Négy éve már, hogy megáldották azt a Márton Áron püspököt ábrázoló üvegfestményt, amely a főpásztor halálának 40. évfordulója alkalmából készült. A kolozsvári üvegművész, Egri István alkotását Oláh Dénes maros-küküllői főesperes a Szent Imre-búcsún áldotta meg a marosvásárhelyi Szent Imre-templomban, 2020. november 5-én.
A Szent Imre-búcsú keretében Oláh Dénes maros-küküllői főesperes áldotta meg a püspököt ábrázoló üvegfestményt. A főesperes prédikációjában felidézte Márton Áron életrajzi adatait levelei, a róla szóló könyvek alapján, majd a püspök úr megfigyeléseit részletezte – Márton Áron volt Románia legmegfigyeltebb, leglehallgatottabb embere –, aki mindennek ellenére mégis ember maradt, aki hallgatott Istenre, a lelkiismerete szavára.
Oláh Dénes a püspökkel való személyes tapasztalataira is visszaemlékezett, hangsúlyozva, hogy ugyan a generációja még látta, de már nem ismerte Márton Áront: a püspök nagyságát és szellemiségét a püspök úr korosztályának és a valamivel fiatalabb papoknak a magatartásából ismerték meg, rajtuk keresztül sugárzott át az üzenete.
Korábban „vakablak” volt a marosvásárhelyi templom azon ablaka, amely immár sugárzó színeivel Márton Áron püspökre emlékeztet. „Halálának 40. évfordulóján az Ady-negyedi Szent Imre-templom közössége egy magyar értékkel gazdagodik, egy üvegfestménnyel tiszteleg a kiváló emberkatedrális előtt. Ez az egyetlen, Márton Áron püspököt ábrázoló, ember nagyságú üvegfestmény Erdélyben, egy olyan templomban, amelyet ő maga szentelt…” – fogalmaz Sebestyén Péter, a Szent Imre-templom plébánosa.
Portálunk megkeresésére Oláh Dénes főesperes elmondta, hogy Márton Áron maga szentelte fel a moziteremből átalakított templomot 1972-ben, Erdély első modern berendezésű templomát. Márton Áronnak nehéz döntést kellett meghoznia, a kommunista hatalom kinézte magának a Marosvásárhely főterén álló ferences templomot, amit végül lebontottak, cserébe kialakították a Szent Imre plébániatemplomot. Bármennyire is fájdalmas lehetett egy templom lebontása, de ez a döntés tette lehetővé, hogy egy új egyházközség jöhessen létre, emlékeztet a főesperes.
Márton Áron az eset kapcsán ezt írta a híveknek:
„Nem szoktunk lemondani templomról, sem színházért, sem megfélemlítés hatása alatt. A marosvásárhelyi ferences templomról sem mondottunk le, nem adtuk el és nem adtuk fel, hanem felelősségünk tudatában, józan megfontolás után, sürgető lelkipásztori érdekből, megegyezve a Hatósággal, áthelyeztük a város olyan részébe, ahol arra nagyobb szükség van… […] Magyar érték marad és lesz, ott is, ahol van, ha az új templomot a hívek, vallási igényeik kielégítése céljából birtokba veszik és használják…”
(idézi Sebestyén Péter: 605/1972 sz. levél, Plébániai Irattár, kelt: 1972. február 26.)
Marton József egyetemi tanár szerkesztésében adják ki Márton Áron hagyatékát, ami immár a huszadik kötetnél jár. „Ezeket én folyamatosan olvasom – mondta portálunknak a főesperes –, nem is tudnám elképzelni, hogy ezeket egy lelkipásztor ne olvassa.” Ezek nyomán Oláh Dénes eltöprengett, hogy honnan volt ilyen hatalmas ereje a püspök úrnak, amire az imában találta meg a választ: „Márton Áron az ima embere volt, ezért tudta megélni jelmondatát is, mert az imádságból táplálkozott.”.
A megáldott üvegfestmény alkotója Egri István kolozsvári üvegművész, restaurátor, dizájner, aki 1963-ban született Kolozsváron művészszülők gyermekeként.
Édesanyja, Nagy Enikő zománc- és festőművész, édesapja, Egri László üveg- és festőművész. Egri István számtalan restaurációs munkában vett részt, az egyházi alkotásai mellett középületek és magánvillák festett üvegei is az ő munkáját dicsérik. Most megáldott alkotása Márton Áront angyalok társaságában ábrázolja, akik a püspök címerét tartják. Az üvegfestmény a főpásztor jelmondatát is felidézi: „Non recuso laborem” (nem futamodom meg a munkától).
