid, de még Keresztelő János sem. Az egy külön érdekesség, és ez minden ilyen közösségnél, minden szektánál felmerül: honnan veszi valaki a bátorságot, hogy ilyen borzasztó nagy pontossággal megmondja azt, hogy ki fog üdvözülni és ki nem. Honnan veszik ezek az emberek a bátorságot, hogy az Isten ítélőszékébe beülve eldöntsék, hogy kik fognak üdvözülni és kik nem? Tipikus szektás magatartás és gondolkodásmód.

A Szentírásban azt is olvassuk, amikor a tanítványok is kérdezgetik, hogy mikor jön vissza Jézus, hogy is lesz ez, mint is lesz ez. Jézus azt mondja, „sem az órát, sem a napot nem tudjátok” (Mt 25,13). Előtte pedig: „Azt a napot viszont, vagy azt az órát senki nem tudja: sem az ég angyalai, sem a Fiú, hanem csak az Atya egyedül.” (Mt 24,36) – hát lehet, hogy Jézus nem tudta, de a Jehova Tanúi úgy gondolják, hogy ők igen. Nagyon érdekes dolog, hogyan is gondolják ezt.

Miért is van szükség arra, hogy beszéljünk a Jehova tanúiról? Én úgy gondolom, mivel fontos tudni a szervezetről minden keresztyénnek, hogy mit is képviselnek ,milyen veszélyforrást jelentenek azokra a hitben gyengén járó emberekre, akik bár keresők, de még nem adták át életüket Krisztusnak, vagy akik úgy érzik, hogy tartozniuk kell egy olyan közösséghez, ahol szintén hasznos tagok lehetnek. Bizonyára ti is észrevettétek, hogy itt Kárpátalján, ha lassan is, de folyamatosan növekszik a létszámuk, tehát egyre jobban terjed a hit, amit képviselnek. Nagyon fontosnak tartom, hogy legyünk felkészülve ellenük, hiszen mi Krisztus katonái vagyunk, és nem veszíthetünk velük szemben sem!

Ma öt dologról fogok beszélni, tehát 5 fő témánk lesz ezzel kapcsolatban.

1. Kik Ők?
2. Mit tanítanak?
3. Ők is Keresztények?
4. Miért is kell beszélni róluk?
5. Mit tudunk, vagy mit kellene tenni?

Történelmi háttér

A történet kezdetéhez vissza kell mennünk az 1800-as évekbe. William Miller, az 1800-as évek elején elindított egy mozgalmat, ami később adventista mozgalomként vált ismertté. 1844-re, Krisztus látható visszajövetelét 3 alkalomra is megjósolta. A csalódások után a csoport, számos más csoportra oszlott. Kettőt ezek közül heted napos adventista egyház, illetve adventista keresztény egyház néven vált ismerté.

Charles T. Russell (1852-1916) alapította Jehova Tanúi mozgalmát/szervezetét. Érdekesség, hogy Presbiteriánus családban nőtt fel viszont gyökereitől elszakadva csatlakozott egy liberális Independent-tehát független egyházhoz, aztán ezt a csoportot is elhagyta.Tagadta Krisztus Isten voltát, illetve a pokolról és az örök szenvedésről szóló tanítást is. Russell nem részesült hivatalos bibliai oktatásban, de viszont sokszor kölcsönvett, és alapul használt akkoriban népszerű tanításokat. Például az adventizmus befolyásolta a pokol létének tagadásában, és egy szakadár adventista csoport – amelyet N. H. Barbour vezetett – keltette fel az érdeklődését a végidőről szóló próféciák iránt. Barbour-tól vette át azt a nézetet is, hogy Krisztus 1874-ben láthatatlanul visszatért, és hogy a jelenlegi világ 1914-ben elpusztul, átadva a helyét Isten Királyságának.

Russell nagyon termékeny, hihetetlen munkabírású, tipikusan fanatikus ember, akinek nagyon hiányos egyébként még a vallási műveltsége is (ez egy-két dologból majd ki fog derülni), de annál nagyobb szuggesztív erővel tudja mondani, amit mond. Azt mondja, hogy 1874 óta láthatatlanul jelen van Jézus ebben a világban, és meg is jövendöli, hogy 1914-ben fog visszajönni láthatóan is Jézus. Ezt így nagyon pontosan meg tudta mondani.

