A Kasper-javaslat szentségtörő gyakorlata Magyarországon

Sokan nem értik, mi a jelentősége a magyar egyházra vonatkozóan annak az Amoris Laetitia (AL) által keltett botránysorozatnak, amely eredetileg Kasper-javaslat néven elhíresülve a polgári úton újraházasodott elváltak szentségekhez járulásával kapcsolatos.

A képen:
Vértesaljai László és Patsch Ferenc, Török Csaba és Szabó Ferenc

Sok magyar pap van azon a véleményen, hogy nem kell foglalkozni a külföldi visszaélésekkel az AL kapcsán: ki tudja, mi igaz és mi nem (tudatlansággal való érvelés), és a lényeg - úgymond - úgyis az, hogy idehaza nincsenek visszaélések. Egyesek ki is kérik maguknak azt a feltételezést, hogy Magyarországon bármely pap megáldoztatna újraházasodottakat, ha a pár nem adja fel előtte az érvényes (első) házasságukon kívüli szexuális kapcsolatát, amint azt szükséges elvárásként Szent II. János Pál pápa Familiaris Consortio kezdetű buzdítása is kimondta.

Fontos tisztázni, mert sokan nem értik, hogy, amint azt Erdő Péter bíboros is kifejti, az újraházasodottak esetében „nem az első házasság kudarca, hanem a második kapcsolatban történő együttélés az, amely megakadályozza az Eucharisztiához való járulást”. Az első házasságban elkövetett bűnök egyszerűen meggyónhatók: őszinte bánat és elhatározás, hogy többet nem követi el az ember, kellenek hozzá, de más feltételhez nincs kötve.

Az újraházasodás meggyónása ugyanezt követeli meg a gyónótól, csak utóbbi esetben az elhatározás, hogy többet nem követi el az ember, emberileg sokkal nehezebb. A helyzet nehézsége azonban, amiben a gyónni szándékozó újraházasodott találja magát, nem teszi jóvá az újraházasodást, vagy opcionálissá a bűnnel való szakítást. Egy „önmagában” avagy „belsőleg” rossz cselekedet, mint amilyen például a házasságtörés is (amit az újraházasodás magában foglal), sohasem igazolható sem jó szándékkal, sem a körülményekkel, ezért érvényes feloldozásban sem lehet részesülni mindaddig, amíg a bűnös személy meg nem tér belőle. A szentáldozásnak ez szükséges és elengedhetetlen előfeltétele.

Nem egy nyilvános blogra tartozik, hogy személyes beszélgetésekből mely papokról lehet pontosan tudni, hogy ők elfogadható gyakorlatnak tartják, vagy akár gyakorolják is a Kasper-javaslatot, amely az Amoris Laetitia eretnek értelmezése nyomán méregként terjed. Ellenben akad magyar pap, aki nyilvános előadásokban vagy cikkekben is hirdeti a saját „irgalmas” engedetlenségét Jézus tanításával szemben. Az ő esetük is elég, hogy bemutassuk, hogy az AL okozta erkölcsi irányvesztés nem fogja elkerülni a magyar papok tanításait és gyakorlatát sem, még ha itthon késleltetve is tapasztaljuk meg az erkölcsi normák relativizálódásának jeleit.

Példa erre a Vatikáni Rádió magyar adásának jelenleg felelős szerkesztője, a jezsuita szerzetes, Vértesaljai László, aki egy a Magyar Kuríron is közzétett előadásában még 2015-ben, a szinódusok után, de még az Amoris Letitia megjelenése előtt a Kasper-javaslat mellett érvel, és beszél a saját, tudatos engedetlenségéről az Egyház tanításával szemben.


Patsch Ferenc, aki úgyszintén jezsuita szerzetes, szintén nyilvánosan van azon a véleményen a Szív magazin 2017 július-augusztusi számában, hogy az AL „megengedi az újraházasodott elváltak szentáldozáshoz járulását, anélkül, hogy megkövetelné a szexuális érintkezéstől való tartózkodást”.

