Katolikus identitás konferencia, 2020. október 24

FERENC TEVÉKENYSÉGE: Hogyan szolgálja a II. Vatikáni Forradalom az Új Világrendet

Carlo Maria Viganò érsek, apostoli nuncius

– Kövess engem, és hagyd a halottakat, hogy eltemessék saját halottaikat.
Mt 8:22

1. RENDKÍVÜLI IDŐKBEN ÉLÜNK

Amint azt valószínűleg mindannyian megértettük, történelmi pillanatban találjuk magunkat; A múlt eseményei, amelyek egykor összekapcsolhatlannak tűntek, ma már egyértelműen összekapcsolódnak, mind az őket inspiráló alapelvekben, mind az elérni kívánt célokban. A jelenlegi helyzet tisztességes és objektív szemlélete nem képes megmutatni, milyen tökéletes az összhang a globális politikai keretek alakulása és a katolikus egyháznak az Új Világrend létrehozásában betöltött szerepe között. Pontosabban: beszélni kell a látszólagos többségnek az egyházban betöltött szerepéről. Ez a többség valójában kicsi, de rendkívül hatalmas, és amelyet a rövidség kedvéért úgy nevezek, hogy mély egyház.

Nyilvánvalóan nincs két egyház, ez lehetetlen, istenkáromló és eretnek. Krisztus egyetlen igaz egyháza ma sem bukott meg küldetésében, és nem torzult szektává. Krisztus egyházának semmi köze azokhoz, akik az elmúlt hatvan évben végrehajtották az őt elfoglaló tervet. Az átfedés a katolikus hierarchia és a mély egyház tagjai között nem teológiai tény, hanem történelmi valóság, ami túlmutat a szokásos kategóriákon, és elemezni kell .

Tudjuk, hogy az Új Világrend a szabadkőművesség projektje, és az a célja, hogy megalapítsa a zsarnokságot: egy projekt, amely a francia forradalomra, a felvilágosodás korára, a katolikus monarchiák végére és az egyház elleni hadüzenetre nyúlik vissza. Az Új Világrend ellentéte a keresztény társadalomnak, és az ördögi Civitas Diaboli – Város az ördög – létrehozása, szemben a Civitas Dei-vel – Isten városával – ; ez az örök harc a fény és a sötétség, a Jó és Gonosz, Isten és Sátán között.

Ebben a küzdelemben a Gondviselés Krisztus Egyházát és különösen a Legfelsőbb Pápát kathèkonként helyezte el – vagyis ő az, aki ellenzi a gonoszság misztériumának megnyilvánulását (2Tessz 2: 6-7). A Szentírás pedig arra figyelmeztet bennünket, hogy az Antikrisztus megnyilvánulásakor ez az akadály – a kathèkon – megszűnik. Számomra teljesen nyilvánvalónak tűnik, hogy a végidő a szemünk láttára közeledik, mivel az igazságtalanság rejtélye a kathèkon bátor ellenzékének eltűnésével az egész világon elterjedt .

Ami Isten és Sátán városa közötti összeegyeztethetetlenséget illeti, Ferenc jezsuita tanácsadója, Antonio Spadaro félreteszi a Szent Írást és a Hagyományt. A La Civiltà Cattolica igazgatója szerint a Fratelli Tutti enciklika “erős politikai értékű üzenet, mert – mondhatnánk – megdönti az apokalipszis ma érvényes logikáját. A fundamentalista logika harcol a világ ellen, mert úgy véli, hogy ez Istennel ellentétes, vagyis egy bálvány, ezért minél hamarabb el kell pusztítani az idők végének felgyorsítása érdekében. Az apokalipszis valóságos szakadéka előtt nincsenek testvérek: csak hitehagyók vagy mártírok futnak “az idő elől”. […] Nem vagyunk sem fegyveresek, sem hitehagyottak, hanem mind testvérek.”

Ennek a stratégiának az a célja, hogy hiteltelenítse a beszélgetőtársat az “integralizmus” vádjával, és nyilvánvaló eredménye, hogy elősegíti az ellenség fellépését, az ellenzék lefegyverzését és az ellenállástól való rettegést az Egyházon belül. Megtaláljuk a civil szférában is, ahol a demokraták és a mély állam jogi segítséggel befolyásolhatják, kinek adnak politikai legitimitást és kit ítélnek el anélkül, hogy azok fellebbezhetnének a média sztrakciójára. A módszer mindig ugyanaz, mert az inspiráció ugyanaz. Ahogyan a történelem és a források hamisítása is mindig ugyanaz: ha a múlt elutasítja a forradalmi narratívát, a forradalom követői cenzúrázzák a múltat, és a történelmi tényeket mítosszal helyettesítik. Még Szent Ferenc is áldozata ennek a hamisításnak, mintha a szegénység és a pacifizmus zászlóvivője lenne, amelyek ugyanolyan idegenek a katolikus ortodoxia szellemétől, mint amilyen jól passzolnak az uralkodó ideológiához. Ennek bizonyítéka az utolsó, csalárd szándék, hogy a Fratelli Tutti-t az Assisi Poverellóval összemossák, mintha azonos lenne a párbeszéd, az ökumenizmus és bergogliai egyházellenes “egyetemes testvériség”.

