A férfi és a nő a házasságban már nem két test, hanem csak egy (Mt 19, 6), személyük és tevékenységük bensőséges kapcsolatában egymás kölcsönös segítségére és szolgálatára vannak, egységüket átélik, és egyre szilárdabban érzik a magukénak.

Ez a bensőséges egyesülés - hiszen itt két személy kölcsönös önátadásáról van szó -, nemkülönben a gyermekek érdeke is a házastársak teljes hűségét követeli meg, és sürgeti, hogy felbonthatatlan legyen egységük.

Az igazi házastársi szerelem az istenszeretet megnyilatkozása lesz, Krisztus megváltó ereje és az Egyház üdvöt szerző tevékenysége irányítja és gazdagítja, hogy a házastársak valóban eljussanak Istenhez, magasztos atyai és anyai hivatásukban pedig segítséget és erőt kapjanak.

Ezért a keresztény házastársakat külön szentség erősíti meg állapotbeli feladataikban és méltóságukban, sőt erre mintegy fel is szentelik őket; ennek erejével teljesítik házastársi és családi kötelességeiket, ez tölti el őket Krisztus szellemével, amely egész életüket hittel, reménnyel és szeretettel hatja át: így halad előre egyéni tökéletesedésük és egymás kölcsönös megszentelése, tehát Isten együttes megdicsőítése.

Ezért a gyermekek és mindazok, akik a családi körben élnek, könnyen rátalálnak a természetes emberi erények, az üdvösség és a szentség útjára, ha a szülők jó példával járnak elöl, és vezetik a közös családi imádságot. A házastársak tehát, akiket az apaság és az anyaság méltósága és tiszte ékesít, szorgalmasan teljesítsék a nevelés, különösen a vallásos nevelés feladatát, amely elsősorban rájuk tartozik.

A gyermekek - az új élet a családban - a maguk módján hozzájárulnak a szülők megszentelődéséhez. Hálás szívvel, kegyelettel és bizalommal viszonozzák szüleik jóságát, és mint hűséges gyermekek, mellettük állanak a viszontagságok idején és az öregkor magányosságában. Az özvegységet, a házastársi hivatás folytatásaképpen erős lélekkel vállalt állapotot mindenkinek tisztelnie kell. A család jó szívvel juttasson a maga lelki gazdagságából más családoknak is.

A keresztény család - éppen mert alapja a szentségi házasság: Krisztus és az Egyház szeretetszövetségének képmása és részese - tegye mindenki számára szinte kézzelfoghatóvá az Üdvözítő éltető jelenlétét a világban és az Egyház igazi természetét a házastársaknak egymás iránt való szeretete, a gyermekáldás nagylelkű vállalása, az egység meg a hűség ápolása és valamennyi családtagnak szeretettel teljes együttműködése által.

A II. vatikáni zsinat 'Gaudium et spes' kezdetű, az Egyház és a mai világ kapcsolatáról szóló lelkipásztori konstitúciójából