Ezt annyira komolyan és boldogan hirdette, hogy 1914-ben fehér ruhában vonultak ki Jehova Tanúi (akiket akkor még nem így hívtak, hanem „komoly bibliatanulmányozóknak”), és úgy várták Jézus visszajövetelét. Ez nem következett be. Hazamentek, és ez után Russell szemrebbenés nélkül azt mondta, bocsánat,de 1915-ben lesz a világvége, viszont mikor újra tévedett, akkor kijelentette, hogy még lesz egy kis „utószüretelés”, úgyhogy 1918-ban jön el a világ vége. Nagy szerencséje volt, mert 1916-ban meghalt, tehát nem kellett újra magyarázkodnia.

Most mosolygunk ezen, de láthatjuk, micsoda megkötöző ereje van ennek a közösségnek, minden fenntartás nélkül elfogadták, hogy akkor és nem most… Egyébként jött az újabb időpont: 1925 – az sem jött be, aztán jöttek a különböző időpontok újra és újra, és bizony nem okoz nekik semmiféle lelki törést, hiszen a fő vezető, mindig kimagyarázza, hogy mi miért történt.

Ezek a jóslatok gyakorlatilag nem válnak be. Az Ószövetség, amit ők előszeretettel forgatnak, elég nyíltan és egyértelműen beszél róla, hogy honnan lehet megtudni, hogy valaki az Úr prófétája-e: onnan, hogy amit mond, az beteljesedik, főleg amit az Úr nevében mond. Azt is látjuk és tudjuk, ha nagyon az Ószövetséghez ragaszkodunk, hogy ha valakiről kiderült, hogy az Úr nevében beszélt, de közben csak felfuvalkodott volt a szíve-lelke, akkor meg kellett halnia, mert az isteni tekintélyt magára vette, ami nem illette meg őt, amivel nem ruházta fel az Isten. Az 5Mózes 18,19-22-ben van ez leírva.

Prófétát támasztok nékik az ő atyjokfiai közül, olyat mint te, és az én ígéimet adom annak szájába, és megmond nékik mindent, amit parancsolok néki.

És ha valaki nem hallgat az én ígéimre, amelyeket az én nevemben szól, én megkeresem azon!

De az a próféta, aki olyat mer szólani az én nevemben, amit én nem parancsoltam néki szólani, és aki idegen istenek nevében szól: haljon meg az a próféta.

Ha pedig azt mondod a te szívedben: miképpen ismerhetjük meg az ígét, amelyet nem mondott az Úr?

Ha a próféta az Úr nevében szól, és nem lesz meg, és nem teljesedik be a dolog: ez az a szó, amelyet nem az Úr szólott; elbizakodottságból mondotta azt a próféta; ne félj attól!

Utódja Joseph Franklin Rutherford volt, aki 1942-ig irányította ezt a szervezetet. Rutherford (1869-1942) szintén a világvége fenyegetését használta a Tanúk megfélemlítésére. Kiadta A beteljesült titok című könyvet, melyben azt jövendölte, hogy 1918-ban Isten el fogja pusztítani az egyházakat és egyháztagok millióit. Azt állította, hogy1920-ban minden királyságot elnyel az anarchia. Rutherford azt is tanította, hogy csak egyféleképpen lehet megmenekülni: csatlakozni kell a Jehova Tanúi szervezetéhez.

A világvégétől való félelem motiválta a Tanúkat, hogy keményen dolgozzanak, és terjesszék a könyveket és más társulati kiadványokat. Amikor az 1918-ra és 1920-ra vonatkozó jóslatok tévesnek bizonyultak, Rutherford új dátumot adott meg Milliók, akik ma élnek, sohasem halnak meg (1920) című könyvében. Azt tanította, hogy a Millennium 1925-ben kezdődik el, és hogy előtte az Ószövetség szentjei közül Ábrahám, Izsák, Jákob és Dávid fel fognak támadni. Az Őrtorony Társulat még egy spanyol típusú luxus udvarházat is épített, melyet Beth Sarim-nak (Fejedelmek Háza) neveztek, állítólag azért, mert ott fognak lakni a pátriárkák. Végül azonban a beteg Rutherford költözött be a meleg éghajlaton fekvő villába, és drága, új autón járt. Mindez a nagy gazdasági világválság idején történt, amikor az egyszerű Tanúk a Társulat kiadványait és brosúráit ajtóról ajtóra árulták, és a Béthel főhivatalban(az amerikai főközpont neve) havi 10-15dollárért dolgoztak.Hat évvel Rutherford 1942-ben bekövetkezett halála után az Ószövetség szentjei még mindig nem jöttek el, úgyhogy a Társulat csendben eladta Beth Sarim-ot, lezárva jövendölései történetének egyik kínos fejezetét.

