Égi oltalmazó járványok idején
– Szent Corona, könyörögj érettünk!

A koronavírus okozta aggodalom megakasztja a világ lélegzetét. Ám csak igen kevesen tudják, hogy a Corona nevet nemcsak egy veszélyes vírus viseli, hanem egy kora keresztény vértanú szent is – s e legtöbbünk számára ismeretlen védőszent, Szent Corona (Korona vagy Stephana, „mártír”) kifejezetten a járványok ellen oltalmazó égi segítő és a hitben való hűség, hitbéli állhatatosság példaképe.


„Állj meg, fáradt vándor, pihenj meg Szent Coronánál. Imádságban, hittel bízd rá magad, bármily gond s bánat gyötör” – fordíthatnánk magyar nyelvre azt a rövid fohászt, ami egy bajorországi erdei kápolna falán olvasható. München déli városkapujától délre gyalog vagy kerékpárral útnak indulóknak e sorokat megpillantva néhány hónappal ezelőtt még semmi különös nem jutott volna az eszébe. Ma azonban egészen más a helyzet.

Csodálozva dörzsölheti meg a szemét az e napokban arra járó. Szent Corona?! Ez valami rossz vicc? A Corona elnevezést ma mindenki csak az új vírus kapcsán ismeri, amely a Covid-19 légúti megbetegedés kiváltója. Napról napra egyre több fertőzöttről, halálesetről értesülünk világszerte, a féktelenül terjedő járvány kapcsán hozott újabb és újabb rendelkezésekről ad hírt a média.


Mit kezdjünk hát ezzel az erdei fohásszal, mely egy 19. században épült kis kápolna külső falán olvasható a bajorországi Sauerlach közelében, az erdő mélyén?

Az erdei kis templomot tényleg Szent Corona, egy II. századi vértanú tiszteletére szentelték, akit évszázadokon át főként Olaszországban, Bajorországban, Ausztriában és Csehországban ismertek.

A szenteket bemutató német nyelvű ökunemikus Heiligenlexikon (szentek lexikona) szerint valószínűleg a II. században élt Szent Corona születésének és halálának időpontját, helyét – miként sok más kora keresztény szentét – nem ismerjük pontosan: 161-ben vagy 287-ben született, és 177-ben vagy 303-ban halt meg Damaszkuszban vagy Alexandriában.

Emléknapját a görög- és római katolikus egyház május 14-én, az ortodox egyház november 11-én, az örmény katolikus egyház pedig november 10-én ünnepli.

A szent vértanút többnyire két pálmaággal vagy – latin neve, Corona jelentésének megfelelően – koronával ábrázolják. Neve, Corona (Korona) megkoronázottat, koronát, koszorút jelent; a Stephana névváltozat mártírhalálára utal.

A legendák szerint egy katona, Szent Victor vértanú hitvese (más források szerint lánya) volt. Victor a keresztényüldözés idején a halálos fenyegetés ellenére sem volt hajlandó megtagadni Krisztusba vetett hitét, ezért lefejezték. Kivégzése előtt az ifjú Corona odalépett hozzá, hogy vigasztaló, bátorító szavakkal segítse, ezért a lányt is elfogták. Szent Victor Siena városának patrónusa.

A hagyomány szerint Corona is mártírként halt meg Antoninus Pius vagy Diocletianus császár uralkodása alatt, keresztényüldözés idején. Tizenhat éves volt, amikor kegyetlen (pálmaágakhoz kötődő – innen az ikonográfiai attribútum) vértanúságot szenvedett.

Elfogatása és kínvallatása ellenére is kiállt Krisztusba vetett hitéért. Végül két egymáshoz hajlított pálmafához kötözték, melyek felpattanó törzsei szétszakították a koronájukhoz feszített lány testét.

Szent Corona és Sienai Szent Victor feltehetőleg Kr. u. 175 körül Szíriában vagy Egyiptomban szenvedtek vértanúságot. A Szent Coronáról szóló legendák (miként e vírus is) országokat, kontinenseket ívelnek át. Az egyik hagyomány szerint Victor és Corona Damaszkuszban halt meg.

Corona vértanúsága történetének további változatai is fennmaradtak, ezzel magyarázató, hogy halálának helyszínét illetően más országok, városok is szóba kerültek: így Antiochia, Alexandria, Szicília vagy akár Marseille.