Ne kövessük el azt a hibát, hogy az aktuális eseményeket “normálisnak” tekintjük, megítélve, hogy mi történik azokkal a jogi, kanonikus és szociológiai paraméterekkel, amelyeket egy ilyen normalitás feltételezne. Rendkívüli időkben – és az egyház jelenlegi válsága rendkívüli – az események meghaladják az atyáink által ismert szokásokat. Rendkívüli időkben azt hallhatjuk, hogy egy pápa megtéveszti a híveket; lásd az egyház fejedelmeit olyan bűncselekményekkel vádolva, amelyek máskor iszonyatot váltottak volna ki, és súlyos büntetéssel sújtották volna őket; ennek tanúi templomainkban azok a liturgikus szertartásokról, amelyeket Cranmer perverz elméje talált ki; például, hogy az egyházi elöljárók körmenetben helyezik ki pachamama tisztátalan bálványát a Szent Péter-bazilikába; vagy hogy Krisztus helytartója bocsánatot kér a szimulakrum imádóitól, ha egy katolikus be meri dobni a bálványt a Tiberisbe. Ezekben a rendkívüli időkben hallhattunk egy összeesküvőt – Godfried Danneels bíborost -, aki személyesen mondta el, hogy II. János Pál halála óta a St. Galleni Maffia hogyan tervezte el, hogy megválasztatják a saját emberüket Péter székébe, akiről később kiderült, hogy ő Jorge Mario Bergoglio. E zavarba ejtő kinyilatkoztatás után az volt a következő meglepetés, hogy sem a bíborosok, sem a püspökök nem fejezték ki felháborodásukat, és nem is kérték az igazság napvilágra hozatalát.

A jó és a gonosz, a szentek és az átkozottak együttélése az egyház testében mindig is kíséri az egyház földi eseményeit, kezdve Iskárióti Júdás árulásával. És valóban jelentős, hogy most az egyházellenes Júdást – és vele együtt a legrosszabb eretnekeket – mintaszerű modellként, “szentekként” és “mártírokként” igyekeznek rehabilitálni, és ezáltal legitimálni saját eretnekségeikben, erkölcstelenségükben és sorsukban. Úgy tűnik, hogy a jó és a gonosz együttélése, – amelyről az evangélium a búza és a korpa példázatában beszél, – az utóbbiak egyre nagyobb elterjedésével zárul az előbbiekkel szemben. A különbség az, hogy az egykor megvetett bűnöket nemcsak gyakorolják és tolerálják, hanem még ösztönzik és dicsérik is, miközben az erényt és a Krisztus tanításához való hűséget megvetik,csúfolják, sőt elítélik.

2. AZ IGAZI TEMPLOM FOGALMA

Hatvan év óta vagyunk tanúi az igaz Egyház elhomályosulásának, amikor egy egyházellenes mély egyház fokozatosan kisajátította az igaz Egyház nevét, elfoglalta a Római Kúriát és dikastóriumait, egyházmegyéit és plébániáit, szemináriumait és egyetemeit, zárdáit és kolostorait. Egy egyházellenes társaság bitorolja tekintélyét, eltulajdonították szent ruháit; presztízsét és kincseit; vagyonát saját pénzügyeikbe fordítják.

Ahogy a természetben sem, ez a napfogyatkozás sem hirtelen történik; világosságtól a sötétségbe fokozatosan megy át amikor egy égitest a nap és közénk áll. Ez egy viszonylag lassú folyamat, melynek során az antitemplom holdja addig járja pályáját, amíg teljesen elfedi a napot, és a földre vetülő árnyék kúpot generál. Most ebben a doktrinális, erkölcsi, liturgikus és fegyelmi árnyékban találjuk magunkat . Ez még nem a teljes napfogyatkozás, amelyet az idők végén, az Antikrisztus uralma alatt láthatunk. De már részleges fogyatkozás, amely még lehetővé teszi, hogy láthassuk a nap fényes koronáját, amely körülveszi a hold fekete korongját.

Az egyház mai napfogyatkozásához vezető folyamat egyértelműen a modernizmusban kezdődött. Az egyházellenes egyház a Magiszterium ünnepélyes elítélése ellenére követte pályáját, amely abban a szakaszban az Igazság pompájával ragyogott. De a második vatikáni Tanács, ennek a hamis entitásnak a sötétsége uralkodott az egyház felett. Kezdetben csak egy kis részét takarta el, de a sötétség fokozatosan nőtt. Aki aztán a napra mutatott, arra következtetve, hogy a hold minden bizonnyal elfedi, azzal vádolták, hogy a “végzet prófétája”, a fanatizmus és a mértéktelenség rabja, ami tudatlanságból és előítéletből fakad. Marcel Lefebvre érsek és néhány más elöljáró esete megerősíti ezt, tisztán felismerhető ellenfeleik eltúlzott reakciója, akik a hatalom elvesztésétől való félelmükben minden tekintélyüket felhasználták, hogy megtagadják a bizonyítékokat, és elrejtsék saját valódi szándékaikat.

