Mire való az „utolsó” kenet?

A kórházi szobában feküdt egy idős néni agyvérzéssel. Nem is tudott már magáról. Akkor jött egy pap, és feladta neki az utolsó kenetet. Nem értem, mit használt ez az eszméletlen betegnek! Erre egy másik asszony, akit másnap operáltak, kérte a kenetet. Megértem, hogy gyónt és áldozott, de nem volt annyira beteg! Végképp nem értem, kinek, mikor, mire kell az utolsó kenet?


A betegek szentsége

Engedje meg, hogy azonnal kijavítsam: ma már nem utolsó kenetről, hanem a betegek szentségéről, betegek kenetéről, vagy szentkenetről beszélünk. Az utolsó kenetnek rossz hangzása van. Nem is igaz, hiszen ez a szentség a súlyos betegnek a gyógyulás lehetőségét, a reményt, vigaszt hozza, nem a véget, a halált. Ez pontosan az élet szentsége.

Mire való egy eszméletlen betegnek feladni e szentséget? A szentkenet megadja lelkének a megszentelő kegyelmet, bűnei bocsánatát, ha kicsike bánat is volt a lelkében, mielőtt tudatát elvesztette. Sőt, annak is feladjuk a kenetet, aki még csak a klinikai halál állapotában van, ugyanis az a szabály: ha a papnak kétsége van, igazán meghalt-e a beteg, feltételesen feladhatja neki a szentséget.

Nos, ez a legnehezebb kérdés: halott-e vagy nem? Van szívhalál és agyhalál, van újraélesztés. Meddig van az éltető lélek a testben? Nem tetszhalott-e? Mindezt a halál pillanatában, az azt követő percekben senki nem tudja. Ilyen esetben pedig, amikor az örök üdvösségről van szó, és olyan esetről, ami többé vissza nem hozható, mindent el kell követni, meg kell kísérelni.

Visszatérve az eszméletlen betegre, nem tudni, mit hall, mit érzékel a vele történtekről. El kell követni mindent, az üdvösségéről van szó! És több lehetőség itt nincs!

Másik kérdése: miért adta fel a szentkenetet a másik betegnek, aki súlyos operáció előtt állt? Az Egyházi Törvénykönyv 1004. kánonja azt írja elő, hogy ezt a szentséget ki lehet szolgáltatni annak a hívőnek, aki betegség vagy öregség miatt veszélybe kerül. A súlyos műtét pedig nem gyerekjáték. El kell készülni, hogy az ember rendben legyen.

Különben is azt ajánlják, hogy a betegség kezdetén hívjunk papot. Nagy szüksége lesz ennek a szentségnek különös erejére, hiszen a beteg elhagyatottságában érezhet arra kísértést, hogy hűtlenséggel vádolja az Istent: amikor a legjobban rászorult, nem jött segítségére. Ezt a kísértést űzi el a pap látogatása, imája, és biztosítja a beteget Isten szeretetéről.

Ebben a helyzetben sokkoló hatással van az emberre a pusztulás érzése. Ránehezedik a testre, lélekre a levertség, a gyengeség. A sátán ilyenkor különös erővel támad hitellenes, kétségbeejtő gondolatokkal, érzésekkel. Bizony, szegény betegre nagy és sok testi-lelki teher nehezedik. Mindezt úgy kell kiállnia, hogy életének utolsó részét el ne rontsa, hanem a legszebb legyen a befejezés, a belépés a dicsőség országába. Mindehhez a vigasztalást, erőt, reményt a betegek kenete adja meg. Az az asszony egész más lélekkel feküdt a műtőasztalra, mintha nem részesült volna a szentségekben.

Mindezért le kell már végre győzni a félelmet a szentkenettől. Nem lehet eleget buzdítani a hozzátartozókat, hogy idejében hívják a papot. Ha megnéznénk a halottak anyakönyvét, van ott egy rovat: részesült-e a haldoklók szentségeiben? Bizony nagyon sok nemet lehet találni. Ez nem a papok bűne, mert mi éjjel-nappal rohanunk a beteghez, ha hívnak. Ha nem tudunk róluk, mit tegyünk? Végül hadd idézzem Jakab apostol levelét: „…Ha beteg valaki közületek, hívassa az Egyház papjait”.

Uram, Jézus, aki oly sokat szenvedtél értünk a keresztfán, adj erőt nekem is szenvedéseim elviselésére. Uram, Jézus, aki a keresztfán mennyei Atyádnak ajánlottad magadat, add, hogy én is csak őbenne bízzam és szent akaratára hagyatkozzam! Uram, Jézus, aki a bűnös kiengesztelésére haltál meg a kereszten, részesíts engem a te megbocsátó irgalmadban. Amen.

A betegek szentsége


2021. november 5.
Betegellátó könyv
forrás: keresztenyelet.hu/mire-valo-az-utolso-kenet/