Rutherford volt az, aki megszervezte az általunk is ismert Jehova tanúinak közösségét, tehát ő volt az, aki ezt a nevet adta a közösségnek, és aki a missziójuknak ezt a házalásos módszerét helyezte a vállaikra. Ez gyakorlatilag úgy működik, hogy különböző rangban szolgáló embereknek havi 15-től, akár havi 100-140 (!!!) órát kell missziózással tölteni. Ez a feladatuk. Vallják magukról, hogy az ő szervezetüket Jehova vezeti, Jehova vezetése a Brooklynban székelő, vezetőtestületen keresztül érvényesíti az akaratát.

Olyan hatalmas kiépített infrastruktúrával rendelkeznek, hogy kéthetente az általunk is ismert Őrtorony c. újságot 175 nyelvre fordítják le és 23 millió példányban nyomtatják, az Ébredjetek!-et pedig 85 nyelven több mint 20 millió példányban nyomtatja ki. A Társulat tanait 235 országban több mint 6 millió Jehova Tanúja “hírnök”terjeszti. Tehát egy igen komoly munkaerővel rendelkező vállalatról, üzleti vállalkozásról beszélünk. Igen, üzleti vállalkozás, hiszen a szervezet vezetőségének csak egy célja van, hogy növelje a taglétszámot és ez által hatalmas profitra tegyen szert. Hiszen a kiadványait nem ingyen adja a tanúk számára, hanem pénzért, és a híveknek is pénzért kellene árulni, de mivel ezt szégyellik, így saját pénzből fizetik ki. Az alábbi fontos tényeket tehát mindenkinek ismernie kellene Jehova Tanúi történetéről és hitnézeteiről.

Nagyon sokáig a világ legnagyobb nyomdája a Jehova tanúié volt. Látjuk azt a minőséget is, ahogy kinyomtatják ezeket az iratokat, és látjuk azt is, hogy nagyon sok ember ennek a közösségnek a bűvkörébe kerül, hiszen hathatós rábeszéléssel úgy irányítják a beszélgetést, abba az irányba viszik el az embert, amiből azután nagyon nehéz szabadulni.

Valaki egyszer így fogalmazta meg: „Sajnáljuk őket, és segíteni szeretnénk nekik, hogy kiszabaduljanak az Őrtorony rabságából.” – hiszen ehhez a közösséghez való tartozás egyfajta megkötözöttséget jelent. Itt feltétel nélkül kell elfogadni azt, amit az Őrtoronyban mondanak, és amit a vezetők tanítanak. Az istentiszteleteknek – amit lehet, hogy túlzás így nevezni– az a lényege, azért jönnek össze „bibliatanulmányozásra”, hogy fölmondják az Őrtoronyban olvasottakat, és megtanulják azt a módszert, amivel a mindennapi missziójuk során bebeszélik magukat egy-egy lakásba, egy-egy családba.

A tanfejlődés itt is folyamatos volt náluk, hiszen 1942 után jön egy Nathan Homer Knorr nevezetű ember, aki megtiltja a vérátömlesztést és a dohányzást a Jehova tanúi számára. Tehát ez sem kezdettől fogva volt az ő tanításuknak része. Ugyanúgy, ahogy 1935-ig még a karácsonyt is ünnepelhették, akkor lett megtiltva, mondván, hogy az ő felfogásuk szerint az egy pogány ünnep, és ezért kell ezt elhagyni, sőt kifejezetten tiltva lett. Érdekes és elgondolkoztató, hogy milyen szervezet az, amely tiltja saját tagjainak azt, hogy ha adott esetben a gyermekük bajba kerül, akár a gyermeküknek is vért adjanak. Merthogy ehhez sem járulnak hozzá a Jehova tanúi. Ilyenkor egy jogi procedúra és kiskapu keresése veszi kezdetét, amivel mégis próbálják megmenteni az orvosok a gyermek életét.

Mi ebből a következtetés?

Hogy Ők nem keresztyének.