Tisztelete a görög- és a római katolikus, az ortodox és az etióp egyházban is él. Észak- és Közép-Olaszországban a VI. századtól a hitben való hűség, állhatatosság példaképe. A korábban említett (német nyelvű) lexikon szerint Szent Corona hathatós égi oltalmazó nagy viharok idején.

A hitbéli állhatatosságban keresztények segítője. Az elrejtett kincsek védelmezője és gonosz lelkek elűzője hírében is áll. Sokan pénzügyekben, mások fogfájás esetén fordultak hozzá közbenjárásért. A hentesek is védőszentjüket tisztelhetik benne. S ami jelenleg különös hangsúlyt kap: a Heiligenlexikon szerint Szent Corona égi oltalmazó járványok idején.

Nagy Károly császár oly nagy tisztelettel volt iránta, hogy ereklyéit – Sienai Szent Victor vértanú relikviáival együtt – Aachenbe vitette, és Szent Coronát az aacheni Mária-kolostor egyik pátrónájává tette.

Észak-Olaszországba, Castelfidardóba is kerültek Szent Corona- és Szent Victor-ereklyék. IV. Károly Prágába is vitetett relikviáikból.

A XIV. századtól nagy tiszteletnek örvendett Csehországban, Ausztriában és Németországban. A Schöpfl, ugyanígy a Wechsel közeli Sanct Corona-kegytemplomhoz ma is gyakorta szerveznek zarándoklatokat. Ausztriában két település viseli a Sankt Corona nevet. Bécsben is ismerték és tisztelték e vértanú szentet: az osztrák pénzegység, mely 1924-ig volt forgalomban, az ő neve után kapta a Krone, azaz korona nevet.

A straßburgi székesegyház egy XIV. században készült ólomüveg ablakán Szent Coronát hosszú ruhában, palásttal ábrázolták, fejét kendő fedi; bal kezében mártírhalálára utaló pálmaágat tart..

Ausztriában, Németországban és Csehországban Szent Coronáról elnevezett kegytemplomok is találhatók. 1641-ben egy Passau óvárosában található templomot ajánlották Szent Corona oltalmába. A passaui püspökség két temploma őrzi emlékét és viseli nevét: Hacklberg település Szent Corona-temploma, valamint az Iggensbachhoz tartozó Handlab barokk kegytemploma, melyet Mária, a Mennyek Királynője mellett Szent Corona oltalmába ajánlottak.

De vajon miért építettek kápolnát a bajorországi Sauerlach közelében lévő erdőben a szent vértanú tiszteletére? A hely a legenda szerint mintegy „felkínálta” magát: 1599-ben egy házaspár talált az erdőben egy faszobrot; hazavitték, ám az csodálatos módon újra és újra visszakerült lelőhelyére – ahol végül 1648-ban elkezdték építeni a kápolnát.


A kis templomot 1672-ben szentelték fel Szent Corona tiszteletére. A feljegyzések szerint évente háromszor mutattak be itt szentmisét.

Minthogy azonban idővel a helyi fiatalok – egyházközségi feljegyzések szerint – arra kezdték használni e helyet, hogy „ittak, táncoltak, ugráltak és verekedtek”, az akkori plébános 1807-ben úgy döntött, hogy lebontják a kápolnát.


A megmaradt kövekből egy helyi gazda disznóolat épített, amit azonban a dolgok kedvezőtlen alakulása miatt lebontott, és a kisajátott alapanyagot visszaszolgáltatta. Az egykor lerombolt kápolna köveiből építették fel az újat 1820 körül. A kis templomot 1986-ban teljesen felújították. Májusi ájtatosságokat szoktak itt szervezni, május 14-én lévén a vértanú szent ünnepe.


Az arra járó a kápolnát zárva találja. Az ablakon keresztül azonban látható a templombelső: faoltárral, a szent vértanút ábrázoló képekkel, szobrokkal.

Szent Corona nevét évszázadokon keresztül járványok idején hívták segítségül. E szent hite megtagadása helyett a vértanúságot választotta – a keresztényüldözés, hitetlenség, hitelhagyás fertőző terjedésekor.
fordította: Gátas Judit
Forrás és fotó: Barbara Just/Katholische Sonntagszeitung; katholisch.at; Heiligenlexikon.de; Pfarrverband-hacklberg.de; Religion.orf.at
Átvétel: magyarkurir.hu/hirek/egi-oltalmazo-jarvanyok-idejen-szent-corona-konyorogj-erettunk