Soha nem volt olyan hitszónok, mint a kereszten haldokló Krisztus. Soha nem volt olyan közösség, mint amely a Kereszt szószéke alatt összegyűlt. Soha nem volt olyan prédikáció, mint Krisztus utolsó hét szava a kereszten.
Raymond J. de Souza atya is beszélt erről a lelkipásztori gyakorlatról a National Catholic Register című lapban.
„Van egy másik nagypénteki hagyomány, amely Krisztus utolsó hét szavához kötődik. Ez az utóbbi időben Tm. Fulton Sheen működése révén vált nagyon ismertté.
Krisztus kereszten mondott hét utolsó szava volt nagypénteki prédikációinak tárgya 58 éven át.”
Jézus a kereszten
Alább olvashatjuk Jézus utolsó szavait az evangéliumi megjelölésekkel, majd az imádságokat, amelyeket maga Tm. Fulton Sheen írt.
1.
„Atyám, bocsáss meg nekik, hisz nem tudják, mit tesznek.”
(Lk 23,34)
Ima:
Édes Jézusom, én nem akarom tudni a világ bölcsességét.
Nem akarom tudni, kinek a keze mintázza a hópelyheket, vagy ki alkotja a sötétséget búvóhelyül, ki hozta létre a jeget, miért ömlik aranyfény a földre földi módon, és miért lobog a tűz az égre égi módon.
Nem akarom ismerni az irodalmat és a tudományt, sem a négydimenziós világmindenséget, amelyben élünk, és nem akarom tudni a világegyetem fényévekben mért távolságait.
Nem akarom tudni, milyen széles a nap tűzszekere körül táncoló földgolyó, sem azt, milyen magasan vannak az égbolt ragyogó gyertyái, a csillagok, vagy milyen mélyen rejtőznek a tenger rejtelmes vízalatti palotái.
Nem ezekről akarok tudni. Csak megváltó szereteted hosszát, szélességét, magasságát és mélységét akarom tudni, kereszten függő édes Üdvözítőnk. Legyek tudatlan a világ minden dolgában, nem akarok semmit ismerni, csak Téged, drága Jézusom. És akkor éppen e furcsa, döbbenetes ellentmondás által nyerem el a bölcsességet.
2.
„Bizony mondom neked, még ma velem leszel a paradicsomban.”
(Lk 23,43)
Ima:
Édes Jézusom! A bűnbánó gonosztevő iránti jóságod az Ószövetség prófétai szavait idézi: „Ha olyanok volnának is bűneitek, mint a skarlát, fehérek lesznek, mint a hó; és ha olyan vörösek is, mint a bíbor, olyanok lesznek, mint a gyapjú.” (Iz 1,18)
A bűnbánó gonosztevőhöz intézett megbocsátó szavaid nyomán most már értem szavaid jelentését: „Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. Mert nem az igazakat jöttem hívni, hanem a bűnösöket, hogy megtérjenek.” (Lk 5, 31-32) „Mondom nektek, éppen így nagyobb öröm lesz a mennyek országában egy megtérő bűnösön, mint kilencvenkilenc igazon, akinek nincs szüksége rá, hogy megtérjen. ” (Lk 15,7)
Most már értem, miért csak azután tetted meg Pétert első helytartóddá a földön, miután háromszor elbukott. Azért, hogy az Egyház, amelynek ő lett a feje, mindörökre megértse, mit jelent a megbocsátás és a kegyelem. Jézusom, kezdem belátni, hogy ha soha nem vétkeztem volna, soha nem nevezhetnélek Megváltómnak. Nem a bibliai gonosztevő az egyedüli bűnös. Íme itt vagyok én! De az egyetlen Megváltó Te vagy.
3.
„Asszony, nézd, a fiad!”
