A mostani kivétel is csak látszólag az, mert remélhetőleg a színjátékról éppen a fontosabb történésekre tereli figyelmünket, bár szerzője láthatólag a két rossz közül inkább a republikánus oldal felé hajlik.

Jon Rappoport a következőket írja az Activist Post oldalán:

A sajtó nem hajlandó kimondani, hogy a két merőben ellentétes elveket képviselő amerikai elnökjelölt furcsa módon a globalista kereskedelmi egyezmények terén azonos állásponton van.

Donald Trump és Bernie Sanders, a fegyverrel hadonászó cowboy és a határozott programmal érkező szocialista a szabadkereskedelmi egyezmények terén egyetértenek.

A sajtó hallgatásának oka nyilvánvaló, hiszen ezzel elismernék, hogy a két tábor több millió főt számláló tagjai valószínűleg tisztában vannak az egyezmények veszélyeivel, és ez a felismerés komoly veszélyt jelentene a Fehérház jelenlegi lakója számára.

Amikor a Csendes-óceáni Partnerségre (TPP) vonatkozó előzetes szavazás megakadt az amerikai kongresszusban, Barack Obama és csapata egész éjjel lázasan lógott a Fehérház vonalain, hogy támogatókat szerezzen az egyezményhez.

Most, hogy Nagy-Britannia az Unióból való kilépést fontolgatja, sziklának is beillő homokszemet juttatva az EU és az USA közötti szabadkereskedelmi egyezmény (TTIP) gépezetébe, Obama azonnal repülőre ült, hogy vészjósló figyelmeztetést közvetítsen a brit kormány és lakosság irányába, kijelentve, hogy az EU-ból történő kilépésük esetén egyenesen a sor végén landolnak majd, ha végül mégis megállapodásra adnák fejüket az Egyesült Államokkal.

Mint köztudott, 2008-as elnökké választását követően Barack Obama Zbigniew Brzezinskitől, David Rockefeller kifutófiújától kapta külpolitikai kiképzését.

1969-ben Brzezinksi a következőket írta:

„A nemzetállam, mint az emberi élet alapvető szervezeti egysége már nem tekintendő az elsőszámú kreatív erőnek: a nemzetközi bankok és multinacionális vállalatok a nemzetállam politikai koncepcióinál messze fejlettebb módon cselekszenek és terveznek.”

Egyre nyilvánvalóbb, hogy a nemzetközi kereskedelmi megállapodások egyik legfőbb célja a nemzetek felszámolása és a világgazdaság feletti hatalom átjátszása a megacégeknek.

2015 októberében például az Independent (és számos weboldal, köztük ez is) megírta, hogy a TTIP részeként választott magánbíróságok kerülnek felállításra, ahol a multik beperelhetik a nemzetállamokat, amennyiben úgy látják, hogy várt nyereségük veszélybe kerül.

A Monsanto például nyereségkiesésre hivatkozva beperelheti az Európai Uniót a cég GMO terményeinek betiltásáért, és ennek eredményeként nagy eséllyel hatálytalanná teheti az EU szigorú GMO korlátozásait.

Az Independent ezt írta:

Hozzávetőleg 500 per folyik a világon ilyen választott bíróságokon bizonyos cégek és nemzetállamok között. A bíróságokat eseti megbízással kiválasztott vállalati ügyvédek alkotják. A War on Want szerzője, John Hilary szerint csupán díszletbíróságokról van szó, amelyek kifejezetten érdekeltek abban, hogy a multik javára döntsenek.

Hogy minden nemzet rendelkezik saját bírósági rendszerrel? Milyen eredeti elképzelés! Nem elavult ez egy kicsit? Bízzuk inkább a döntést a multikra, ők sokkal objektívabban látják a helyzetet!

Tényleg ezt akarjuk?

A TTIP, aminek tartalma nem publikus, bár egyes aspektusai éppen a napokban kezdtek kiszivárogni, számos más megállapodást is magában foglal. Az Independent is közzétett néhányat:

A TTIP értelmében a vegyi anyagokra vonatkozó eddigi igen óvatos európai eljárási elvet, vagyis, hogy ellenőrzik őket, mielőtt a lakosságra zúdítanák, az amerikai metódusra cserélnék, ami abból áll, hogy először árasszuk el a népet, hagyjuk figyelmen kívül a következményeket, majd találjuk ki, hogy a konszenzus szerint a vegyi anyagok ártalmatlanok az emberre. Sok sikert Európa!

Az új gyógyszerek klinikai tesztjei sokkal lazább felügyelettel folynának. Közérthetőbben: a gyógyszergyártók simán eltitkolhatják majd a számukra kedvezőtlen eredménnyel záruló kísérleteket, ami újabb vegyi támadást jelent az európai és persze az amerikai lakosság ellen.

Az élelmiszerbiztonsági és környezetvédelmi szabványok az Atlanti-óceán mindkét partján sérülnének.

Az európai közszolgáltatók (víz, egészségügy, oktatás) megnyitnák kapuikat az Egyesült Államokból érkező privatizálók előtt, akik új piacokat keresnek nyereségorientált vállalkozásaik számára, természetesen magasabb árakat eredményezve. A gyógyszeripari óriások az új piacokat kizsákmányolva beszivároghatnak a közegészségügybe és még jobban eláraszthatják a terepet toxikus termékeikkel.

Példa nélküli az is, ahogy az EU és az USA közötti tárgyalások folynak. Az Egyesült Államok kereskedelmi képviselője például fegyverként próbálta bevetni a TTIP tárgyalásokat, hogy rávegye az Európai Uniót a növényvédőszerekre vonatkozó álláspontjának megváltoztatására. Elég, ha elolvassuk a Guardian 2015. májusi cikkének első sorait:

A dokumentumokból kiderül, hogy az EU amerikai nyomásra ejtette a növényvédőszerekre vonatkozó törvényeket a TTIP kapcsán… Az Egyesült Államok üzleti érdekeinek képviselői kiharcolták, hogy az EU felfüggessze az endokrin elválasztást befolyásoló, a rák kialakulásával és a férfi meddőséggel összefüggésbe hozott vegyszerekkel kapcsolatos lépéseket, hogy a TTIP szabadkereskedelmi megállapodás létrejöttét elősegítse.

Érdemes azt is észrevenni, hogy ez a felháborító döntés bármilyen egyezmény ratifikálása nélkül, csak úgy „mellékesen” született. A nyomásgyakorlást a TTIP-től remélt pozitív gazdasági befolyással érték el.

Ilyen és ehhez hasonló ítéletekre számíthatunk az egyezmény ratifikálását követően is.

A másik kasszasikernek ígérkező megállapodás, a TPP, a csendes-óceáni térség 12 államát érinti és hasonló feltételeket, előjogokat és jogi eljárásokat biztosít a multik számára.

Groteszk összeesküvések, amik igazságosabb globális gazdaságot ígérve hozzák ennek az ellenkezőjét.

Az egyezmények támogatói és ellenzői a kerítés két oldalán állnak, miközben Hillary Clinton véres kezével a gyeplőn végiglovagol közöttük, egységes jövőt ígérve Amerikának.

Igen, egységeset. Globális üzleti vezetés alatt.