Mindennapi munkád út az Istenhez

„Az aratnivaló sok, de a munkás kevés: kérjétek tehát az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az aratásába” (Mt 9,37–38). Ez a bibliai gondolat vetette fel bennem a kérdést, hogy ki a jó munkás, hogyan dolgozik a jó munkás?


Erről gondolkodva jutottam el egyik kedvenc lelkiségi irodalomszerzőmig, az osztrák dr. Herbert Madingerig (1922–2010), aki több lelkiségi könyvet írt: Térj vissza! – Az Istennel való kiengesztelődés útja (1994), Szüntelenül imádkozzatok! (2015), Találkozás Istennel (2016). Életének és munkájának célját így fogalmazta meg: „Apostolat! – Diese Welt ohne Gott ist meine Aufgabe!”(Apostolkodás! – ez az istentelen világ a feladatom.)

Az ő gondolataira támaszkodva fogalmazódott meg kérdéseimre valamiféle válasz. Nemcsak az ima által juthatunk el Istenhez, hanem a munka által is, a munka is imádság. Életünknek az ima és a munka ad tartalmat. Ezért kell komolyan venni Szent Benedek mondását: Imádkozzál és dolgozzál! Fontos a kettőt életünkben, mindennapjainkban egyensúlyba tartani. A szívnek szüksége van mindig imára, ezért a testünket nem szikkaszthatjuk ki teljesen a munkával.

Madinger megközelítésében az imádság minden élet forrása. Az imádságban kapunk felülről útmutatást. Az imádság erő a kimerülteknek, fény az elhagyottaknak, világosság a reményteleneknek, sugallat az útkeresőknek. Az imádságban Isten jön hozzánk, ő marad nálunk. Az imádságban válhatunk látóvá, szeretővé, erőssé. Az imádság Istenhez vezet minket. Az imádságban Isten velünk van, és mi Istennel vagyunk!

Madinger szerint a mindennapi munka út az Istenhez. Nagyon fontos, hogy minden munka előtt imádkozzunk, mert akkor áldás lesz munkánkon. Az az ember lehet igazán boldog, aki lelkesen végzi munkáját. A munka terhe akkor elviselhető, ha vidám lelkülettel végezzük. A felületes munka nem szolgálja az ember örömét. Ebben az örömben akkor részesülhetünk, ha jól teljesítjük kötelességünket. A megbízható munkavégzés és kötelességteljesítés az emberi hétköznapok igazi istentisztelete.

Ha megbízhatóan dolgozunk, akkor mindig értékelni fognak. A lustaság út a kedvtelenségbe és a depresszióba. A semmittevéssel elvészemberségünk. A restséggel a bennünk lévő képességek fejlesztésére mondunk nemet, a bennünk lévő felhalmozott sok jót rejtjük el. A keresztény ember életében nem lehet első helyen a pénz. A munkánkkal arra kell törekednünk, hogy az az emberek érdekét szolgálja. Fontos ebben a derű és a nyugalom. A nyugtalan feladatvégzés, az ideges kapkodás megrontja a munkánkat és a belső egyensúlyunkat.



2016. július 17.
Balla Lóránt
forrás: vasarnap.katolikhos.ro/2424-vezercikk/4468-mindennapi-munkad-ut-az-istenhez