Folytatva a hasonlatot: kijelenthetjük, hogy a Hit egén a napfogyatkozás ritka és rendkívüli jelenség. De annak tagadása, hogy a napfogyatkozás során a sötétség terjed – csak azért, mert ez nem szokványos körülmények között történik – nem az egyház tévedhetetlenségébe vetett hit, hanem a bizonyítékok makacs tagadása vagy rosszhiszeműség jele. A Szent Egyházat Krisztus ígérete szerint soha nem fogják bevenni a pokol kapui , de ez nem jelenti azt, hogy nem – vagy még nem – árnyékolja be pokoli hamisítványa, az a hold, amely nem véletlenül a Jelenések Asszonyának lábai van ” Nagy jel jelent meg a mennyben: egy asszony napba öltözve, a hold a lábai alatt, a fején pedig tizenkét csillag korona ” (Jel 12,1).

A Hold annak a Nőnek a lába alatt fekszik, aki minden földi romlottság, a sors törvénye és a világ szellemének királysága fölött áll. És ez az oka, hogy a nő, aki egyszerre a legszentebb Mária és az Egyház képmása, az Igazság Napjába öltözve, amely maga Krisztus, “fel van mentve minden démoni hatalom alól, és részese Krisztus megváltoztathatatlanságának”(Szent Ambrus). Sértetlen marad. Szent Jeromos a Szentírás szavait kommentálva emlékeztet bennünket arra, hogy “a pokol kapuja bűn és satu, azaz az eretnekek tanítása. “Ezért tudjuk, hogy még a modernizmus által képviselt” összes eretnekségek szintézise, “és annak frissített, ismert változata sem fedheti el véglegesen Krisztus menyasszonyának pompáját, hanem csak a napfogyatkozás rövid idejére, amelyet a Gondviselés végtelen bölcsességében megenged, hogy nagyobb jót merítsen belőle.

3. A FÖLDÖNTÚLI DIMENZIÓ ELHAGYÁSA

Ebben a beszédben leginkább a II. Vatikáni zsinat és az Új Világrend megalakulása közötti kapcsolattal szeretnék foglalkozni. Ennek az elemzésnek fókuszpontjaként kiemelem az egyház természetfeletti dimenziójának és eszkatológiai szerepének az egyházi hierarchia részéről történő elvetését. A zsinattal az újítók kitörölték teológiai látókörükből az Egyház isteni eredetét, létrehozva egy emberi eredetű entitást, amely egy emberbarát (filantróp) szervezethez hasonló. Ennek az ontológiai összezavarásnak az első következménye annak a ténynek a szükséges tagadása volt, hogy Krisztus menyasszonya változatlan, és nem változtathatják meg azok sem, akik helyettes hatalmat gyakorolnak az Úr nevében. Sem a pápa, sem a püspökök vagy teológusok tulajdonát nem képezi, és mint ilyen, az ” Aggiornamento ” minden kísérlete egy olyan társaság szintjére süllyeszti, amely a haszonszerzés érdekében megújítja saját kereskedelmi ajánlatát, kiárusítja maradék készleteit, és követi a pillanat divatját. Az egyház viszont természetfeletti és isteni valóság: adaptálja az evangélium hirdetésének módját a nemzetekhez, de soha nem változtathatja meg egyetlen jota tartalmát sem (Mt 5:18), és nem tagadhatja transzcendens lendületét sem azzal, hogy pusztán szociális szolgálatra kényszeríti magát. Az ellenkező oldalon az anti-egyház büszkén követeli a paradigmaváltás végrehajtásának jogát nemcsak a doktrína magyarázatának megváltoztatásával, hanem magának a doktrínának a megváltoztatásával is. Ezt megerősítik Massimo Fagggioli megjegyzései az új Fratelli Tutti enciklikához:

“Ferenc pápa pontifikátuma szüntelen elemelkedés a hagyományokba és tradíciókba kapaszkodó katolikus integrálistáktól, pedig a Katolikus Doktrína nemcsak fejlődik! Néha konkrétan megváltozik: például a halálbüntetés, és háború kapcsán.”

Felesleges ragaszkodni ahhoz, amit a Magiszterium tanít. Az újítók pimasz állítása, hogy joguk van a hit megváltoztatására, makacsul követi a modernista megközelítést.

