Pio Atya és a pofonok: az Őrangyalod ott van, és néz téged!
Jean Derobert tanúvallomása arról az esetről, amikor elment San Giovanni Rotondóba, hogy meggyónjon a Pietrelcinából származó szent papnál
„Nézd meg jól, ott van és gyönyörű”
Jean Derobert, egy francia pap 1934-ben született és 2013-ban hunyt el. Párizsban szentelték pappá 1962-ben, és a párizsi híres montmartre-i Sacré Coeur (Szentséges Szív) templom káplánja volt.
1955-ben Jean Derobert teológiahallgató volt egy római egyetemen, és annyit hallott már beszélni Pio Atyáról, hogy személyesen is látni kívánta. Pont október 2-án, a Szent Őrangyalok liturgikus ünnepén érkezett San Giovanni Rotondoba.
A kifinomult francia szeminarista egyfajta megvetést érzett az egyszerű parasztok és zarándokok iránt, akiket a templomban látott. Reverendájának köszönhetően az első padokban sikerült helyet kapnia, és ezzel kapcsolatban ezt jegyezte fel: „A baloldali padszomszédom köhögött, köpködött és fújta az orrát”.
A gyónás
A szeminarista bosszús és szemrehányó pillantást vetett erre az emberre, és legnagyobb ámulatára rájött, hogy maga Pio atya ül ott. A folyamatos köhécselés ellenére a szeretet érzése ébredt fel benne az öreg iránt, aki szemmel láthatóan nagyon szenvedett.
Másnap, október 3-án reggel 7-kor, megint a reverendájának köszönhetően a gyóntatószéknél levő hosszú sorban az ötödik helyen állt. A fiatalember kicsit félt, mert hallotta, hogy a gyóntatószékben Pio atya olykor hangosan kiabált: „Hányszor?”, „Miért tetted ezt?”, máskor meg elküldte a gyónni szándékozót anélkül, hogy feloldozást adott volna neki.
Jean Derobert kissé ijedten lépett a gyóntatószékbe. Olyan jelenetben volt része, amely egész életére hatással volt. Meggyónta a bűneit, Pio atya pedig ezt mondta neki: „Valamit elfelejtettél. Két éve, azon a helyen… Miért tetted? Ezt és ezt csináltad, igaz?”. Azután a szent gyóntató elmagyarázta neki e tettének súlyosságát, amelyre a szeminarista soha sem gondolt volna.
„Nézd meg jól, ott van és gyönyörű”
Jean megkapta a feloldozást, miközben az Atya „elkezdett sírni és szenvedni”, és könnyezve mondta: „Ez súlyos, nagyon súlyos!”. Aztán a döntő pillanat következett. Egy különös kérdést szegezett neki: „Hiszel az őrangyalodban?”. A szeminarista meglepődött és dadogva válaszolta: „Hát, hát, sosem láttam még!” Ezzel a kijelentésével kimutatta a kezdő teológus szkepticizmusát arról, hogy a katekizmus néhány elemét gyerekeknek való dolognak tartja.
Még arra sem volt ideje, hogy a mennyei valóságokról való öntelt tudatlanságáról kifejezze elégedettségét, Pio atya máris lekevert neki két nagy pofont a nagy parasztkezével: „Nézz csak oda jobban, ott van, és nagyon szép!”. A szeminarista megfordult … és nem látott semmi különöset. Az Atya folytatta: „Az őrangyalod ott van, és téged őriz! Imádkozz hozzá szépen, imádkozz hozzá szépen!”. „A szeme fénylett – jegyezte meg a szeminarista –, az őrangyalom fényét tükrözte vissza”.
Attól a naptól kezdve az angyalokkal szembeni hitetlensége megszűnt, és amikor Jean Derobert atya pappá lett, ő is a mennyei lelkek iránti ájtatosság apostolává vált és számos könyvet írt róluk.
Az angyalokról szóló hittétel
1955. október 3-án egy fiatal francia szeminarista Pió atyának, a lelki élet óriásának és autentikus szentjének stigmatizált kezétől kapta életének legemlékezetesebb pofonjait … hogy megtanítsák őt arra, soha ne kételkedjen az Angyalok létezésében, különösképpen Őrangyalának létében.
…Talán nem lenne felesleges, ha Isten e nagy barátjától kérnénk mi is, hogy segítsen nekünk egy kicsit megérteni az Angyalokról szóló hittételt.