Szabó Ferenc, szintén jezsuita szerzetes, a Vatikáni Rádió volt főszerkesztője, szintén azt állítja az Amoris Laetitia kapcsán, hogy „kis lépéssel előbbre jutottunk a Familiaris consortio 84. pontjához viszonyítva, amely az elvált újraházasodottaknak csak abban az esetben engedte meg a szentáldozást, ha tartózkodnak a házastársi aktustól”.

Török Csaba atya egy általunk már kielemzett interjúbeszégetésében szintén Kasper-javaslatként értelmezi az Amoris Laetitiát, csak Szabó Ferenccel ellentétben szerinte ez még csak újdonságot sem jelent II. János Pál tanításához képest.

Amit ez a négy magyar pap tanít - egyik a Magyar Kuríron, a másik a jezsuiták magazinjában, harmadik a Párbeszéd Házában... - minimum hitetlenség az Egyház lefektetett tanítása alapján (lásd hozzá ezt is). A puszta engedetlenségen túl ezek a pásztorok szentségtörő áldozással mérgezik a rájuk bízottakat és önmagukat (vö. 1Kor 11,27-32), és immár nyílt botránykeltéssel az Egyházat, csak mert gyengeségből képtelenek, vagy mert tudatosan nem hajlandók atyai nemet mondani ott, ahol az Egyház mellett maga a mi Urunk is atyai jóságból nemet mond (vö. Mk 10,1-12).

Az elmélet, amivel igyekeznek kibújni a kategorikus tiltás alól az, hogy a saját AL-értelmezésüket, Patsch Ferenc szavaival, „II. János Pál és XVI. Benedek gondolatainak továbbfejlesztéseként” emlegetik. Ez az elmélet azonban teljesen önkényes szövegértelmezésről árulkodik részükről, amit minden katolikusnak joga számon kérni rajtuk.

Az említett pápák kategorikus tiltása súlyos csúsztatás nélkül ugyanis nem „továbbfejleszthető” engedéllyé, pontosan ugyanarra vonatkozóan, amit ők tiltottak. Az ilyesmit nem „továbbfejlesztésnek”, hanem ellentmondásnak hívják. Ezt nem felvállalni őszintétlenség, amely kimondatlanul, de valójában az emeritusz pápa és Szent II. János Pál, valamint a katolikus hagyomány és a Szentírás elvetésén alapszik, a modernizmus ideológiájának jegyében.

A magyar egyházi probléma- és válságkezelés túl régóta az elhallgatáson és szőnyeg alá söprésen alapul, az őszinte és egyenes krisztusi konfrontálódás helyett. A méreg pedig elhallgatva és a szőnyeg alatt is terjed, és előbb vagy utóbb ránkzúdul, ahogy az Egyház AL-válsága, vagy ahogy nemrég (a szintén jezsuita) Somfai Béla által megtévesztett katolikus lombikszülők és lombikorvosok botránya zúdult ránk, Veres püspök atya példaértékűen hithű kiállása nyomán. Olyan időket élünk, amiben az erkölcsi és tanításbeli problémák megszaporodtak, sőt, mindennapossá váltak. Az elhallgatás politikája az Egyházban nem működik, és nem működhet tovább.



2017. szeptember 19.
írta: Szerdahelyi Miklós
forrás: katolikusvalasz.blog.hu/2017/09/19/-magyar_kasperistak
-

Inkább maradjon el az Eucharisztikus Világkongresszus Magyarországon!

Egy katolikus pap válasza a magyar kasperizmusra

Az oldalunkon tegnap megjelent „A Kasper-javaslat szentségtörő gyakorlata Magyarországon” című cikket olvasva a magyar egyház egyik papja reflexiót küldött a Katolikus Válasz szerkesztőségének, azt nyilvános megjelentetésre ajánlva. A megjelenésben névtelenséget kért tőlünk, amelyet írásában meg is indokolt. A kérését tiszteletben tartva, az alábbiakban az atya írását közöljük (a szövegben a vastagbetűs kiemeléseket szerkesztőségünk végezte).