(Jn 19:26)
Ima:
Ó, Mária! Ahogy Jézusnak életet adtál első, test szerint szüléseddel, úgy adtál nekünk életet egy második, lélek szerinti szüléssel. Így szültél minket egy új világba, ahol lelki kapcsolatban álluk Istennel mint atyánkkal, Jézussal, mint testvérünkkel, Veled pedig mint anyánkkal. Amint egy anya soha nem felejti el méhében hordott gyermekét, úgy Te sem feledkezel meg rólunk soha, Mária.
Ahogyan társa voltál a Megváltónak az örök élet kegyelmének megszerzésében, légy abban is közvetítő társa, hogy e kegyelmek kiáradjanak ránk. Neked semmi sem lehetetlen, mert Anyja vagy Annak, aki mindent megtehet.
Ha Fiad nem utasította el kérésedet a kánai menyegzőn, nem utasítja el az égi menyegzőn sem, ahol az angyalok és szentek királynőjévé koronáztatol. Járj ezért közben értem isteni Fiadnál, hogy erőtlenségem vizét a te erőd borává változtassa. Mária, te vagy a bűnösök menedéke! Imádkozz értünk most, a kereszt tövében földre borulva. Szűz Mária, Isten Anyja, könyörögj érettünk, bűnösökért, most és halálunk óráján. Ámen.
4.
„Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?”
(Mt 27,46 és Mk 15,34)
Ima:
Jézusom, Te most vezekelsz azokért a pillanatainkért, amikor nem vagyunk se hidegek, se melegek, nem tartozunk sem a földhöz, sem az éghez, mivel most a kettő között szenvedsz: a föld kitaszított, az ég elhagyott.
Mert nem akartál elfordulni a bűnös emberiségtől, Mennyei Atyád elrejtette arcát előled. Mert nem akartál elfordulni a Mennyei Atyától, a bűnös emberiség hátat fordított neked. Ezáltal pedig szent közösségben mindkettőt egyesítetted.
Az emberek többé nem mondhatják, hogy Isten nem tudja, milyen szenvedést okoz a szív elhagyatottsága, mert most Te vagy elhagyatott. Az emberek többé nem panaszkodhatnak, hogy Isten nem ismeri annak a kereső szívnek sebeit, amely nem érzi az isteni Jelenlétet, mert most ez az drága Jelenlét látszólag rejtve van előtted.
Jézusom, most már értem a fájdalmat, az elhagyatottságot és a szenvedést, mert látom, hogy még a Napra is árnyék vetül néha. De Jézusom, miért nem tanulok ebből? Tanítsd meg nekem, hogy ahogyan Te sem magad készítetted a magad keresztjét, úgy én sem készíthetem el a magamét, hanem azt kell elfogadnom, amit Te készítesz számomra. Mondd, ó Uram, meddig, meddig hagylak még vergődni a kereszten?
5.
„Szomjazom!”
(Jn 19,28)
Ima:
Édes Jézusom, Te mindent odaadtál értem, én viszont semmit sem adok cserébe. Hányszor jöttél szüretelni lelkem szőlőskertjébe, és alig találtál pár fürtöt! Hányszor kerestél, de semmit sem találtál; kopogtattál és lelkem ajtaja zárva maradt előtted! Hányszor esengtél egy korty vízért, és én csak ecetet és epét adtam neked!
Hányszor nem fogadtalak be, drága Jézus, mert féltem, hogy akkor nem ragaszkodhatom majd semmi máshoz. Megfeledkeztem arról, hogy ha tűz lángolna bennem, a szikrát el is felejthetném; ha szerelmed napsugara töltene be, elfelejthetném egy emberi szív gyertyafényét; ha boldogságod tökéletes köríve ragyogna bennem, elfelejthetném a földi dolgok töredékes íveit.
Ó, Jézusom, az én történetem szomorú történet, mert megtagadtam, hogy szívet szívért, szeretetet szeretetért adjak cserébe. Add meg nekem azt a minden emberi adománynál értékesebb édes ajándékot, hogy együtt érezhessek Veled.
6.
„Beteljesedett.”