Az a kérdés, hogy a fenti tények ismeretében merhetünk-e bízni az Őrtorony Társulatban? Legalább hat alkalommal prófétált hamisan a világvégéről, és a jóslatokat a követői megfélemlítésére használta. A Biblia figyelmeztet minket, hogy sok hamis próféta fog jönni, azt állítva, hogy Isten nevében szól. (Mt 7:15, 1Jn 4:1) Mint ezt korábban is említettem, hálásak lehetünk, hogy Isten gyakorlati tesztet is ad a hamis próféták azonosítására. A Biblia ugyanis azt mondja, hogy ha valaki állítása szerint Isten prófétájaként szól, megjósol valamit, de ez nem történik meg, akkor az illető hamis próféta.

A Biblia szerint egyetlen hamis prófécia is hamis prófétává teszi azt, aki kijelentette. Mivel az Őrtorony Társulat hamisan prófétált az 1914, 1915, 1918, 1920, 1925 és1975-ös éveket illetően, kétségtelenül bizonyítja, hogy hamis próféta. Ez a vallási szervezet ráadásul ismétlődően megváltoztatta a tantételeit és ellentmondott korábbi nézeteinek, mindvégig állítva, hogy kizárólagosan birtokolja az igazságot. Összhangban van ez Isten tökéletességével és szentségével? Hát nem!

Látjuk azt, hogy amiket megállapítottak róluk, az egyáltalán nem túlzó. Amikor találkozunk velük, akkor keresztyén, és alapvetően szabadlelkű emberként van egy illúziónk: hogy lehet velük beszélgetni. De ők tanulják a beszélgetés-vezetést, s tanulják azt, hogy az úgy menjen, ahogy az ő tanításuknak megfelelő. Ami még ennél is komolyabb és úgy gondolom, hogy súlyosabb, mivel a Biblia sok dologban ellent mondott nekik, ezért ők lefordították maguknak a Bibliát. Ez a bizonyos „Új világ” fordítás, amiben már minden úgy van, ahogyan az ő tanaiknak megfelel. Jézus istensége nyilvánvalóan tükröződik például az „Én vagyok…” mondásokban. Már a csipkebokornál is azt mondja az Úr, hogy „vagyok, aki vagyok”. Ezt az Igét ők úgy fordítják, teljesen szembe menve az eredeti jelentéssel, hogy: „Én voltam”. Sorolhatnám azokat a félrefordításokat, amelyek nem véletlenszerűek ebben az „Új világ” fordításban, hanem a tanoknak megfelelően ferdítik el. Ezért is nem pontos fogalmazás a fordítás, hiszen inkább ferdítés, amit ők csinálnak, hogy a Biblia lehetőleg azt mondja, amit ők hallani és tanítani akarnak. Bármennyire is azt gondoljuk, hogy lehet velük beszélgetni, ne legyenek illúzióink: nem lehet! Nem lehet! Megdöbbenti mindig az embereket, a gyülekezeti tagokat is az a fajta bibliaismeret, az a fajta céltudatosság, amivel szembesülünk, ha ilyen emberekkel kerülünk kapcsolatba. Mindig ketten járnak: egy magasabb és egy alacsonyabb rangú, s ez a tanítás ellenőrzésének a folyamatához tartozik, hiszen nekik mindig jelentéseket is kell írni ezekről a missziói utakról. Ilyenkor mindig azt kell látnunk, hogy nem tudunk velük vitázni. Ez két okra vezethető vissza. Az egyik, hogy gyülekezeti tagként nagyon sokszor azt éljük meg, hogy sokszor nekünk nincs olyan bibliaismeretünk. Azt tudnunk kell, hogy nekik is csak a Biblia egyes részei vannak bemagolva, a fejükbe vésve, a többivel igazán nem foglalkoznak. De van egy másik ok is, és én azt gondolom, hogy igazán ez a másik ok az, ami közelebb visz minket a megoldáshoz. Meggyőződésem szerint ezek az emberek kifejezetten megkötözöttek. Amikor találkoztam ilyen emberekkel, szóba elegyedtünk és beszélgettünk, olyan szellemiség áradt belőlük, amivel nem tudtam mit kezdeni. Ilyen szempontból el kell mondani, amit Pál apostol is elmondott: „Az ostoba és éretlen vitatkozások elől térj ki, tudva, hogy ezek viszálykodást szülnek.” (2Tim 2,23)

Mit tudunk tenni és ezt hogyan tegyük?