A zsinat első hibája a transzcendens perspektíva szinte teljes hiánya – ami egy már látens lelki válság következménye -, és annak megkísérlése, hogy steril emberi látókörrel, humanizmussal teremtsen paradicsomot a földön. Ezzel a megközelítéssel összhangban a Fratelli tutti a földi utópia és a társadalmi megváltás beteljesedését látja az emberi testvériségben, a vallások közötti pax œcumenica-ban és a migránsok befogadásában.

4. A INFERIORITÁS /ALSÓBBRENDŰSÉG/ ÉS A NEM MEGFELELŐSÉG ÉRZÉSE

Mint máskor is írtam, a Nouvelle Théologie /Új Teológia/ forradalmi követelései termékeny talajra leltek a zsinati atyákban, a világgal szembeni súlyos alsóbbrendűségi komplexusuk miatt. Volt idő, a háború utáni időszakban, amikor a civil, politikai és kulturális szférában a szabadkőművesség által vezetett forradalom azzal sértegette a katolikus elitet, és azt sulykolta beléjük, hogy nem felelnek meg a korszak kihívásainak, ami pedig elkerülhetetlen lenne. És ahelyett, hogy emgkérdőjelezték volna ezeknek az állításoknak az igazságát, – a püspökök, teológusok, értelmiségiek inkább saját magukat és hitüket kérdőjelezték meg, és vakmerő tévedéssel az Egyház küszöbön álló kudarcának felelősségét sziklaszilárd hierarchikus felépítésének, és szilárd doktrinális és erkölcsi tanításának tulajdonították. Az európai civilizáció vereségének okát az elit az Egyháznak a világgal való egyetértésének hiányában, a pápaság hajthatatlanságában és a papok erkölcsi merevségében látta, akik nem akartak nyitni a Zeitgeis-re. Ez az ideológiai megközelítés abból a hamis feltételezésből fakad, hogy az egyház és a kortárs világ között lehet szövetség, szándékegyeztetés, barátság. Semmi sem állhat távolabb az igazságtól, mivel az Isten és a Sátán, a Világosság és a Sötétség között folytatott harcban nincs közös rész. ” Ellenségeskedést fogok vetni közéd és az asszony közé, valamint a te magod és az ő magja közé; ő eltapossa a fejedet, te meg a sarka után kapsz”(Ter 3:15). Ez maga az Isten iránti ellenségeskedés, amely a legszentebb Máriát – és az Egyházat – az ősi kígyó örök ellenségévé teszi. A világnak megvan a maga fejedelme (Jn 12:31), aki “ellenség” (Mt 13:28), “gyilkos kezdettől fogva” (Jn 8:44) és “hazug” (Jn 8:44). Ha enyhítjük a világgal való hadviselést azzal, hogy békepaktumot kötünk, az azt jelenti, hogy megbékélünk a Sátánnal. Ez megdönti és elferdíti az egyház lényegét, amelynek küldetése a lelkek Krisztushoz térítése Isten nagyobb dicsőségére, anélkül, hogy valaha is letennénk a fegyvert tenne azok ellen, akik magukhoz és a kárhozatba akarják csalogatni őket.

Azzal, hogy a világba az egyház alacsonyabbrendűségét és kudarcát sulykolták, megteremtették a “tökéletes vihart” ahhoz, hogy ez az érzés még a zsinat atyáiban is gyökeret eresszen, és kiterjedjen a keresztény hívőkre is, akikbe talán a Hierarchia iránti engedelmességet még jobban beleplántálták, mint a depositum fidei iránti hűséget. Hadd fogalmazzak világosan: a szent lelkészek iránti engedelmesség mindenképpen dicséretes, ha a parancsok jogosak. De az engedelmesség megszűnik erény lenni, és valójában szolgasággá válik, ha öncélú, és ha ellentmond annak a célnak, amelyre elrendelték, nevezetesen a hitnek és az erkölcsnek. Hozzá kell tennünk, hogy ezt az alacsonyabbrendűség érzetet nagy előadások bemutatásával vezették be az Egyházba, például VI. Pál tiarájának eltávolításával, a Lepantónál legyőzött és eltávolított oszmán zászlók visszatérésével, az eretnek Athenagoras-szal való pompázatos ökumenikus ölelkezéssel, a keresztes hadjáratok miatti bocsánatkérésekkel, az Index megszüntetésével, azzal, hogy a papság XII. Pius helyett a szegényekre összpontosított. Ez az államcsíny bele lett kódolva a Megreformált Liturgiába, amely növelte a katolikus dogma zavarát annak elhallgattatásával – és közvetett tagadásával. A rituális változás azután doktrinális változást váltott ki, ami arra késztette a híveket, hogy azt higgyék: a szentmise egyszerű testvéri bankett, és hogy a legszentebb Eucharisztia csupán Krisztus jelenlétének szimbóluma közöttünk.