Miért marad még egy ideig névtelenségben e sorok írója? Mert nem egyéni véleményt képvisel, hanem a Katolikus Egyház mindezideig érvényben lévő tanítását: a pápákét és zsinatokét, akik és amelyek nem tettek mást kétezer éven át, mint újraismételték Jézus szavait: „Aki elküldi feleségét és mást vesz el, házasságtörést követ el ellene. Ha pedig a feleség hagyja el férjét és máshoz megy, házasságot tör.” (Mk 10,11-12) Nyilvánvalóan a házasságtörés állapotában nem szabad áldozni. Ez szentségtörés lenne.

Sajnálom, hogy négy magyar katolikus pap, a saját nevében, nyilvánosan, az Amoris Laetitia egyik lábjegyzetére hivatkozva azon javaslat mellett érvel, hogy bizonyos esetekben a házasságtörés állapotában élők lelkiállapota, Istennel való kapcsolata úgy ítélhető meg egy lelki atya által, hogy folytatva a szexuális együttlétüket, járulhatnának szentáldozáshoz.

Egyik pap mer beszélni saját tudatos engedetlenségéről az Egyház tanításával szemben!

Egy másik szerzetes pap egy katolikus magyar nyelvű magazinban kijelenti, hogy az Amoris Laetitia „megengedi az újraházasodott elváltak szentáldozáshoz járulását, anélkül hogy megkövetelné a szexuális érintkezéstől való tartózkodást”.

Egy harmadik szerzetespap azt állítja az Amoris Laetitia kapcsán, hogy „kis lépéssel előbbre jutottunk a Familiaris consortio 84. pontjához viszonyítva, amely az elvált újraházasodottaknak csak abban az esetben engedte meg a szentáldozást, ha tartózkodtak a házastársi aktustól.”

A negyedik szerzetespap az Amoris Laetitia ezen értelmezését „II. János Pál és XVI. Benedek gondolatainak továbbfejlesztéseként” emlegeti.

Sajnos, vagy hála Istennek, hogy ők megnevezték magukat – ezzel persze akaratlanul is a nevükhöz köthető véleményeket tanítanak, és nem pedig az egyetemes Egyház érvényes tanítását hirdetik.

XVI. Benedek pápa – hála Istennek – még él. Ez utóbbi szerzetespap legyen szíves kérdezze meg, hogy vajon az ő és név nélkül említett társai véleménye, amelyről itt beszámoltam, továbbfejleszti-e az emeritus pápa (és így Szent II. János Pál pápa) gondolatait, vagy homlokegyenest ellenkezik-e azzal?

Az olvasóra bízom az emeritus pápa válaszának kitalálását, hiszen azt a megkérdezése nélkül is biztosan tudjuk. Miért hazudunk még saját magunknak is?

Ezekkel szemben Erdő Péter bíboros kifejti, hogy az újraházasodottak esetében „nem az első házasság kudarca, hanem a második kapcsolatban történő együttélés az, amely akadályozza az Eucharisztiához való járulást.”

A magyar katolikus egyháznak történelmi jelentőségű döntést kínál fel a mi Urunk Jézus. Ha az Eucharisztikus Világkongresszusra a szentségtörések igazolásával készülünk, akkor alázattal mondjunk le róla, őszintén bevallva, hogy erre most nem vagyunk alkalmasak. Helyette csendes, de hatékony engesztelő bűnbánati éveket vállalhatnánk, amikoris elmélyítjük az Eucharisztia vételéhez szükséges felkészülés mozzanatait.

Ezzel akaratlanul is beírnánk az Egyház egyetemes történelmének könyvébe (amelyet odafent is írnak), hogy vállaljuk Szent Pál apostol által a Szentlélek Istentől kapott figyelmeztetést: "...aki méltatlanul eszi a kenyeret vagy issza az Úr kelyhét, az Úr teste és vére ellen vét... vizsgálja meg magát mindenki, s csak úgy egyék a kenyérből és igyék a kehelyből, mert aki csak eszik és iszik anélkül, hogy megkülönböztetné az (Úr) testét, saját ítéletét eszi és issza. Ezért sokan gyöngék és betegek közületek, többen pedig meghaltak. Ha megítélnénk magunkat, nem vonnánk magunkra ítéletet." (1 Kor 12,27-30)