1.Soha ne kezdjünk el velük vitatkozni, főleg nem úgy, hogy mi csak egyedül vagyunk! Ha mégis úgy érezzük, hogy bele tudunk menni egy beszélgetésbe, tehát fel vagyunk készülve amennyire csak tőlünk tellett, vegyük ki a kezükből a kezdeményezést. Ugyanis a tanúk, mielőtt kiengedik őket az utcára, speciális, mondhatnám úgy, hogy kommandós kiképzésben részesülnek.

Egy Jehova Tanúja, aki nyomon követi a gyülekezeti összejövetelek és a személyes tanulmányozás teljes programját és elvégzi az összes kitűzött “házi feladatot“, az évente kb. 3000 oldalnyi Őrtorony-kiadványt olvas el. Ez 24 darab, kéthetenként megjelenő, egyenként 32 oldalas Őrtorony folyóiratot, ugyanilyen mennyiségű Ébredjetek! Folyóiratot; 12 darab, havonta megjelenő, egyenként 4-8 oldalas A Mi Királyságszolgálatunk című belső kiadványt, plusz egy vagy több könyvet, brosúrákat és/vagy füzeteket foglal magába. Mindez a szervezet nyomdáinak egy éves termése.

Mind a korábban említett “Iskola”, mind pedig a Szolgálati Összejövetelek sok demonstrálást is magukba foglalnak, melyek során az egyik Jehova Tanúja TÉGED játszik, a másik pedig saját magát, amint az ajtódnál prédikál neked, vagy kevésbé “hivatalos” körülmények között beszélget veled.

Ezek a demonstrációk az emelvényen a Királyságterem hallgatósága előtt megtanítják Jehova Tanúit, hogy hogyan adják elő mondanivalójukat hatékonyan és meggyőzően. Nemcsak azt tanulják meg, hogy hogyan adják elő az aktuális heti beszélgetési témát, hanem azt is, hogyan reagáljanak azokra az ellenvetésekre, kérdésekre és ellenérvekre, amelyeket TE valószínűleg felhozol majd.

Egymást váltva majd’ minden aktív Tanú sorra kerül egyik-másik szerepkörben e demonstrálások során, ténylegesen kipróbálva a különböző megközelítéseket és megtanulva, hogyan cáfolják meg az ellenvetéseket és győzzék le a nem Tanúk által felvetett érveket.

A Királyságteremben tartott összejöveteleken túl hasonló gyakorlatokat tartanak, sőt van olyan, hogy az otthonokban is, a családtagok együtt készülnek fel erre a tevékenységre.

Egyszóval, igen valószínű, hogy azt a frappáns érvet, amelyet arra találtál ki, hogy megoszd a téged felkereső vagy megszólító következő Tanúval, ő már régen hallotta, s jól be is gyakorolta, hogy hogyan cáfolhatja azt meg.

Akkor mégis mit tegyünk?

Olvasd végig velük a Róma 8. fejezetét!

Mondd nekik, hogy ez az egyik kedvenc szakaszod a Bibliában!
Kérjed, hogy az ő Bibliájukból hallgathasd meg!

Csak néhány megjegyzésre lesz szükség, melyeket az alábbiakban javasolnék.
Azt mondja Isten igéje:
“Nincs tehát most már semmiféle kárhoztató ítélet azok ellen, akik a Krisztus Jézusban vannak, mivel az élet Lelkének törvénye megszabadított téged Krisztus Jézusban a bűn és a halál törvényétől.

[FŰZD HOZZÁ: “Sok ember kárhoztatva érzi magát.” (Sok Jehova Tanúja elkárhozottnak érzi magát, bár ezt nem ismerik be. Szervezetük azt tanítja, hogy csak “a felkent maradék” – hozzávetőleg 8 ezer idősödő Tanú – van “[egységben] Krisztussal” a Róma 8 értelmében.

Fűzd azt is hozzá: “Micsoda áldás, hogy Isten örökbe fogadott bennünket, mint gyermekeit, azáltal, hogy nekünk adta az ő Lelkét, hogy a mi szívünkben lakjon!” (Jehova Tanúi úgy hiszik, hogy csak a nyolcezres “felkent maradék” tapasztalja ezt meg, míg a többi 6 millió az követi “szellemtől irányított szervezetüket”.)]

Mert nem a szolgaság lelkét kaptátok, hogy ismét féljetek, hanem a fiúság Lelkét kaptátok, aki által kiáltjuk: “Abbá, Atya!”