5. A FORRADALOM ÉS A ZSINAT “IDEM SENTIRE”

A zsinati atyák alkalmatlanságérzetét tovább növelte az Újítók munkája, akiknek eretnek elképzelései egybeestek a világ igényeivel. A modern gondolkodás összehasonlító elemzése megerősíti az összeesküvők idem sentire [ugyanazon érzését vagy felfogását] a forradalmi ideológia minden egyes elemével:

– a demokratikus elv elfogadása a hatalom legitimáló forrásaként a Katolikus Monarchia (beleértve a Pápaságot is) isteni joga helyett;

– hatalmi szervek létrehozása és felhalmozása a személyes felelősség és az intézményi hierarchia helyett;

– a történelmi múlt törlése, a mai paraméterekkel értékelve, amely nem képes megvédeni a hagyományt és a kulturális örökséget;

– az egyének szabadságának hangsúlyozása, valamint a felelősség és a kötelesség fogalmának gyengítése;

– az erkölcs és az etika folyamatos fejlődése, így megfosztva változhatatlan természetétől és minden transzcendens referenciától;

– az állam feltételezett világi jellege, ahelyett, hogy a polgári rendet megfelelő módon alávetik Jézus Krisztus királyságának és érvényesítik az egyház küldetésének ontológiai fölényét az időbeli változások felett;

– a vallások egyenlősége nemcsak az állam előtt, de még általános fogalomként is, amelynek az Egyháznak meg kell felelnie, az Igazság objektív és szükséges védelme és a tévedés elítélése ellen;

– az ember méltóságának hamis és istenkáromló elgondolása, amely vele ellentétes természetű, az eredendő bűn tagadása és a megváltás szükségessége alapján, amely előfeltétele az Istennek való tetszés, az Ő kegyelmének érdeme és az örök boldogság elérése;

– a nők szerepének aláásása, az anyaság kiváltságának megvetése és megvetése;

– az anyag elsőbbsége a szellemmel szemben;

– a tudománnyal való fideista kapcsolat, a vallást aláásni áltudományos cikkekkel, és kíméletlen kritikával.

Ezek a szabadkőművesség ideológusai és az Új Világrend támogatói által terjesztett elvek tökéletesen egybeesnek a Zsinat forradalmi elképzeléseivel:

– az egyház demokratizálása a Lumen Gentium-tal kezdődött, és ma a bergogliai zsinati úton valósul meg;

– a hatalmi szervek létrehozása és felhalmozása úgy történt, hogy a döntéshozó szerepeket átruházták püspöki konferenciákra, püspöki szinódusokra, bizottságokra, lelkipásztori tanácsokra stb;

– az egyház múltját és dicsőséges hagyományait a modern mentalitás szerint ítélik meg, és elítélik annak érdekében, hogy a modern világ javára váljon;

– a II. Vatikáni Zsinat által megfogalmazott “Isten gyermekeinek szabadsága” azt hirdeti, hogy az egyének erkölcsi kötelességeitől függetlenül mindannyian megmenekülünk, belső beállítottságunktól és lelkünk állapotától függetlenül;

– az örökös erkölcsi hivatkozások elhomályosítása a halálbüntetés felülvizsgált doktrínájához vezetett; és Amoris Laetitia mellett nyilvános házasságtörők engedtek a szentségekhez, Szentségtörő módon;

– a szekularizmus fogalmának elfogadása az állami vallás megszüntetéséhez vezetett a katolikus nemzeteknél. A Szentszék és a püspökség ösztönzésére ez a vallási identitás elvesztéséhez és a szekták jogainak elismeréséhez, valamint a természeti és isteni törvényeket sértő normák jóváhagyásához vezetett;

– a Dignitatis Humanae-ban megfogalmazott vallásszabadság logikai és szélsőséges következményeit ma Abu-Dzabi nyilatkozata és a Fratelli Tutti legújabb enciklika hozza el, elavulttá téve az Egyház és maga a megtestesülés megmentő küldetését;

– a katolikus szféra emberi méltóságáról szóló elméletek zavart okoztak a laikusok és a papság szerepében, és meggyengítették az Egyház hierarchikus felépítését. Míg a feminista ideológia befogadása a nők Szent Rendbe való felvételének előzménye;

– a szegényeknek a baloldalra jellemző időbeli szükségleteivel való rendkívüli elfoglaltsága az egyházat egyfajta jóléti társulattá alakította át, tevékenységét a puszta anyagi szférára korlátozta, szinte a lelkiség elhagyásáig;

– a modern tudománynak és a technológiai fejlődésnek való engedelmesség arra késztette az Egyházat, hogy elutasítsa a “Tudomány Királynőjét” [Hit], “demitológizálja” a csodákat, tagadja a Szentírás tévedhetetlenségét, szent vallásunk legszentebb rejtélyeit vizsgálja meg. mint “mítoszok” vagy “metaforák” gyűjteményét, szentségtörően azt sugallva, hogy az Átalakítás és maga a Feltámadás “varázslat” (nem szó szerint, hanem inkább szimbolikusan kell értelmezni), a fennkölt Mária-dogmák leírása pedig “tonteria ” [ostobaság].

