Az emberszolgálat ünnepe
– Harmincéves a Magyar Máltai Szeretetszolgálat

Hálaadó szentmisére gyűltek össze az ország minden pontjáról február 4-én a zugligeti Szent Család-plébániatemplomban a Magyar Máltai Szeretetszolgálat munkatársai és önkéntesei, hogy részt vegyenek a szolgálat megalakulásának harmincadik évfordulóján a Kozma Imre által celebrált szertartáson.


A délben kezdődő szentmise előtt a környékre érkező buszokról, számtalan autóból, kisbuszból kiszállva sereglettek az emberek a környék utcáin. A tájékozatlan érdeklődő azt gondolhatta, országos búcsúba igyekeznek ennyien. Munkatársak, egykori és jelenlegi önkéntesek beszélgettek és igyekeztek a templom felé, mely a szentmise elejére teljesen megtelt.

A környéken régóta lakók talán nem csodálkoztak különösebben, hiszen a szervezet alig fél évvel a megalakulása után már az ország és a nemzetközi figyelem központjába került a keletnémet menekültek befogadásával, akik százával, ezrével laktak és kaptak élelmet a plébánia kertjében, illetve a templomban.


A Magyar Máltai Szeretetszolgálat Egyesület (MMSZ) 1989. február 4-én, harmincegy alapító közreműködésével jött létre. A tevékenységét keresztény szellemiségen alapuló szolgálatként meghatározó civilszervezet alapító elnöke Kozma Imre atya, aki a szentmise elején köszöntve a megjelenteket arról beszélt, hogy egy eszme addig él, amíg kapcsolatban van azzal a titokkal, amely létrehozta. Hozzátette: az ünnepen a máltai eszmével szembesülhet mindenki, hiszen a küldetésük ennek az üzenetnek a jegyében történik.

Kiemelte, nem véletlenül szólt a meghívó Zugligetre, hiszen a máltai eszmeiség a második világháború után hazánkban – hasonlóan az Egyházhoz – évtizedeken keresztül búvópatakként élt, osztozott az Egyház, a kereszténység sorsában. Zugligeten azonban formálódott és alakult egy olyan keresztény közösség, amely istendicséretre gyűlt össze vasárnapról vasárnapra, de elkötelezte magát az emberszolgálatra is. Mint mondta: bátrak voltak, mertek kockáztatni, és áldozatos lelkiséggel vállalták azt, hogy még a nyolcvanas években is a hatalom megfigyelte a templomba érkezőket.


Kozma Imre atya a kezdetekről is beszélt homíliájában. Kiemelte, hogy a Magyar Máltai Szeretetszolgálat a világ 104 országában tevékenykedő, több mint 900 éves múltra visszatekintő Szuverén Máltai Lovagrend magyarországi segélyszervezete. A keletnémet menekültek befogadásán túl a romániai forradalom alatt az Európából érkező segélyszállítmányokat juttatta célba, a délszláv háború évei alatt pedig a harcok elől menekülő családok ezreinek nyújtott menedéket.

Külön kiemelte Csilla Freifrau von Boeselager, a nyugat-németországi magyar Máltai Lovagrend elnökének szerepét, aki nem felejtette el magyar gyökereit, s látva a ’80-as években az ország helyzetét, az akkori NSZK gazdasági erejét kihasználva Kozma Imréékkel együtt segélyakcióba kezdett.



A Magyar Máltai Szeretetszolgálat megalakulásáról egykor az Új Ember is beszámolt. Ebben többek közt a következőt írtuk: „1987 októberében indult el az első teherautónyi segélyszállítmány Magyarországra.

Azóta több mint 35 kamionnyi kórházi és egészségügyi felszerelés, orvosi műszer, ruhanemű, használati tárgy jutott összesen mintegy 6-7 millió nyugatnémet márka értékben a hazai egészségügyi és szociális intézményeknek és a rászoruló magánszemélyeknek. Sok ember áldozatos munkája nyomán kaphattuk meg ezt a pénzben sokszor igazán ki sem fejezhető hatalmas segítséget.

Mégis egy valakit közülük ki kell emelnünk, Csilla Freifrau von Boeselagert, aki magyar származású. Jelenleg az NSZK-beli Arnsbergben él. Értékes adományokat sikerült összegyűjtenie országunknak. Most sem jött üres kézzel. A nyugatnémet Malteser Hilfsdienst, ahol önkéntesként dolgozott, egy Volkswagen típusú mentőautót küldött ajándékba a most megalakult magyar testvérszervezetnek.”



Kozma Imre meghatódva beszélt Csilla asszonyról, aki súlyos, gyógyíthatatlan betegsége ellenére haláláig segítette a magyar szeretetszolgálat munkáját. De beszélt arról a sok névtelen hősről is, aki a három évtized során a karitatív munkában saját szabadidejét feláldozva segített és segít ma is a rászorulóknak.

Az ő munkájuk is hozzájárul ahhoz, hogy ma a Magyar Máltai Szeretetszolgálat 234 intézménye naponta tizenháromezer rászoruló, fogyatékkal élő, idős vagy beteg embernek nyújt ellátást; iskoláiban és óvodáiban nehéz sorsú családok gyermekei kapnak esélyt a felzárkózásra; 130 önkéntes csoportjában pedig háromezer segítő támogatja a szükséget szenvedő családokat.


Az MMSZ alapító elnöke szentbeszéde végén azt kérte munkatársaitól és minden önkéntestől, hogy továbbra is legyenek Isten munkatársai, mutassák meg munkájukkal a hazát szolgáló szeretetet, mely már eddig is sok dicsőséget szerzett az országnak.

A záróáldás előtt két, a kezdetektől fogva áldozatosan segítő, dolgozó munkatársát külön is kiemelte Kozma Imre atya: Hanzséros Terézia nővért és Tamásy Lászlónét.


Mint mondta, annak idején némán, csendben talán ők tették a legtöbbet, sokszoros terheket viselve az emberszolgálat hatalmas munkájában.


Képgaléria:















2019. február 4.
Bókay László
fotó: Lambert Attila
forrás: magyarkurir.hu/hirek/az-emberszolgalat-unnepe-harminceves-magyar-maltai-szeretetszolgalat#lightbox['g94053']/0/