(Jn 19,30)
Ima:
Drága Jézus, a megváltás a Te műved; az engesztelés az enyém, mert az engesztelés a Te életeddel, a Te igazságoddal és a Te szereteteddel való egybeforrást jelenti. A te munkád a kereszten befejeződött, de az én munkám az, hogy levegyelek a keresztről.
Elég hosszan függtél ott! Apostolodon, Pálon keresztül azt mondtad nekünk, hogy akik hozzád tartoznak, keresztre feszíttetik testüket szenvedélyeikkel és kívánságaikkal együtt. Az én munkám tehát nem fejeződik be, amíg el nem foglalom a te helyedet a kereszten, mert ha nincs nagypéntek az életemben, soha nem lesz húsvétvasárnap; ha nincs bolondhoz illő bíborszínű köntös, soha nem lesz bölcshöz illő fehér ruha; ha nincs töviskorona, soha nem lesz megdicsőült test; ha nincs csata, soha nem lesz győzelem; ha nincs szomjúság, soha nem lesz mennyei felfrissülés, ha nincs kereszt, soha nem lesz üres sír. Taníts meg engem, Jézus, hogy végbevigyem ezt a munkát, mert illő, hogy az emberek fiai szenvedjenek és bemenjenek dicsőségükbe.
7.
„Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet.”
(Lk 23,46)
Ima:
Nem, Mária! Betlehem nem tér vissza. Ez nem a bölcső, hanem a kereszt; nem a születés, hanem a halál; nem a pásztorokkal és királyokkal való barátkozás napja, hanem a gonosztevőkkel közös halál órája; nem Betlehem, hanem a Kálvária.
Betlehem is Jézus, éppúgy, mint Te. Bűntelen anyaként így adtad Őt az embernek. A Kálvária is Jézus, amint a bűnös ember visszaadta Őt neked. De a két esemény között, hogy a jászolban átadtad fiadat, és a kereszten visszakaptad Őt, közbejött, történt valami, mégpedig az én bűneim jöttek közbe.
Mária, ez nem a te órád; ez az én órám – gonoszságom és bűneim órája. Ha nem vétkeztem volna, a halál most nem lebegtetné fekete szárnyait Fiad kivörösödött teste körül; ha nem lettem volna kevély és büszke, soha nem készült volna el a vezeklő töviskorona; ha nem lettem volna olyan engedetlen és nem térek a pusztuláshoz vezető széles útra, soha nem szögezték volna át lábait; ha jobban hallgattam volna pásztori szavaira, amikor kifelé hívott a tövis és bojtorján közül, ajka soha nem égett volna a szomjúságtól; ha hűségesebb lettem volna, sohasem sebezte volna arcát Júdás csókja.
Mária, én vagyok az, aki az Ő születése és most közeledő, megváltást hozó halála között állok! Vigyázz, Mária, hogy mikor karjaid ölelni akarják Jézust, ne hidd, hogy Ő olyan fehér, mint amikor az Atyától érkezett. Nem, Jézus vörös, mivel tőlem jött. Néhány rövid pillanat múlva Fiad átadja lelkét mennyei atyjának, testét pedig a Te simogató kezeidnek.
Az utolsó néhány vércsepp – melyekből egyetlen egy is elég lenne tízezer világ megváltására – lehull a megváltás hatalmas kelyhéből, megfesti a kereszt fáját, vörössé teszi a sziklákat, amelyek a rémülettől repedeznek majd.
Mária, anyám, könyörögj isteni Fiadhoz, hogy bocsássa meg a bűnt, ami Betlehemedet Golgotává változtatta. Ezekben az utolsó hátralévő pillanatokban, ó Mária, könyörögd ki tőle a kegyelmet, hogy soha többé ne feszítsem őt keresztre, és ne szúrjam át hét tőrrel a Te szívedet. Mária, könyörögj haldokló Fiadhoz, hogy amíg élek… Mária! Jézus meghalt… Mária!