Van egy szinte groteszk aspektusa a Hierarchia ezen szintezésének és lebutításának, hogy megfeleljen a mainstream gondolkodásnak. A hierarchia azon vágya, hogy üldözõinek örömet szerezzen és ellenségeit szolgálja, mindig késõn érkezik, és nincs összhangban a szinkronnal, azt a benyomást kelti, hogy a püspökök visszavonhatatlanul elavultak , és valóban nem léptek együtt a korral. Ezek vezetnek, akik látják őket, így lelkesen conniving saját kihalás azt hinni, hogy ez a bemutató kurtizán benyújtás politikailag korrektnem annyira egy valódi ideológiai meggyőzésből fakad, sokkal inkább attól a félelemtől, hogy elsöpörnek, elveszítik a hatalmat, és már nem rendelkeznek azzal a tekintéllyel, hogy a világ mégis fizet nekik. Nem veszik észre – vagy nem akarják beismerni -, hogy az a presztízs és tekintély, amelynek letétkezelői ők, Krisztus egyházának tekintélyéből és presztízséből származnak, és nem az általa kialakított nyomorúságos, szánalmas hamisításból.

Amikor ez az egyházellenesség a katolikus egyház teljes napfogyatkozásakor teljesen létrejön, vezetőinek tekintélye az Új Világrend alá vetettség mértékétől függ, amely nem tűr semmiféle eltérést saját hitvallásától, és ezt kíméletlenül alkalmazza. dogmatizmus, fanatizmus és fundamentalizmus, amelyet sok elöljáró és önmaga értelmiségi kritizál azokban, akik hűek maradnak ma a Magiszteriumhoz. Ily módon a mélyegyház továbbra is viselheti a “Katolikus Egyház” védjegyet, de az Új Rend gondolkodásának rabszolgája lesz , emlékeztetve azokra a zsidókra, akik, miután megtagadták Krisztus királyságát Pilátus előtt, rabszolgává lettek a polgári koruk tekintélye: ” Nincs más királyunk, csak Caesar“(Jn 19:15). A mai Caesar azt parancsolja, hogy bezárjuk a templomokat, maszkot viseljünk, és ál pandémia ürügyén függesszük fel az ünnepségeket. A kommunista rendszer üldözi a kínai katolikusokat, és a világ nem hall semmit, csak csendet Rómából. Holnap egy új Titus felrúgja a zsinat templomát, maradványait valamilyen múzeumba szállítja, és a pogányok keze alatt az isteni bosszút ismét elérték.

6. A MÉRETES KATOLIKA SZEREPES SZEREPE A FORRADALOMBAN

Egyesek azt mondhatják, hogy a tanács atyái és pápái, akik elnököltek ezen a gyűlésen, nem vették észre, hogy milyen következményekkel járhat a II. Vatikáni dokumentumok jóváhagyása az egyház jövője szempontjából. Ha ez lenne a helyzet – azaz ha az eretnek szövegek vagy az eretnekséghez közeli szövegek elhamarkodott jóváhagyása utólagos megbánást okozott volna, akkor nehéz megérteni, miért nem tudták azonnali véget vetni a visszaéléseknek, a hibák kijavításának, a félreértések tisztázásának és kihagyások . És mindenekelőtt érthetetlen, hogy az egyházi hatóság miért volt ilyen kíméletlen azok ellen, akik védték a katolikus igazságot, és ugyanakkor olyan borzalmasan alkalmazkodtak a lázadókhoz és az eretnekekhez. Mindenesetre,a conciliar válság felelősségét a Hatóság lábára kell fektetni, amely még ezer kollégialitás és pásztorkodás iránti fellebbezés közepette is féltékenyen őrizte előjogait, csak egy irányban gyakorolta azokat, vagyis a pusillus grex ellen [ kis nyáj ] és soha Isten és az egyház ellenségei ellen . A nagyon ritka kivételek, amikor egy eretnek teológust vagy forradalmi vallást cenzúrázott a Szent Hivatal, csak tragikusan megerősítik az évtizedek óta érvényben lévő szabályt; nem is beszélve arról, hogy a közelmúltban sokukat hibáik visszautasítása nélkül rehabilitálták, sőt intézményi pozíciókba juttatták a Római Kúriában vagy a Pápai Athénéumban.

