Bábel Balázs érsek: Mit hoz a jövő?

„Felejtem, ami mögöttem van, és nekilendülök annak, ami előttem van”
(Fil 3,13)

Újév napján ilyenkor Szent Pál apostol fenti gondolatát idézzük fel. A múlton nem lehet változtatni, a múltat Isten ítéli meg az ő igazságossága és irgalmassága szerint. Ám a múltból lehet tanúságokat levonni, melyek hatnak a jelenre, és amelyek alapján lehet jövőt építeni.

De milyen az a jövő, ami felé rugaszkodunk. Ez a jövő, mint örök jelen, már készen van Isten tudatában, mi pedig időben eléje megyünk. Az már viszont a mi szabad akaratú döntéseinktől is függ, hogy részleteiben hogyan is fog alakulni ez a jövő.

A. GoodFriend amerikai ügyvivő kalocsai látogatásakor ezt kérdezte tőlem, hogy én milyennek látom a jövőt. Ekkor Jacques Barzun nemrégiben elhunyt amerikai történész Hajnaltól alkonyig című munkájára utaltam, aki 104 éves koráig nagy történelmi tudás birtokában a nyugati, benne az amerikai világról mondja: „a bizonytalanság kora, a tudományok kora, a nihilizmus kora, a tömegmészárlások kora, a globalizmus kora, a diktatúrák kora … abszurd várakozás kora következik”.

Minden jel arra mutat, hogy ez a jövő nem éppen reményteljes, mégis a keresztény ember hitéből fakadóan derűlátó. Tudja, hogy Isten irányítja a történelmet. Fürkészi Isten akaratát, milyen terve lehet az esetleges megpróbáltatásokkal? S talán – legalább az üdvtörténeti tapasztalat alapján azt mondhatjuk – fokozni akarja bennünk a szolidaritást, az együvé tartozás tudatát, az egymás iránti szeretetet. Ugyanis, az elmúlt évek egyik átkos öröksége, hogy nemzetünk atomjaira oszlott szét. Meg kell térni, vissza kell térni a helyes útra.

Ott, ahol már az emberi törvények csődöt mondanak – mert tarthatatlanok, mert nem az igazságosságra és a méltányosságra építenek – ott az élet törvénye kerül az előtérbe. Egyedül csak így tudunk fennmaradni, miként számtalan példa is bizonyítja ezt történelmünkben. Tehát az együvé tartozás, az egymás személyes kapcsolatokkal való segítése, az ami járható út.

Sokféle együvé tartozás van, de maradandó együvé tartozás mindig Istenbe kapaszkodik. Nem csak szokásból, nemcsak akkor valami hirtelen személyes nagy baj ér bennünket, hanem imádkozó nemzetté kell lennünk, mint ahogy Mindszenty bíboros ezt annyiszor elmondta. Újév napja nemcsak a polgári év kezdete, hanem Jézus nevenapja is, amely név szabadítót, Megváltót jelent, a katolikusok számára pedig Szűz Mária ünnepe is, aki híven megtartotta Jézus szavát és mindig arra figyelmeztet, hogy tegyük amit Jézus mond.

Hogy mit hoz a jövő? Senki sem tudja. A nemrégiben elhunyt Szentmihályi Szabó Péter barátom írta „az ember számára a legnagyobb ajándék, hogy nem tudja mit hoz a holnap”. Ez az ő esetében bebizonyosodott, mert amikor utoljára nálam járt, még tele volt reménnyel, tervekkel. Néhány hónapra rá súlyos betegség után eltemettük. Betegágyán utolsó látogatásom alkalmával így dedikálta frissen megjelent verseskötetét: „Istenben bízva és akaratában megnyugodva ….”

Jézus maga is tanított az isteni gondviselésről a Hegyi Beszédben, ami nem annyit jelent, hogy semmi bajunk nem lesz, hanem mindig megadja azt az erőt, amivel helyt tudunk állni és általa az Isten országába eljuthatunk. Hozzáfűzi azt a biztató örök igazságot: „Ne aggódjatok, tehát a holnap miatt, a holnap majd gondoskodik magáról. A mának elég a maga baja.” [Mt 6.34]




Ezekkel a gondolatokkal kívánok Áldott Új Esztendőt


Dr. Bábel Balázs

Kalocsa-kecskeméti érsek
2014. december 24.
forrás: apologetica-hitvedelem.blogspot.hu/2014/12/babel-balazs-ersek-mit-hoz-jovo.html#more