Október a rózsafüzér hónapja. A rózsafüzér-imádságban benne lüktet egész lelkiéletünk. Hitünk szent titkait tartalmazzák a rózsafüzér titkai. A Szűzanya vezetőnk hitünk titkainak felfedezésében.
Aki az életét Máriaként, illetve a Szűzanya lelkületében akarja megélni, annak a rózsafüzér életkísérője kell hogy legyen. Jó lenne felfedezni ennek az imamódnak az igazi mélységét, azt, ahogyan Isten formál ez által az imamód által, elmélyít az élet titkaiba, bevezet az igazi mélységekbe. Nemcsak kísérő, hanem az életet igazi medrébe helyező valóság is.
A rózsafüzér a Szűzanya lelkületében akarja egészen Jézusra irányítani az életünket, Jézus-központúvá tenni. Ez az ima az emberi élet ritmusában dobog. Általa új életet tapasztalhatunk meg, reményvesztettségeinkben békére és megoldásra találhatunk, általa sokan örömre és megbocsátásra is leltek. Isten hatalmas ajándéka az emberiség számára, mert általa különleges kegyelmeket nyerhetünk.
Boldog Herrmann József, Rajna-vidéki premontrei misztikus (12–13. század) a Rózsa nevet adta a Szűzanyának. Folytatta az elődök hagyományát, hogy az öröm és szeretet szimbólumával, rózsakoszorúval díszítette Mária szobrát. (Innen származik a rózsafüzér elnevezés: minden Üdvözlégy egy-egy illatos rózsa a Szűzanya tiszteletére.)
Míg a szobrot díszítette, az angyali üdvözletet ismételte, amihez a 11. század óta hozzáfűzték Erzsébet köszöntését is: Áldott vagy te…, mivel a laikus testvérek nem tudták latinul imádkozni a 150 zsoltárt, ők a zsoltárok helyett 150-szer ismételték az „Üdvözlégy”-et.
Hogy el ne vétsék az Üdvözlégyek számát, tízesével magvakat pergettek le ujjukon, vagy kötélre kötött csomókon „olvasták” az Üdvözlégyet. Konstantinápolyi Szent Germanosszal (8. század) kezdődött el az Ave éneklésének hagyománya, litánia módjára kiegészítve az Üdvözlégy Mária misztériumaival.
Szent Domonkos (meghalt 1221-ben) összeolvasztotta az imádság különböző elemeit, és az imák között prédikált is a népnek. Ez az imatípus, amely váltakozott a Jézus és Mária hittitkairól való prédikációval, bizonyult a leghatásosabb fegyvernek az eretnekségek leküzdésére.
Szent Domonkos fiainak nagy érdeme a szentolvasó imádkozásának az elterjesztése, noha az imádság még nem érkezett el végleges formájához. Csak a 15. században fűzték az Angyali üdvözlet–hez a második részt a kérő imával: „Asszonyunk, Szűz Mária, Istennek szent anyja, imádkozzál érettünk, bűnösökért, most és halálunk óráján.”
Ebben a korban történt, hogy Esseni Rudolf karhauzi szerzetes (meghalt 1439-ben) összekapcsolta az Üdvözlégy–et a hittitkokról való elmélkedéssel. Így aztán a 15. század végére kialakult a szentolvasó imádkozásának végleges formája. Imádkozása nagy támaszt nyújtott az egyház megújulásának az egyházi élet legváltságosabb szakaszában.
1571. október 15-én, éppen mialatt Rómában nyilvános könyörgő körmenetet tartott a rózsafüzér-társulat, a lepantói tengeri csatában döntő győzelmet arattak a törökök fölött a pápai hadak. Ennek emlékéül V. Szent Piusz pápa új ünnepet rendelt el a „Győzelmes Szűz” tiszteletére.
Az ünnep nevét két évvel később XIII. Gergely pápa megváltoztatta, és attól fogva a Rózsafüzér Királynője ünnepének nevezték. Az 1716-i magyarországi péterváradi újabb döntő győzelem után XI. Kelemen pápa az egész egyházra kiterjesztette, XIII. Leó pápa pedig a 19. század végén mai rangjára emelte.