Ez a valóság, amint az elemzésemből kiderül. Tudjuk azonban, hogy a Tanács progresszív szárnya és a hagyományos katolikus szárny mellett létezik a Püspökség, a papság és az emberek egy része, amely megpróbál egyenlő távolságot tartani attól, amelyet két szélsőségesnek tart. Az úgynevezett “konzervatívokról “ beszélek , vagyis az egyházi test centrikus részéről , amely végül “vizet hord” a forradalmárok számára, mert bár elutasítja túlzásaikat, ugyanazok az elvek vannak . A “konzervatívok” hibája abban rejlik, hogy negatív konnotációt adnak a tradicionalizmusnak, és a progresszivizmus ellentétes oldalára helyezik. Az övékAz aurea mediocritas [ médián keresztül ] abból áll, hogy önkényesen nem két satu, hanem az erény és a satu közé helyezik magukat. Ők azok, akik kritizálják a pachamama túlzott mértékét vagy Bergoglio kijelentéseinek legszélsőségesebb pontjait, de akik nem tolerálják a Tanács megkérdőjelezését, nem beszélve az conciliarák és a jelenlegi áttétek közötti belső kapcsolatról. A politikai konzervativizmus és a vallási konzervativizmus közötti összefüggés a “középpont” elfogadásában áll, a “jobb” tézis és a “bal” antitézis szintézisében, a Tanács mérsékelt támogatóinak által oly nagyra becsült hegeli megközelítés szerint.

[ A civil szférában a mély állam a politikai és társadalmi ellenvéleményeket olyan szervezetek és mozgalmak segítségével kezelte, amelyek csak látszólag ellenzékiek, de valójában a hatalom fenntartásának eszközei. Hasonlóképpen, az egyházi szférában a mélyegyház a mérsékelt “konzervatívokat” használja arra, hogy a híveknek szabadságot kínáljon . Maga a Motu Proprio Summorum Pontificum például annak ellenére, hogy rendkívüli formában biztosítja az ünneplést, a saltem implicitert követeli meg[legalább implicit módon], hogy elfogadjuk a Tanácsot és elismerjük a megreformált liturgia törvényességét. Ez a fogás megakadályozza, hogy a Motu Proprio számára előnyös személyek kifogást emeljenek, vagy az Ecclesia Dei közösségek felbomlását kockáztatják . A keresztény emberekbe pedig azt a veszélyes gondolatot ébreszti, hogy a jó dolognak ahhoz, hogy legitimitása legyen az egyházban és a társadalomban, szükségszerűen rossz dolognak vagy legalább valami kevésbé jó dolognak kell együtt járnia. Csak egy félrevezetett elme próbálna egyenlő jogokat biztosítani mind a jóhoz, mind a gonoszhoz. Kevéssé számít, ha valaki személyesen támogatja a jót, amikor felismeri a gonoszságot támogatók legitimitását. Ebben az értelemben a “választás szabadsága“Abortusz által elméletbe demokratikus politikusok találja ellensúlyt a nem kevésbé aberrált» vallási szabadság «elmélet szerint a Tanács, amely ma makacsul védte az anti-templom. Ha nem megengedett, hogy egy katolikus támogassa az abortusz jogát védő politikust, még kevésbé megengedhető egy olyan elöljáró jóváhagyása, aki az egyén “szabadságát” védi, hogy veszélyeztesse halhatatlan lelkét azáltal, hogy “választja” a halandóként való maradását. bűn. Ez nem irgalom; ez a lelki kötelesség durva mellőzése Isten előtt annak érdekében, hogy kivívja az Ember kegyét és jóváhagyását.

7. “NYITOTT TÁRSADALOM” ÉS “O PEN VALLÁS”

Ez az elemzés aligha lenne teljes az egyháztanban oly népszerű újnyelv szó nélkül. A hagyományos katolikus szókincset szándékosan módosították annak érdekében, hogy megváltoztassák az általa kifejezett tartalmat . Ugyanez történt a liturgiában és az igehirdetésben is, ahol a katolikus kifejtés világosságát kétértelműség vagy a dogmatikus igazság hallgatólagos tagadása váltotta fel. A példák végtelenek. Ez a jelenség a II. Vatikánig is visszanyúlik, amely a világ szlogenjeinek “katolikus” változatainak kidolgozására törekedett. Mindazonáltal szeretném hangsúlyozni, hogy mindazok a kifejezések, amelyeket a szekularista lexikonokból kölcsönöznek, szintén az új nyelv részét képezik. Nézzük a Bergoglio is kitart a ” kimenő egyház , ” a nyitottságmint pozitív érték. Hasonlóképpen idézek most a Fratelli tutti-tól :

” Az élő és dinamikus nép, a jövő jövője, állandóan nyitott az új szintézisre azáltal, hogy képes elfogadni a különbségeket ” ( Fratelli Tutti , 160).

” Az egyház nyitott ajtókkal rendelkező otthon ” ( uo . 276.).

” Olyan egyház akarunk lenni, amely szolgál, elhagyja otthonát , imádkozási helyeiről, sekrestyéiből megy ki, hogy kísérje az életet, fenntartsa a reményt, az egység jele legyen … hidakat építsen , lebontani a falakat , elvetni a megbékélés magvait “( uo .).

A Soros globalista ideológiája által keresett hasonlóság a Nyílt Társadalommal annyira feltűnő, hogy szinte nyitott vallási ellenpontot képez vele szemben.