Ma az Egyház más távoli területein szentmisére összejött keresztényeket gyilkolnak meg. Az a 20 kopt keresztény, aki busszal zarándoklatra indult, csak azért, mert keresztény hitét megvallotta, nem törvénytelen nemi kapcsolatról, hanem boldog, termékeny, és szent házassági életről mondott le Krisztusért. A mohamedánok kivégezték őket. Egy se akarta a hitét megtagadni. Mi, magyarok viszont, köztünk papok, szerzetesek, és általuk félrevezetett hívek, úgy készülünk az Eucharisztikus Világkongresszusra, hogy beültetjük testvéreink értelmébe és szívébe a kereszténység önpusztító vírusát?

Mert itt erről van szó. Ha az elvált és újraházasodottak, megmaradva társukkal a szexuális kapcsolatban, bizonyos körülmények között (ahol nem az a körülmény, hogy lemondanak a nemi aktusról) vehetik az Úr testét, akkor ez más berögződött bűnök esetében is lehetséges.

Ha ez lehetséges a tízparancsolat egyetlen parancsa területén, akkor a többi területre is magától átterjed.

Önpusztító vírus! Aki beleegyezett ennek a vírusnak a lelkébe történő beültetésébe, annak a hitében a gyónás szentsége is le lesz bontva! Jézus Krisztus többi kijelentése is le lesz bontva! Maga az Eucharisztia is! Csak emlékvacsorává torzul! A papság szentsége is, és nem marad más a szentségek közül, mint a keresztség, ám az is komoly elköteleződés nélkül. Keresztség-e az akkor?

Jézus istensége is le lesz bontva! Szavainak ezentúl már soha nem lesz abszolút kötelező ereje. A Szentlélek istensége is le lesz bontva! Képtelen volt 2000 éven át biztosítani Jézus szavainak hiteles értelmezését? Akkor nem Isten.

Vegyük már észre, hogy az Úr Jézus által kinyilatkoztatott igazságok összefüggő, sőt, egymásban lévő rendszert alkotnak. Ugyanúgy az általa meghirdetett erkölcs és az Egyház szentségi rendje. Ha ezt az egységes világot bárhol megsértjük, "kilyukasztjuk", akkor a logika kegyetlen kemény törvényei alapján az egész összeomlik. Hagyjuk abba a kb. 500 év óta Európában működő szubjektivizmus vírusának betáplálását a katolikus agyakba és szívekbe!

Ha így készülünk az Eucharisztikus Világkongresszusra, akkor mondjuk le és alázattal jelentsük be az egész Egyház színe előtt, hogy Annak nyilvános ünneplésére nem vállalkozhatunk, Akinek szentségtörő vételére éppen ezen előkészületi időben nyitnak utat közöttünk papok és szerzetesek!

Az Eucharisztia sohasem lehet eszköz. Az maga Cél! Nyilván forrás is, de nem a súlyos bűnökben folytatott életre erőt adó forrás, hanem a bűnnel való szakításra, pontosan azzal, hogy az áldozások szintje megköveteli a törvénytelen kapcsolat felszámolását, és más súlyos bűnökkel való szakítást.

Számtalan eszköz áll rendelkezésére azon testvéreinknek, akik még nem tudnak szakítani bűneikkel, hogy mégse távolodjanak el végleg az irgalmas Úrtól, Jézus Krisztustól. Ám az Eucharisztia nem ez az eszköz

Nyilván nem szeretném, ha elmaradna a magyarországi Eucharisztikus Világkongresszus. De hogy gyümölcsöző legyen, pontosan annak az ellenkezőjét kell tenni, mint amit ezek a papok tesznek. Ha valóban hisszük, hogy a Názáreti Jézus Isten Fia, és szavának teremtő ereje van, mely a kenyeret és a bort testévé és vérévé változtatja, akkor ugyanolyan teremtő ereje van az isteni rendelést közvetítő, házasságra vonatkozó szavainak is.

Mindannyiunktól gyökeres megtérést vár az Úr.



2017. szeptember 20.
forrás: katolikusvalasz.blog.hu/2017/09/19/-magyar_kasperistak