Az Aleteia cikke, melyet az alábbiakban összefoglalunk, egy kánonjogi hiányosságra mutat rá.
Vatikan, Szent Peter bazilika kupolaja
Fotó: Cathopic
Mint ismeretes, a Vatikán államformája monarchia, melyet egy élethosszig megválasztott uralkodó, a pápa kormányoz. Ebből adódóan a mindenkori szentatya egészségi állapota különösen érzékeny kérdés. Így van ez napjainkban is, hiszen Ferenc pápát 2023. június 7-én kórházba szállították, ahol általános érzéstelenítésben műtéten esett át. Állapota hála Istennek szépen javul, élete szemmel láthatóan nincs veszélyben. A mostani eset azonban, a korábbi kórházi kezelésekhez hasonlóan, felveti az elmúlt években többször felmerülő és máig megoldatlan kérdést: Ki kormányozza a Szentszéket, ha a pápa képtelen rá?
Az egyházfő halála esetén a kormányzás kérdése kánonjogi szempontból világos: A hatalmat az üresedés ideje alatt a camerlengo (bíboros kamarás) gyakorolja. Ezt a személyt előzőleg maga a pápa választja ki a bíborosok közül. A camerlengo az új pápa megválasztásáig irányítja a folyamatban lévő ügyeket. Ferenc pápa esetleges halála esetén a világ legkisebb államát a jelenlegi camerlengo, Kevin Farrell amerikai bíboros vezetné.
A kánonjog rendelkezései azonban nem terjednek ki minden részletre. Szabályozatlan, ún. „szürke” terület, hogy ki gyakorolja a hatalmat attól a pillanattól kezdve, amikor a pápa kórházba kerül. Jelen esetben Ferenc pápa végig teljesen tudatánál volt, kivéve a műtét alatti érzéstelenítés idejét. Ezért nemigen merült fel a kormányzás kérdése, hiszen nem változott semmi. A pápa „akár kórházi ágyából is” intézheti pápai munkáját– mondta június 7-én Pietro Parolin bíboros, a Szentszék államtitkára. A kardinális egyúttal biztosította az újságírókat arról, hogy még a szentatya altatása idejére sem terveztek semmilyen hatalom-átruházást.
Ferenc pápa a Gemelli Kórház egészségügyi dolgozóival beszélget, miután felépült a tervezett vastagbélműtét után. Róma, 2021. július 11.
Fotó: Vatican Media
Egy pápát nem lehet „cselekvőképtelenné” nyilvánítani
Nézzük, mi történne abban az esetben, ha egy pápa kómába kerülne, vagy esetleg egy krónikus betegség miatt szellemileg képtelen lenne a kormányzásra. Mi van akkor, ha a pápa testileg vagy szellemileg nem tudja ellátni feladatát, sőt, még lemondani sem képes?
Az „America” nevű jezsuita portál arra hívja fel a figyelmet, hogy a kánonjognak van olyan rendelkezése, mely szabályozza jogilag, hogy mi történik, ha egy püspök válna cselekvőképtelenné. A jog lehetőséget ad ugyanis arra, hogy „fogság, száműzetés, vagy cselekvőképtelenség” esetén eltávolítsák őket az egyházmegye éléről. Ezt követően az utód kinevezéséig a segédpüspök vagy az általános helynök veszi át az egyházmegyét. Ha ezt a kánonjogi passzust alkalmaznák a pápa esetére, – hiszen a pápa Róma püspöke is egyben -, az azt jelentené, hogy az egyházmegye helytartójának, Angelo De Donatis bíborosnak kellene átvennie a Vatikán irányítását.
Róma püspöke azonban más, mint a többi püspök. A 335. kán. rendelkezés rendelkezik arról, hogy
„A római szék megüresedése vagy teljes akadályoztatása idején az egyetemes egyház kormányzatában semmit nem szabad újítani”.
Napjainkban a kérdés egyre aktuálisabb
Egy, a kérdéssel a legmagasabb szinten foglalkozó kánonjogász szerint, aki inkább a névtelenséget választotta, „elvileg nem megakadályozható, nem elkerülhető, hogy egy pápa kormányzásképtelenné váljon”. Vagyis, ha a fenti helyzet állna elő, a jogászoknak kellene „értelmezniük” a néhány létező lehetőséget, és megoldást találniuk.
Az orvosi, ill. egészségügyi alkalmatlanság azonban nem az egyetlen lehetséges forgatókönyv, amelyre gondolnunk kell. VI. és VII. Piusz pápák drámai elrablása a francia forradalom idején minden bizonnyal eszébe jutott XII. Piusz pápának, amikor a második világháború idején a Vatikánba zárva komoly kockázatot vállalva szegült szembe a nácik fenyegetésével. XII. Piusz pápa pontos intézkedéseket hozott arra az esetre, ha a Harmadik Birodalom közvetlenül az életére törne.A történelmi feljegyzések szerint előre megírta azt a levelet, melyben bejelentette lemondását, és egyben instrukciókat adott a bíborosoknak utódja megválasztására.
„Ha engem elrabolnak – mondta állítólag a pápa –, akkor Pacelli bíborost rabolják el, nem pedig a pápát.”
A királyi 22e ezred tagjai audiencián XII. Pius pápánál
Fotó: Public Domain
XII. Pius óvintézkedései korántsem voltak alaptalanok. Az történt ugyanis, hogy amikor 1943-ban a szövetségesek nyomása alatt álló Mussolinit az olasz nép megbuktatta, a németek kidolgoztak egy tervet, hogy elrabolják és meggyilkolják a Katolikus Egyház fejét. Ezt a tervet azonban nem sikerült végrehajtaniuk.
