Ha lankad a kedvünk az imádság iránt, újra rájöhetünk arra az alapvető igazságra, hogy nem az a legfontosabb az életünkben, hogy kéréseink meghallgatásra találjanak, hanem, hogy tudjunk Istenhez fordulni és arra vágyakozzunk, hogy szívünk összeforrjon Isten szívével.
Talán már mindannyiunkkal előfordult, hogy olykor nem volt kedvünk imádkozni, holott jól tudjuk, mekkora nyereségünk származik belőle, akár a napunk sikere is függhet az imáinktól. Mit tehetünk ilyenkor?
A legjobb, ha elmegyünk egy templomba és az Oltáriszentség elé térdelünk. Jézus láthatatlanul is áthatja lelkünket. Ő, aki az Örökkévaló Atyára figyel, tudni fogja, hogy adhatja vissza az imádkozás iránti vágyunkat a mindenség Istenéhez. Csakhogy nem mindenkinek áll rendelkezésre nyitott templom a lakhelye közelében.
Hasznos a tudatosítás
Mivel kezdjük? Először is érdemes megvizsgálni a helyzet pozitív aspektusait. Tehát, rájöttünk, hogy nincs már bennünk vágy az imádkozásra. Valamint, hogy e vágynak a hiánya ürességet teremtett bennünk, amelyet be akarunk tölteni. Nyilvánvaló, hogy hiányzik az imádság, és meg akarjuk találni a hozzá visszavezető utat. Ez két olyan pozitívum, amit nem szabad figyelmen kívül hagyni. Az első dolgunk tehát a tudatosítás.
A következő lépés: kijutni ebből a szárazságból. Lehet, hogy elvesztettük az imádság ízét, de nosztalgiával emlékszünk azokra az időkre, amikor még tudtunk bizalommal fordulni Istenhez, mint gyermek az édesapjához. A zsoltáros így fogalmazza meg nosztalgiáját: „A szívem megdobban, ha arra gondolok, hogyan vonultam be a fönséges sátorba, az Úr házába, ujjongás és énekszó közepette a vidám ünnepi közösséggel.” (Zsolt 42,5)
A megoldás tehát az, hogy gyengeségünket használjuk fel a megerősödésre, mint a dzsúdóban: éppen az a fájdalmas érzés, hogy elvesztettünk valami nagyon értékeset, tesz minket képessé arra, hogy az elveszett dolgot a megfelelő eszközökkel vissza tudjuk szerezni. A múltbeli megtapasztalások segítenek ösztönözni az elszántságunkat, hogy kijussunk ebből a levegőtlenségből.
Imában kérjük a vágyat az imádkozás iránt
Végül elérkeztünk az utolsó szakaszhoz, ami… nos, az imádság maga. Ha el is vesztettük az imádkozás iránti szenvedélyünket, arra azért hevesen vágyhatunk, hogy ne vegetáljunk ebben az állapotban. És kihez is fordulhatnánk, hogy ebből a helyzetből szabaduljunk? Egész egyszerűen Ahhoz, akihez általában imádkozni szoktunk! De ez már nem csak arról szól, hogy hagyjuk a szívünket spontán megszólalni, kiöntjük a szívünket (hiszen épp ehhez nincs kedvünk), hanem arról, hogy kitartóan könyörgünk, úgymond a kétségbeesésből fakadó energiával.
Itt már nincs helye körülményeskedésnek, szóvirágoknak, körülírásokkal és kitérőkkel teli frázisoknak. Határozottan kérjük az Urat, hogy adja vissza vágyunkat az imádkozás iránt, s még ha nem is válaszol nekünk ebben vagy abban a kérdésben, könyörögjünk, hogy lépjen újra kapcsolatba velünk. Dióhéjban: imádkozzunk Hozzá, hogy visszakapjuk a Hozzá való imádkozás vágyát!
Ekkor eljuthatunk a megvilágosodásra. Végre megértjük, hogy az ima végső célja elsősorban nem a vágyaink beteljesülése, hanem inkább az az egyszerű boldogság, hogy megszólíthatjuk Őt, az öröm, hogy szívünk egyesül az Övével! Az imádság iránti vágyunk elvesztése tehát csak egy kitérő volt, amelyen keresztül Isten a tökéletes örömre juttatott el bennünket: arra, hogy Vele akarjunk lenni, hogy Őt részesítsük előnyben minden ajándékával szemben.
Az imádkozás vágyát kérve tudatára ébredhetünk annak, hogy, amint Jézus öröme az, hogy „Istennél volt” (Jn 1,1), ahogyan János evangéliumának prológusa mondja az örök Igéről, a mi boldogságunk is abban rejlik, ha mi is Istennél vagyunk.
