Kerényi Lajos atya: A tudomány Istenre talál

A teremtett világban akkor kezdődött a baj, amikor megjelent Isten legtökéletesebb teremtménye, Lucifer, a Fényhordozó, és abban a tévhitben, hogy nincs különbség közte és a világegyetemet teremtő Isten között, fellázadt, maga mellé állítva az angyali seregek egy részét is, akik démonná változva a gonosz szolgálatába álltak. Lajos atya megállapítja: minden lázadásnak ez az alapja, a gőg.

Ennek ellenpéldája Szűz Mária, akinek leggyönyörűbb megnyilatkozása a Magnificat: „Magasztalja lelkem az Urat, mert rátekintett szolgálója kicsinységére” (Lk 1,46). Mária nem magával henceg, hanem mindent Istennek tulajdonít: ő tekintett rá és emelte fel. Isten mindenkit felemel, egyre magasabbra, aki hagyja, akiben megvan ehhez az alázat.

Lajos atya szerint Ádám és Éva bűne nem az volt, hogy ettek a gyümölcsből, hanem „a Sátán által kínált maszlagot ették, nagykanállal”. Egyszerűen becsapta, félrevezette őket, ahogyan ezt azóta is megteszi, emberek százmillióival.

Nem emberi realitásokkal állunk szemben, ezért mondta Krisztus Urunk, hogy „nem a test és a vér ellen kell küzdenetek, hanem a gonoszságnak égi magasságban lakó fejedelemségei ellen, amelyek gyűlölnek titeket, irigykednek rátok, és el akarnak veszíteni”.

Ezzel számolni kell. Ám a Sátán csak annyit tehet, amennyit Isten megenged neki. Lajos atya példaként Jóbot állítja elénk, aki a leggyötrelmesebb szenvedéseinek idején is hű maradt Istenhez. „Jób óriás. Ezzel tanít. bennünket.”

Az utolsó pillanat pedig az Istené,
„és Ő nagyon szeret minket! Ő átalakítja az embert a szenvedés által, a belátás tisztulási folyamata által, drága Fia vére által. Jézus Krisztus vére által vagyunk megváltva; hogy hol, hogyan, mikor vetül az rám, és mikor emel fel, nem tudom, de Ő mindegyikünkért meghalt.”