Roberto Rusconi történész beszámolója szerint a cselekvőképtelenség kérdését XII. Pius utódja, XXIII. János is mérlegelte. A „jóságos pápát” a II. Vatikáni Zsinat idején ránehezedő rendkívüli terhelés miatt komolyan foglalkoztatta annak lehetősége, hogy a súlyos teher alatt megromlott egészségi állapota miatt lemond.
XXIII. János pápa
Fotó: Public domain
A következő pápa, VI. Pál a nyilvánosság előtt ugyan kizárta annak lehetőségét, hogy lemondana, 1965-ben mégis több levelet is írt a bíborosi kollégium dékánjának, melyekben esetleges utódlásáról intézkedik. Mérlegelte ugyanis annak lehetőségét, hogy esetlegesen kómába esve, vagy demenciától szenvedve nem lenne lemondásra képes állapotban, így egy új konklávé után vehetné át helyét egy újonnan megválasztott pápa.
Ezeknek a leveleknek azonban nincs jogi relevanciája – tette hozzá az I.MEDIA által megkérdezett kánonjogász. A levelezés jóval a pápa halála után került elő, és nincs okunk azt hinni, hogy bármi hatásuk is lett volna arra az esetre, ha az olasz pápa cselekvőképtelensége miatt a szentszék megüresedett volna.
VI. Pál pápa
Fotó: Giancarlo GIULIANI / CPP / CIRIC
Ez a kérdés leginkább XVI. Benedek pápát foglalkoztatta. 2005-ben a német pápát mélyen megrendítette II. János Pál hosszú agóniája pápasága utolsó éveiben. Mivel a szent pápa közvetlen közelében élt és dolgozott, saját szemével látta és átélte az instabilitásnak ezt a korszakát, és annak az egyházi kormányzásra vonatkozó hatását. Mindezek arra késztették, hogy valamiféle lehetséges megoldáson gondolkodjon.
Úgy tudni, felkérte Julian Herranz bíborost, a Törvényszövegek Pápai Tanácsának akkori elnökét, hogy készítsen jogszabályt a fennálló jogi vákuum betöltésére. A feladatot a bíboros teljesítette. Az újonnan készült kánon úgy rendelkezett, hogy a dékánja által összehívott bíborosi kollégium ún. „akadályoztatási állapotot” hirdethet ki. Az eljárás szerint a bíborosok bizonyos vizsgálat lefolytatása, valamint orvosszakértői konzultáció után felhatalmazást kaptak volna arra, hogy ünnepélyesen lezárják az aktuális pápaságot, és megnyissák a hagyományos üresedési időszakot, amelyben a konklávéra készülődnek.
Bár a kánont eredetileg a katolikus egyházfő elé terjesztették, azt soha nem hirdették ki. XVI. Benedek attól tartott, hogy gyenge egészségi állapota miatt képtelen lesz kormányozni, és ennek megelőzésére végül hosszas megfontolás után mindenki megdöbbenésére úgy döntött, hogy 2013-ban lemond egyházfői szolgálatáról.
XVI. Benedek „megelőzésnek szánt lemondása” a pápa cselekvőképtelenné válásának jogi buktatóira való válaszlépés volt. Az Aleteia-ának interjút adó kánonjogi professzor megerősítette, hogy a „jogi vákuum” továbbra is fennáll, vagyis a kérdés jogi szempontból megoldatlan.
XVI. Benedek pápa
Fotó: crossroadsinitiative.com
2023. június 7-i műtétje során Ferenc pápán az orvosok általános érzéstelenítést alkalmaztak, bár előző, 2021-es vastagbél műtéte után azt mondta, nem szeretné ennek alávetni magát.
Ebben az esetben itt a probléma jogi eredetű. „Nincs lehetőségünk a cselekvőképtelenség megállapítására, mint ahogyan például az amerikai jogban ez lehetséges” – magyarázza a kánonjogász. Az Egyesült Államok elnöke, ha elaltatják, ideiglenesen átengedi hatalmát az alelnöknek. A háromórás érzéstelenítés alatt azonban a Szentszék a pápa fennhatósága alá tartozott, annak ellenére, hogy a műtét alatt szükség esetén teljesen képtelen volt döntést hozni.
Ferenc tisztában van a kockázatokkal, ha egy ilyen helyzet tovább tart. Januárban, nem sokkal XVI. Benedek halála után elmondta, hogy VI. Pál és XII. Piusz példáját követve még 2013-ban lemondólevelet írt, melyben foglaltak cselekvőképtelenné válása esetén lépnének életbe.
A lemondólevelet Tarcisio Bertone bíboros, a Szentszék akkori államtitkára őrizte, aki később Pietro Parolin bíborosnak adta át, amikor az utóbbi 2013 októberében a szalézi bíboros utódja lett. Felhasználásának feltételei azonban jogilag nem egyértelműek – és semmi esetre sincsenek lefektetve a kánonjogban. Valószínűleg arra lenne szükség, hogy az államtitkár úr hivatalosan elfogadtassa a levelet a bíborosi kollégiummal” – mondja a kánonjogász.
Az I.MEDIA-nak adott interjúban egy, a pápához nagyon közel álló bíboros azt mondta, hogy szerinte még ennek a levélnek a birtokában is „nagyon bonyolult” lenne a bíborosoknak egy olyan pápa leváltásáról dönteni, aki már nem lenne képes kormányozni.
