Mennynek és földnek Teremtőjében...

Embernek lenni azt jelenti, hogy Istentől jövünk és Istenhez megyünk. Isten szabadon, önzetlen szeretetből teremtett minket… A kérdést, hogy valójában kicsoda Isten, a teológus sem tudja egy mondatban megválaszolni.

Isten a világ teremtője, de ő a Lélek is, aki a világot áthatja. Ő a szeretet, amely körülvesz bennünket és amely bennünk van. Ő a leírhatatlan Titok, amely mindnyájunkban ott rejlik. Ő egy Te, amely elénk jön. És Ő a Lélek, aki lelkünk mélyén bennünk van, mint egy forrás, amely szüntelenül buzog, s frissességgel és elevenséggel tölt el bennünket.

Hiszek a mindenható Atyában, mennynek és földnek Teremtőjében. Nem csupán azért kezdődik a Hitvallás a Teremtő és a teremtés titkával, mert ez a tény áll a világ történelmének kezdetén, hanem mert enélkül érthetetlen volna minden, ami ezután következik. A teremtés kinyilatkoztatott igazság, vagyis egyedül Istentől tudjuk, hogy a világ creatura. Hiszen sem a természettudományoknak, sem a kinyilatkoztatáson kívüli vallásoknak nincs a Biblia értelmében fölfogott teremtésfogalmuk.

A teremtés olyannyira misztérium, hogy sokkal könnyebb arról beszélni, mit nem jelent, mint arról, mi is valójában. Jobbára csak képletes fogalmazásban tudunk szólni róla. Isten a nemlétezésből hívta elő szabad elhatározásából, puszta akaratával a teremtményeket. A nemlét, a semmi meghajlik Isten akarata előtt, ezért van a világ. Jól jegyezzük meg, hitünk apostoli összefoglalásában az első Istenre vonatkozó jelző az, hogy mindenható: ez pedig azt jelenti, hogy a semmiből a mindenséget teremtő.

Ha Istent ily módon tartom mindenhatónak, akkor egészen más lesz a vele való kapcsolatom. Maga a létezés van a legteljesebb mértékben az ő kezében, az ő hatalmában. Ez a mindenható, teremtő Isten ugyanakkor Atya is, vagyis úgy szeret, mint egy jóságos atya, sőt annál végtelenül jobban. Atyaságának jósága és gyöngédsége ugyanúgy meghaladja minden elképzelésünket, mint a semmiből a mindenséget előhozni képes mindenhatósága a mi képességeinket.

A Hiszekegy első mondatába az Atya szó a mi Urunk, Jézus Krisztus kinyilatkoztatásából került bele. Vajon melyik tulajdonsága a nagyobb: a mindenhatóság-e vagy az atyaságában megmutatkozó jóság és szeretet? Az Atya a személyt jelenti, a mindenhatóság inkább a képességet. Bár Istenben minden képesség azonos magával az isteni lényeggel, a legvégső kijelentés Istenről mégis az, hogy Isten a szeretet. (1Jn 4,9) Atyasága azt jelenti, hogy ő maga a személyes szeretet.

A teremtés ősoka nem Isten mindenhatósága, hanem atyasága, vagyis önzetlen szeretete. A teremtés így nem az isteni hatalom kiterjesztése, egyfajta „birodalomfoglalás”, hanem szeretetéből fakadó és mindenhatóságának teljes erőbevetésével készített ajándék. A kezdetnél ott áll a mindenható Atya, aki szeretetből teremt, aki elküldi egyszülött Fiát értünk és a mi üdvösségünkért, aki kiárasztja Szentlelkét az egyházra és benne az egyes hívekre, hogy várják a végső beteljesedést, az újjáteremtést.

Ha Istent nem mindenható Teremtőnek vallom, akkor mivé zsugorodik a názáreti Jézus tanítása és cselekedetei? Akkor az Eucharisztia és a holtak feltámadása is elfogadhatatlan. Akkor a vele való kapcsolatom, a belé vetett hitem és bizalmam nem terjedhet túl a halálon, akkor csupán ebben az életben reménykedhetünk benne. Akkor talán nagy erkölcsi erőfeszítést követelő törvényei is elhanyagolhatók lennének. A kinyilatkoztatásban minden összefügg. A hittitkok megbonthatatlan, csodálatos életszövedéket alkotnak.

A hitben előrehaladott embernek egyik legnagyobb szellemi gyönyörűsége azon összefüggések végtelen sokasága, amely átszövi a kinyilatkoztatás igazságait. Ha azonban akár csak egyetlen állítást nem fogadok el közülük, egész hitem „érvénytelen”, mert ha azt az egyet értelmi megítélésem alapján nem fogadtam el, akkor a többit is értelmi belátás alapján fogadtam el. A belátás viszont kevés az üdvösséghez. A hit több, mint értelmi elfogadás. Tehát nem az Eucharisztia, Szűz Mária vagy az angyalok titkával kell kezdeni a hit tanítását, hanem a mindenható, vagyis teremtő Atyával.

Nagyon jól tudta ezt az ősegyház, és katekumenátusában érvényesítette is. Ha Isten Atya és Teremtő, vagyis ha végtelenül jó és mindenható, akkor gyökeresen más lesz a vele való kapcsolatom. Ezt a kapcsolatot a megtestesült Ige, az Atya örökkévaló Fia, a megtestesült második isteni személy, a názáreti Jézus mutatta be nekünk. Ő olyan emberi életet élt közöttünk, mely két pillérre épült: arra, hogy egyedül az Atya jó (vö. Mt 19,17), ő maga a végtelen szeretet, és arra, hogy egyedül ő a mindenható, akinek minden lehetséges (vö. Mt 19,25–26).

Jézus számára Isten mindenhatósága nem elvont igazság, hanem élet és életforma, amelynek benső tapasztalat az alapja. Az elvek, igazságok, törvények fontosak, de a vallás mindenekelőtt személyes kapcsolat a végtelenül jó és mindenható Istennel. Ebben a kapcsolatban nincs értelme a méricskélésnek; hitelessé csak a teljes önátadás teszi, csak így „működik”, egyébként nem!



Hajlák Attila (Mária iskolájában 106.)
forrás: vasarnap.katolikhos.ro/1916-utjelzo/3626-mennynek-es-foeldnek-teremtojeben