Szent Maximilian Kolbe a súlyos bűnről

Előfordult már, hogy súlyos bűnnel küzdöttél? Úgy értem, hogy valami igazán komollyal. Teljes szívvel akarod megtörni az bűn erejét az életedben.

Nem számít, milyen keményen küzdesz, és imádkozol, folyamatosan beleesel. Folyamatosan bűntudatod van, és a bűntudat nem hagyja, hogy közelíts a mi Urunkhoz a félelem által.

A szentgyónásban megalázva érzed magad, hogy bevalld: ugyanazt a komoly dolgot követted el megint. De nem számít, mennyire gyűlölöd ennek a bűnnek jelenlétét az életedben, nem tudod megállni, hogy ne kövesd el megint.


Szent Maximilian Kolbe tanácsa

Szent Maximilian Kolbe
Mindannyian voltunk már így – az ilyen küzdelmek részei katolikus életünknek. Hogyan kezeljük ezt az ismétlődő bűnt anélkül, hogy kétségbe esnénk? Szent Maximilian Kolbe tud néhány tanácsot adni ehhez.

Amikor bűnösnek érzed magad, még ha azért is, mert tudatosan bűnt követtél el, súlyos bűnt, amit sok-sok ideig megtettél, soha ne hagyd, hogy az ördög becsapjon, és elbátortalanítson.

Amikor bűnösnek érzed magad, az összes bűntudatot ajánld fel a Szeplőtelennek anélkül, hogy azt elemeznéd vagy megvizsgálnád, mint valami olyat, ami az övé...

Szeretteim, legyen minden elbukás, még ha az komoly és tartós bűn is, számunkra egy kis lépés a nagyobb fokú tökéletesség felé.

Tény, hogy az egyetlen ok, amiért a Szeplőtelen engedi, hogy elbukjunk az az, hogy gyógyítson bennünket a hiúságból, a büszkeségünkből, hogy legyünk alázatosak, így tesz bennünket tanulékonnyá az isteni kegyelmet illetően.

Az ördög ezzel szemben megpróbálja belénk tölteni a csüggedést és a belső depressziót az ilyen körülmények között, ami valójában nem más, mint a mi büszkeségünk újra felszínre kerülése.

Ha ismernénk saját nyomorunk mélységét, nem lennénk meglepve az elbukáson, hanem inkább megdöbbennénk, és hálát adnánk Istennek, hogy miután vétkezünk, nem engedi meg nekünk, hogy még mélyebbre és még gyakrabban elbukjunk.


Az alázat tanulása

Szent Maximilian más szóval azt mondja, hogy megengedik nekünk, hogy elbukjunk, hogy megtudjuk, mi az alázat. Ez azért lényeges, mert a büszkeség az első számú ellensége a léleknek, és bármennyire úgy tűnik, hogy előre haladtunk a spirituális életben, ez az egész csak illúzió, ha meg vagyunk fertőzve büszkeséggel és öngondoskodással. Először meg kell tanulnunk az alázatot, mielőtt valódi előrelépést tehetünk a szentségre jutásban.

A probléma az, ha meg tudnánk hódítani magunkat a puszta akaraterő által, gyorsan öngondoskodóvá és büszkévé válnánk. Fogalmunk se lenne, milyen szánalmasak és gyengék is vagyunk valójában, vagy mennyire függünk Isten kegyelmétől még a legkisebb jó cselekedet esetében is.

Az ismételt bűn pedig lebont bármi illúziót (ha van), hogy meg tudjuk tenni ezt saját magunk is. Az összetört megaláztatás, amit érzünk minden elbukáskor, jó dolog lehet, ha elvezet minket arra, hogy Máriától függjünk és Mária által Jézustól, minden szükségünket illetően (Szent Maximilian itt azoknak ír, akik rábízták magukat teljesen a Szűzanya gondoskodására).


Lecke Krisztus iskolájában

A megismételt bűn fájdalmas lehet, és nyomorúságunk közepette mi is töprengünk, hogy találunk-e győzelmet valaha. Szent Maximilian szerint akkor találod meg Istent a megfelelő időben, ha tanítható és engedelmes vagy.

Az alázat fájdalmas leckéje csak az első lépés a szentségben történő előrejutásban. Gondoljunk rájuk úgy, mint százegyedik Őszentségére a szentség iskolájában.

Sirák az egyik kedvenc könyvem a Bibliában, ezt világossá teszi a 4. fejezet 11. versében, amikor azt mondja. „A bölcsesség jóra neveli fiait, s aki keresi, azt mind fölemeli. Aki szereti, az az életet szereti, öröm tölti el, aki reggeltől keresi.”

De ez a felmagasztalás csak a megaláztatás próbái után érkezik. A szakasz így folytatódik: „Kanyargós utakon vezeti először, hagyja, hogy félelem s rettegés szállja meg. Addig fegyelmezi, míg megbízhat benne, és próbára teszi törvényei révén.” (Sir 4,17)

Természetesen benne van a veszély ebben a próbában. Ha kétségbeesünk, ami az öngondoskodás büszke cselekménye, akkor elbukunk. De ha megtanuljuk az alázatot, meg leszünk mentve. Ahogy Sirák összefoglalja: „Van szégyenérzet, ami bűnnek [kétségbeesés] melegágya, s van szégyenérzet, ami dicsőség és kegyelem [alázat és igaz bűnbánat].” (Sir 4,21)

Akik teljesítik a próbát és megtanulják az alázat leckéit, azokat „[a Bölcsesség Asszonya] újra egyenes utakon vezérli, s kinyilatkoztatja előtte titkait.” (Sir 4,18)


Következtetés

Fogadd el Szent Maximilian tanácsát, és soha ne ess kétségbe, amikor szembesülsz azzal, hogy ismét súlyos bűnt követtél el. A kétségbeesés valójában az egyetlen bűn, amit Isten nem tud megbocsátani. Ehelyett célod legyen, hogy megtanuld az alázatot és engedelmes legyél a kegyelmekre, melyeket Isten küld neked. Tarts ki a kegyelemben és türelmesen várd a mi Urunkat. Akkor megszabadít Téged a kellő időben.


Írta: Sam Guzman
forrás: karizmatikus.hu/hitvedelem/tanitas-atyak-tanito-testverek/3743-szent-maximilian-kolbe-a-sulyos-bnrl