Maga a Lélek tesz bizonyságot a mi lelkünkkel együtt arról, hogy valóban Isten gyermekei vagyunk.

Mondd ezt: “Tehát mindnyájan kárhoztatva vagyunk, és képtelenek vagyunk kedvesek lenni Isten előtt, bármilyen keményen is próbálkozunk, amíg Isten az Ő Fiának Lelkét nem helyezi szívünkbe, örökbe fogadva bennünket, mint gyermekeit.”

Megpróbálják majd palástolni a rájuk gyakorolt hatást, de a Róma 8:1-17 “megsemmisítően” fog hatni azokra a Tanúkra, akik felfogják jelentését.

A 8-9. versekből kitűnik, hogy vagy “Krisztuséi vagyunk”, vagy “nem lehetünk kedvesek Isten előtt”. Ez a kijelentés nem enged teret a szervezet által szentesített ‘más juhok’ második osztályára vonatkozó elképzelésnek.

Meg kell rendíteni az alapokat!

Jehova Tanúi hitének központi része – a legfontosabb tantétel, amelyen az összes többi tanítás nyugszik – az egyik olyan dolog, amit elsőként meg kell célozni.

Ez pedig az a meggyőződésük, hogy szervezetük Isten kommunikációs csatornája, irányadó szószólója vagy szócsöve. Mielőtt sikerrel vonhatnád kétségbe az Őrtorony-tanítást, először meg kell rendítened az Őrtorony Társulat tekintélyét, amellyel azt tantételt tanítja.

Továbbá, vannak olyan megközelítések, amelyek működőképesek, és vannak másfajta hozzáállások, amelyek viszont kudarcra ítéltek. Az egyik olyan stratégia, amivel a keresztények gyakorta eredmény nélkül próbálkoznak, hogy a bibliai görög nyelv és a bibliamagyarázat elismert tekintélyeit idézik, rámutatva, hogy a Tanú bibliafordítás és a szervezet magyarázata nem megbízható. Ez a hozzáállás nem működik.

Bár a keresztény elfogadhatja a nagyhírű görög-tudósok és teológusok tekintélyét, Jehova Tanúi az ilyen emberekre gyanakodva tekintenek. Nem lévén részei “Isten szervezetének”, az ilyen kívülálló tekintélyek egyértelműen Sátán szervezetének részét képezik Jehova Tanúi gondolkodásmódjában. Ez érthetővé teszi, hogy miért állnak ellen az övékétől eltérő bibliafordításnak és a-magyarázatnak.

Jehova Tanúi gondolkodása szerint Isten szervezete hibátlan kell legyen, és bárki, aki nem ért egyet ezzel, az téved – még a tudományos élet vagy a nagyvilág által tiszteletben tartott nagy nevek is. A könyvtári kézikönyvek, enciklopédiák és bibliai szótárak mind tévednek, ha ellentmondanak az Őrtorony Társulatnak.

Én még a Testvéreknek azt is tudom javasolni, hogy egy-egy Krisztus istenségére vonatkozó egyértelmű Igét, pl. a Róm 9,5-t, vagy a János 1.1-et, és mondják meg, hogy olvassa el, vagy fölolvashatjuk, illetve megtanulhatjuk. Tudjuk mindnyájan a keresztelési igét, ami egyértelműen a Szentháromságról való bizonyságtétel: „megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében” (Mt 28,19). Ezeket el lehet mondani, de ne legyenek illúzióink: ezek az igék le fognak peregni ezekről az emberekről.

Nem biztos tehát, hogy nekünk fel kell venni velük a szellemi harcot, sőt: biztos, hogy nem. Én mindenkit óvatosságra intek.

Ha valakit a családból megkörnyékeznek, nagyon nagy megkötözöttséget jelent, óriási konfliktusokat hoz a családba, és azokat az embereket, akik eddig testvérként, szülőként, gyermekként tekintettek egymásra, azokat ők a Sátán népéhez fogják sorolni. Ezen nem kell meglepődni, ez a Jehova tanúi agymosásának egyik alapvető pillére. Hiszen ahhoz, hogy valakit lehessen fanatizálni, ahhoz mindig adni kell egy konkrét ellenségképet: ez a történelmi egyházak, a katolikus egyház és vezetése. Ez alapján nem lehet semmi jóra számítani.