Íme, néhány inspirálóan szép esti imádság nagy szentektől:
Gonzága Szent Alajos imája
Nyisd meg nekem, Uram, a Te szent Szívedet, mert az az én menedékem helye; ott akarok lenni egész életemben, és ott akarom kilehelni az utolsó leheletemet. Ó, bárcsak szívem annyira egyesülhetne ezzel a szent Szívvel, hogy elmondhatnám, hogy miközben testem alszik, szívem azért virraszt, mert egy a Te mindig őrködő szíveddel! Virrassz hát helyettem, ó isteni Mesterem, míg csak örökre Benned meg nem nyugszom.
XVI. Benedek pápa esti imája
Ma este, Uram, erős hittel ismétlem: Uram, örömmel helyezem Beléd reménységem. Add, hogy úgy szeresselek, ahogy Szent Édesanyád szeretett, hogy lelkem az út végén a Mennyország dicsőségébe jusson.
A Keresztről nevezett Szent Terézia Benedikta (Edith Stein) imája
Uram, tombolnak a hullámok, és sötét az éjszaka. Akarsz-e világítani nekem, aki itt egyedül virrasztok? Tartsd erősen a kormányrudat, bízzál és légy békés. A te kis hajód kedves nekem, és én el akarom vezetni a célig. Csak figyelj szilárdan az iránytűre, amely viharban és éjszakában is segít elérni célodat. Légy tehát bizakodó és békés: Isten akarata rendületlenül vezet viharon és éjszakán át, ha lelkiismereted éber.
Szent Ambrus imája
Istenem, add, hogy éjjelente is emlékezzem a Nevedre; az alvás, a szórakozás és a többi dolog soha ne feledtessék el velem a tiszteletet, amellyel Neked tartozom. Add, hogy szünet nélkül csak Rólad elmélkedjek, lelkemet Hozzád emeljem, testemet sanyargassam. Semmi ne legyen képes megállítani imáim szárnyalását, hogy szívem még éjjel is egyesüljön Jézussal, akinek legyen dicsőség és tisztelet most és örökkön örökké.
Antiochiai Szent Ignác imája
Urunk, Istenünk, Te, aki végtelenül jóságos vagy és az embernek barátja, bocsásd meg minden, a mai napon szóval, cselekedettel vagy gondolattal elkövetett bűnömet; adj nekem békés álmot, küldd el őrző angyalodat, hogy megvédjen a gonosz minden támadásától, mert Te vagy lelkünk és testünk védelmezője, és mi zengjük dicsőségedet az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében, most és mindörökkön örökké.
Az agg Simeon éneke
Most bocsásd el, Uram, szolgádat, szavaid szerint békében, mert látta szemem üdvösségedet, melyet minden nép színe előtt készítettél, világosságul a pogányok megvilágosítására, és dicsőségül népednek, Izraelnek.
Eudes Szent János imája
E nap estéjén, ó Jézus, én Uram, imádlak Téged, áldalak Téged, köszönöm, amit ma bennem és a világban véghezvittél. Felajánlom Neked mindazt a szeretetet és dicsőítést, amely Hozzád szállt a mennyben és a földön. Uram Jézus, Te, aki irgalmas vagy, világosságod fényességében mutasd meg nekem, hogyan vétkeztem ma ellened. Amint Péternek és Mária Magdolnának, add meg nekem is azt a kegyelmet, hogy érezzem a fájdalmat, amikor megbántottalak. Bocsáss meg nekem.
Ó, Jézus, átadom magam Neked, bárcsak vég nélkül énekelhetném irgalmasságodat! Ó Jézus Anyja, kegyelem Anyja, járj közben értem Fiadnál. Engedje meg nekem, hogy szeressem Őt és még hűségesebben szolgálhassam. Jézusom, felajánlom Neked ezt a pihenést. Hasonlítson a Te földi pihenésedhez, és legyen olyan édes, mint a Te mennyei pihenésed. Add, hogy alvásom békés és erőt adó legyen.
Nareki Szent Gergely imája
Uram, írd alá Neved kereszttel a házam fölé; fedd be kezeddel a tetőt, amely oltalmaz; védd meg jobboddal az ágyat, ahol pihenek; őrizd meg épen lélegzetem, amellyel megáldottad a testem; adj nekem édes pihenést ez éjszakán. És hajnalban, tökéletesen ébren, Benned új ujjongásban megszilárdulva, hadd emeljem Hozzád a hit illatával egyesült imádságom hangját.
Az ars-i szent plébános (Vianney Szent János) imája
Istenem, felajánlom Neked szívemet, lelkemet, gondolataimat, szavaimat, tetteimet, teljes lényemet, hogy csak a Te dicsőségedet szolgáljam. Megújítom keresztségi ígéreteimet. Őrangyalom, köszönöm, hogy vigyáztál rám a nap folyamán; s amikor alszom, ajánld Istennek szívem minden dobbanását.
