Vegyük észre, hogy a mesterséges intelligencia köztünk van!
„Tiltsuk be, vagy használjuk?” – olvasható egy cikk főcímében, amelyet egy, az oktatás és tudomány világát alapjaiban megrengető innováció megjelenésének hatodik hónapfordulója alkalmából jelentettek meg. A Chat Generative Pre-trained Transformer (ChatGPT avagy „Csevegést generáló előre betanított átalakító”) örökre a feje tetejére állította a hagyományos tanítás és tanulás gyakorlatát.
Most, amikor a diákok visszatérnek az osztálytermekbe, az oktatók azon törik a fejüket, hogyan adják le a tananyagot egy olyan világban, ahol elavulttá válik a tudás-, megértés- és készségszintek mérése írásbeli feladatokkal.
A ChatGPT-t a mesterséges intelligencia (MI) kutatásával és fejlesztésével foglalkozó Open AI cég hozta létre, amely olyan rendszereket épít és értékesít, amelyek „általánosságban okosabbak az embernél”.
A ChatGPT kicsit olyan, mint a vállalati weboldalakon található automata ügyfélszolgálati chat-box, ahol a felhasználó beír egy kérdést, a rendszer pedig ad egy korlátozott választ. De a ChatGPT ennél sokkal messzebbre megy, mert képes olyan eredeti (valósághű és intelligensnek ható) szöveget generálni, amely egyre kevésbé különböztethető meg az ember által szerkesztett tartalomtól, valamint képes a felhasználóval kétoldalú beszélgetést folytatni.
Becslések szerint világszerte 100 millióan használják a ChatGPT-t szövegek, cikkek, e-mailek és más közlések megírására, amiket az eszköz internetes tartalmakból merít.
Az oktatási rendszer számára nyilvánvaló következmény az, hogy a tanulóknak többé nem kell maguknak összegyűjteniük, átnézniük, elolvasniuk és megérteniük a különböző hiteles forrásokból származó információkat, ahogyan azt a hagyományos feladatmegoldás során tették.
A tények mérlegelésének és rendszerezésének folyamata, ami a logikus érvelés kialakításához vagy az adott probléma kezeléséhez szükséges, rövidre zárt, hiszen elegendő begépelni az adott kérdést vagy akár egész feladatsorokat, majd kimásolni és beilleszteni a gép által generált megoldást, amit aztán saját elkészült feladatukként végül be lehet nyújtani.
Nem beszélve magáról az információ minőségéről. Figyelemreméltó, hogy maga a ChatGPT hivatalos oldala komoly hiányosságokat jelez, amelyek közül álljon itt kettő: „A ChatGPT néha hitelesnek tűnő, de helytelen vagy értelmetlen válaszokat ír”; és az is előfordul, hogy kimondottan káros tanácsot vagy részrehajló információt ad.
A pedagógusok többsége már szót emelt az ilyen és hasonló aggodalmak egész sora miatt – és a lista élén a tudományos integritás és a kritikai gondolkodás eróziója, valamint a félretájékoztatás áll.
Az ágazat egésze megosztott a ChatGPT tanításban és tanulásban való használatának előnyeit és hátrányait illetően. Abban azonban nagyjából mindenki egyetért, hogy a szellem kiszabadult a palackból.
A pedagógusok előtt álló kihívás most kettős. Egyrészt abban áll, hogyan érhető el, hogy a diákok kritikusan gondolkodjanak a gép által generált információk helyességét és előítéletességét illetően, és hogyan taníthatók meg arra, hogy megfelelően ítéljék meg azokat? A kérdés egyszerre filozófiai és gyakorlati. Mivel a társadalom elutasítja az objektív igazságot az erkölcsi relativizmussal szemben, nehezen tudjuk megkülönböztetni a jót a rossztól; a jó és a rossz megítélésére szolgáló erkölcsi keretünk erodálódott.
Az internet tele van olyan véleményekkel és történetekkel, amelyeket a gép „tényként” tálal, anélkül, hogy jelezné, honnan származik az információ. Diákjainkba ezért bele kell nevelnünk az igazság és az igazságosság iránti érzéket, a hajlandóságot arra, hogy megkérdőjelezzék mindazt, amit „tényként” tálalnak, valamint el kell sajátítaniuk a készségeket és képességeket, amelyekkel hiteles információforrásokhoz juthatnak.
Általában a kutató, társadalmi, érdekvédelmi és szolgáltató szervezetek azok közé tartoznak, amelyek „hitelesnek” tekinthetők, feltéve, hogy viszonylag függetlenül működnek a politikai vagy gazdasági elit befolyásától. Az Egyház fontos szerepet játszik az igazság és az evangéliumi értékek terjesztésében.
Gyakorlati szinten osztálytermi beszélgetések és foglalkozások keretében lehetne ezeket a témákat feldolgozni. Az egyik vancouveri főiskola oktatója például az óráin tudományos forrásokat mutat be diákjainak, majd arra kéri őket, hogy hasonlítsák össze az órán tanultakat a Chat GTP által az ebben a témában adott információkkal, azért, hogy elsajátítsák a mesterséges intelligencia által generált szövegek, tartalmak és elemzések kritikai értékelésének képességét.
A második kérdés az, hogyan tudjuk reprodukálni a gondolkodás, tervezés és bemutatás intellektuális folyamatait úgy, hogy azok hasonlóak legyenek ahhoz, mint amikor a diákok esszéket írtak és más feladatokat oldottak meg? Sok tanár az írásbeli házi feladatokat az órán tartott szóbeli prezentációkkal helyettesíti, egyfajta kérdés-felelet formában, és ezzel arra kényszeríti a diákot, hogy gondolkodjon, felidézzen és elmagyarázzon egy adott témát anélkül, hogy a ChatGPT-t használhatná. Egyes oktatók emellett több osztálytermi tesztet is íratnak a házi feladatok helyett.
Tágabb kitekintésben a kormányoknak olyan politikákat és programokat kell kialakítaniuk, amelyek szabályozzák a ChatGPT és más technológiák osztálytermi használatát, amint azt az UNESCO szeptember 7-i „Útmutató a generatív mesterséges intelligenciához az oktatásban és a kutatásban” című jelentése is megfogalmazza.
Figyelembe kell vennünk Ferenc pápa felhívását a „nyílt párbeszédre ezeknek a bomlasztó és ambivalens hatású új technológiáknak az értelméről”, hogy a mesterséges intelligenciát felelősségteljes módon használhassuk.
közzétéve: 2023-10-19
catholicregister.org
irta: Cathy Majtenyi, közkapcsolati egyetemi kutató, Ontario
fordította: Dr. Süle Katalin
forrás: zarandok.ma/vegyuk-eszre-hogy-a-mesterseges-intelligencia-koztunk-van/
