„Abban az időben, a közösségben, a reggeli imát imádkoztuk kemoterápia alatt. Kegyelemteljes pillanatok voltak azok. 2010-ben gyógyult ki hivatalosan a rákból, azt terveztük, hogy 2011-ben elmegyünk Madridba, az Ifjúsági Világtalálkozóra, de újra rákos lett, ezúttal csont- és tüdőrákos lett. Connie a húsvéti virrasztáskor halt meg 2011-ben” – elevenítette fel a nehézségeket az özvegy férfi.

„Egy bizonyos ponton nagyon erősen imádkoztam, hogy tisztán lássak, és az Urunk nagyon érthető választ adott. Az ima utáni napon kaptam egy emailt egy missziós találkozóra. A rákövetkező héten otthagytam a munkám és elkezdtem a missziós szolgálatomat az egyházközségben. 2013-ban, az egyházközség elzarándokolt Kanadába, az észak-amerikai mártírok kegyhelyéhez. Számomra nagyon fontos volt ez az út, mert 2002-ben, még a családdal együtt tettük meg ezt a zarándokutat, amikor II. János Pál pápa ellátogatott az országba. A túra nagy hatással volt a fiamra, akkor kezdte el útját a papság felé.”

„Nem tudtam volna sikeresen elvégezni a rám bízott feladatokat a saját erőmre támaszkodva, azonban láttam, hogy Isten csodálatos dolgokat tud tenni azokkal az emberekkel, akik az Ő kezébe engedik magukat. Nem számít, hogy mennyi ideig élhetek még, csak az, hogy szolgálhassam Őt. Ez egy nagy áldása egy olyan életnek, amelyet Ő szentelt meg.”