Nagyon érdekes egyébként, hogy mi a fontos nekik. A zárszóban hadd mondjam még ezt el érdekességként. Látjuk, hogy könyvnyomtatásra, propagandára micsoda hatalmas pénzeszközöket mozgatnak meg, de nem tudunk egy Jehova tanúi által működtetett öregotthonról sem. Tehát aki nem értékes számukra anyagi értelemben is, ahhoz ők nem hajolnak le olyan intézményes formában, ahogyan azt fölvállalják az egyházak. Az ő szolgálatukban az irgalmas samaritánusnak a lelkülete nem igazán jelenik meg, csak a sajátköreiken belül. Ezen is érdemes elgondolkodni.

Az összes többi részletkérdés, hogy a föltámadásban csak a Tanúk részesülnek és mindenki más halott állapotban marad (ami megint nem egyezik a Szentírás tanításával), vagy hogy Jézust cölöpre feszítették föl és nem keresztre – ezek már olyan „apró részletkérdések”, amelyekkel igazán nem érdemes foglalkozni, mert alapvetően a Szentháromság Egy Istent káromolják, Krisztus istenségét tagadják, és ezzel ezt a káromlást csak elmélyítik. Tehát ez egy egészen más világ. Egy egészen más Úrnak a szolgái ők. Nincs, és nem lehet közösségünk velük. Úgy gondolom, hogy református keresztyénként kötelességünk imádkozni azokért a családokért, amelyek a Jehova Tanúi tanítása miatt hullottak szét és mentek tönkre. Kötelességünk imádkozni azokért az emberekért, akiket megtévesztettek, akiket fanatizáltak. Ők azok, akiket gyakorlatilag legionárius katonaként vetnek be az emberek szellemi világába, és így próbálják megtalálni azokat az embereket, akik egyértelmű szellemi vezetésre várnak, akiknek fontos, hogy megmondják, mi a jó és mi a rossz, akik olyan alávetettséggel, engedelmességgel rendelkeznek, hogy ezt a diktatórikus katonai rendszert el tudják fogadni és el tudják viselni, s hajlandók lemondani a szabadságukról, a szabad gondolkodásukról.

Miért kell erről beszélnünk?

Azért, mert ugyanolyan emberekről van szó, mint mi is vagyunk, vagy voltunk, ezeknek az embereknek a jelentős része keresi Istennel a kapcsolatot, és sokkal veszélyesebb helyzetben vannak, mint azok a keresők, akik bármelyik keresztyén egyházba kezdenek el járni, ahol tanítják Jézus Istenségét. Hiszen tudjuk jól, hogy vannak keresztyének a Görög, Római, vagy népegyházi Reformátusok között is, és előlük nincsen elzárva a kapocs! Tartsuk ezt szem előtt, főleg akkor mikor el kell mondanunk másoknak az evangéliumot, hogy ne tegyünk kivételt ember és ember között. Ne ítélkezzünk, hogy Ő úgy sem fog végighallgatni, hiszen tudjuk, jól nem mi fogjuk megtéríteni az embereket, hanem Isten, és Krisztus követőjeként a magot kell elszórnunk, amit az Úr majd szárba szökkent.

Nem áll szándékomban személy szerint a Jehova Tanúit lebecsülni vagy nevetségessé tenni. Ők általában őszinte, odaszánt emberek. Bizonyos értelemben sokkal inkább elveszett bárányok, mintsem ragadozó farkasok, hiszen egy olyan szervezett vezette őket félre, amely teljes mértékben hamis. Jehova Tanúi sajnos tényleg elhiszik az Őrtorony Társulatnak, hogy ha elhagyják a szervezetét, akkor Armageddon idején el lesznek pusztítva.

Nagy szükségük van tehát a szeretetünkre és a könyörületünkre. Azt kívánjuk nekik, amit mindenki másnak: hogy eljussanak a Biblia igazi tanításának a felismerésére, Isten személyes megismerésére, és hogy megértsék: “a megmentés ” (az üdvösség) Isten ajándéka. Csak akkor lehet bizonyosságunk bűneink bocsánatát és az örök életünket illetően, ha fel- és megismerjük a Biblia Jézusát, és Vele hit által személyes kapcsolatba kerülünk.

Áldjuk Istent, hogy bennünket egy olyan közösségbe hívott el, ahol a Krisztusban kapott szabadság is a mienk lehet.