XIII. Leó pápa a rózsafüzér-áhítatot nagyon kedvelte, október hónapra számos búcsút engedélyezett azoknak, akik ezt az imát ebben a hónapban minden nap elmondják, a Lorettói litániát pedig a Rózsafüzér Királynéjához szóló könyörgéssel bővítette. Így írt róla: „Ez a csodálatos imafüzér az Üdvözlégyek összeszövése az Úr imádságával és a közbeszőtt elmélkedéssel.
Szerkezetével a szentolvasó az imádságnak legkiválóbb és leghatásosabb formája, hogy elnyerjük az örök életet. Imádságainak szépségén kívül erős védelmet nyújt hitünkhöz, és felséges mintája az erénynek, a szemlélődésre előtárt titkokban. Ezen kívül meggyőződésünk, hogy a szentolvasó a nép természetéhez alkalmazott könnyű vallásos áhítat.”
XII. Piusz pápa is buzdította a népet a szentolvasó imádkozására, hogy egyre inkább elmélyüljön Jézus misztériumában. Szerinte a szentolvasó „az egész evangélium összefoglalása”. VI. Pál a következőképpen hangsúlyozza ennek az imádságnak a fontosságát: „A Boldogságos Szűz Mária szentolvasóját úgy kell tekintenünk, mint az egyik legkiválóbb és leghathatósabb közös imát, melyet csak imádkozhat a keresztény család. Örömmel gondolunk rá, és hőn kívánjuk, hogy amikor a családi együttlét imának szentelt idő, ennek a szentolvasó legyen gyakori és kedvelt kifejezése.”
Szent II. János Pál pápa is sok tanítást adott a szentolvasóról. „Az örökkévalóságban, Mária elmerülve az Atya, a Fiú és Szentlélek misztériumában, egyesül mindazok imájával, akik szeretik imádkozni a szentolvasót… Mária értünk imádkozik és velünk imádkozik. Anyai módon vezeti imádságunkat. Az egész földön egyesíti azok sorait, akiknek kedve az angyali üdvözlet: ezek vele együtt elmélkedik a megváltás misztériumát, mondják a szentolvasót. Aki elkezdi imádkozni a szentolvasót, az beiratkozik Mária iskolájába.”
A Cenacolo alapítója, Elvira nővér így ír imagyakorlatukról: „Miért imádkozzuk a közösségben minden kora reggel, délután és este a rózsafüzért? Pontosan azért, mert az élet hajnalát, delét és napnyugtát fejezi ki, egész létünket. A reggel mindennap életünk kezdetét jelzi, ezért Jézus születésére tekintünk, találkozunk vele Mária igenje által, hogy a mi életünk is újjászülessen vele mindennap, és mi is „igent” mondjunk az életünkre vonatkozó szeretettervére. (…)
Ezért, amikor elkezdődik a nap, a fiatalság ideje, amikor a sok kérdésre nem kapunk választ, imádkozzuk a fájdalmas titkokat, hogy Jézus szenvedései gyógyítsák meg sebeinket, negatív érzéseinket és ítéleteinket, bosszúságunkat és erőszakosságainkat, melyek ebben az időszakban rossz úton, lázadásaink által születnek meg bennünk. Ezután jön az este.
A harmadik rózsafüzér elimádkozása azt jelenti, hogy már várjuk a fáradtság, az öregség békés éveit. (…) Én már megkezdtem a felkészülést ezekre az évekre, szeretnék világos értelemmel, örömteli szívvel, élő reménnyel és egyre növekvő bátorsággal megérkezni. Engedjük, hogy egész napunkat átfogja az az imafüzér, amely a Szűzanya szívén keresztül a mi élettörténetünket Jézusba helyezi, az ő életét pedig a mi mindennapi életünkbe.
A rózsafüzér az utoljára érkezők, a szegények és az egyszerűek imája, ezért Mária imája, aki egyszerű és alázatos, de erős és hatalmas Isten szemében. Szívből, bátran fogadta el az angyali üdvözletet, hogy a Szentlélek által megfoganjon méhében Jézus. Ma a betlehemi jászolból újra felajánlja nekünk, hogy fogadjuk be Jézust az életünkbe, családunkba, munkánkba...”
Hadd legyen életünk igazi elköteleződés a Rózsafüzér Királynője mellett, hogy valóban bensőséges életet tudjunk élni Jézussal.