Ámen

Egy néhány kérdést összeállítottam

1. Volt-e valaha is Írásellenes tanítása a Társulatnak?
2. A Társulatnak most van valamilyen Írásellenes tanítása?
3. Mennyire megbízható egy olyan szervezet, amely elutasítja alapítóját, első két vezetőjét és történelmének első 63 évét?
4. Mivel a szervezet kijelenti, hogy van apostoli öröklés, ki adta át a Isten Szellemének fáklyáját Russellnek, amikor alapította a szervezetet? Mi volt a neve ennek az egyénnek?
5. Ha a szervezet valójában nem prófétált világ végét 1925-re és 1975-re, akkor hogy lehet, hogy olyan sok Tanú távozott el közvetlenül 1925 és 1975 után? (“A mozgalom nagyjából háromnegyed része veszett el 1925 és 1928 között, majd hatalmas veszteségeket szenvedett el 1975 után, amikor nem jött el a vég, amire újra és újra hivatkoztak” mondta Jim Penton exTanú, aki Jehova Tanúiról az Encyclopedia Americana-ban elkészítette a szócikket.)
6. Mivel a szervezett “új világosságot” kapott az 1914-es nemzedékről és teljesen megváltozott erről a véleménye, ez azt jelenti, hogy azok a Jehova Tanúi, akik az új világosságnak megfelelő értelmezés miatt korábban ki lettek közösítve, most automatikusan vissza lesznek fogadva? Tehát ezek az egykori Jehova Tanúi az igazság miatt lettek kiközösítve? Tudta ezt a Vezető Testület vagy nem
7. Ha Jézus először az első századi keresztényeknek ajánlotta fel a 144000 helyet, akkor honnan lehet tudni, hogy mennyi üres hely van még? Hogyan lehetséges, hogy a szervezet tudja, hogy még van üres hely, ha nem készültek erről feljegyzések az első században?

———

Kozma István

Mindenható Istenünk, Mennyei Édesatyánk Jézus Krisztus által!

Bocsásd meg, hogy oly sokszor elfelejtkezünk azokról, akik a Te nevedet káromolják. Nem csak úgy, hogy szidnak Téged, hanem a Te személyedről, a Te lényedről a kijelentéssel tökéletesen ellentétes dolgokat állítanak, vallanak.

Urunk, könyörgünk ezekért az emberekért. Könyörgünk a megtévesztettekért. Könyörgünk azokért, akiknek az élete, családja már tönkrement azért, mert ennek a közösségnek a tagjaivá lettek, de nem tudnak szabadulni. Urunk, Te látod, hogy milyen lelki-szellemi eszközökkel tartják fogva ezeket az embereket. Te látod, Urunk, hogy milyen megszállottság lesz úrrá rajtuk. De Úr Jézus Krisztus, köszönjük, hogy a Te nevedre minden térd meghajol: mennyeieké, földieké és föld alattiaké is.

Urunk, köszönjük, hogy ez a név nekünk szabadságot jelent. Hogy nem kell ilyen függésben élnünk. Te légy az ő szabadítójuk! Könyörülj rajtuk! S könyörgünk a mi református gyülekezetünkért is. Légy irgalmas hozzánk, amikor a szabadsággal nem tudunk mit kezdeni. Bocsásd meg, amikor visszaélünk a tőled kapott szabadsággal, és nem fogadunk el semmiféle vezetést, vezetettséget!

Urunk, áldd meg a mi egyházunkat, a mi közösségünket! Add, hogy a mi felekezetünk is továbbra azon az úton járjon, amit kijelöltél számunkra! Kérünk, hogy taníts bennünket olyan missziói odaszántságra, amivel a Jehova tanúi élnek

Urunk, add, hogy legyen fontos nekünk is legalább annyira az elveszett lélek, mint ahogy őnékik fontos!

Urunk, segíts nekünk, és adj bölcsességet, hogy tudjuk őket, az elveszetteket Hozzád szeretni. Hogy ne essenek az ördög csapdájába, hogy ne legyenek kiszolgáltatottakká. Mindenható Istenünk, Mennyei Édesatyánk! Jézusért kérünk, hogy hallgasd meg imádságunkat, Szentlelked erejével vezérelj bennünket! Légy gyülekezetünk örvendező tagjaival, de könyörülj azokon is, akik megfáradtak! Könyörülj azokon, akik betegek, akik nehezen hordozzák életük terheit! Így áldj meg mindnyájunkat! Jézusért kérünk.

Ámen