És ez a Nyílt Vallás tökéletesen összhangban van a globalizmus szándékaival. A politikai találkozók ” egy új humanizmus ” áldotta meg az egyház vezetőinek a részvételével a progresszív értelmiség a zöld propaganda , minden üldözések után a mainstream gondolta, a szomorú és groteszk kísérletet, hogy kérjük a világot. Az éles ellentét az apostol szavaival egyértelmű: ” Most megpróbálom megnyerni az emberek, vagy Isten jóváhagyását? Vagy próbálok az emberek kedvében járni? Ha még mindig megpróbálnék az emberek kedvében járni, nem lennék Krisztus szolgája “(Gal. 1:10).

A katolikus egyház Isten tekintete alatt él; dicsőségére és a lelkek üdvösségére létezik. Az egyházellenes a világ pillantása alatt él, az ember istenkáromló apoteózisában és a lelkek kárhozatában szenved . A II. Vatikáni Zsinat utolsó ülésén, a zsinati atyák előtt, VI. Pál ezen elképesztő szavai visszhangzottak a Vatikáni Bazilikában:

” Az emberré vált Isten vallása találkozott az önmagát Istenné tevő ember vallásával ( ilyen is az ) . És mi történt? Volt-e összecsapás, csata, elítélés? Lehetett volna, de nem volt. A szamaritánus régi története a tanács szellemiségének mintája volt. A határtalan együttérzés érzése hatotta át az egészet. Tanácsunk figyelmét elnyelte az emberi szükségletek felfedezése (és ezek az igények arányban növekednek azzal a nagysággal, amelyet a föld fia követel magának). De felhívjuk azokat, akik modern humanistának mondják magukat, és akik lemondtak a legmagasabb valóság transzcendens értékéről, adják a tanácsnak legalább egy minőséget ésismerjük fel saját új típusú humanizmusunkat: mi is valójában jobban tiszteljük az emberiséget, mint bárki más . ” [4]

Ez a szimpátia [ – a συμπάϑεια etimológiai értelmében, vagyis részvétel a másik érzelmében – ] a Tanács és az egyházellenes új vallás ( ilyen ) alakja . Egyházellenes, amely az egyház és a világ, a mennyei Jeruzsálem és a pokoli Babilon közötti tisztátalan összefogásból született. Megjegyzés is: először a pápa megemlítette a ” új humanizmus ” volt az utolsó ülés zsinat, és ma azt látjuk, hogy megismételjük a mantra azok, akik úgy vélik, hogy egy tökéletes és következetes kifejezése a forradalmi férfi [kedélyállapot ] a Tanács. [5]

Mindig szem előtt tartva az Új Világrend és az egyházellenes szándék ezen közösségét, emlékeznünk kell a Globális Oktatási Egyezményre , amely projekt Bergoglio által tervezett, ” hogy bolygónkénti változást generáljon, így az oktatás a testvériség, béke és igazságosság. Még sürgetőbb szükség ebben az időben, amelyet a világjárvány jellemez “. [6] Az Egyesült Nemzetek Szervezetével együttműködésben népszerűsítve ez a ” találkozási kapcsolat és kultúra kialakulási folyamata teret és értéket is talál a ” közös otthonban ” minden teremtménnyel, mivel az emberek, ahogyan a közösség és szolidaritás, már működnek “Helyrehozni a derűs harmóniát a teremtéssel” , és a világot “az igazi testvériség terének” konfigurálni (Gaudium et Spes, 37). [7] Mint látható, az ideológiai hivatkozás mindig és csak a II. Vatikánra vonatkozik, mert az egyházellenes ember csak ettől a pillanattól kezdve Isten helyére, a teremtmény a Teremtő helyére került.

Az ” új humanizmus ” nyilvánvalóan környezeti és ökológiai keretből, amelybe ojtott mind az enciklika Laudato Sì és zöld teológia – az “Egyház egy amazóniai arca” a 2019 püspöki szinódus, annak bálványimádás a Pachamama (anyaföld) a római szanhedrin jelenlétében . Az egyház hozzáállása a Covid-19 során egyrészt azt mutatta, hogy a hierarchia alávetette magát az állam diktátumainak , sértette a Libertas Ecclesiae-t., amelyet a pápának határozottan meg kellett volna védenie. Emellett a pandémia természetfölötti jelentésének tagadását is bemutatta, és az emberiség és a nemzetek számtalan bűne által sértett Isten igaz haragját felváltotta a Természet zavaróbb és pusztítóbb dühével, amelyet megsértett a környezet iránti tisztelet hiánya. Szeretném hangsúlyozni, hogy a személyes identitásnak a Természethez való hozzárendelése, szinte intellektussal és akarattal felruházva, előjáték a jóslásához . Ennek már szentségtörő előjátékát láttuk, a Szent Péter-bazilika kupolája alatt.

A lényeg a következő: az egyházellenességnek való megfelelés a modern világ domináns ideológiájával valódi együttműködést hoz létre a mély állam hatalmas képviselőivel , kezdve azoktól, akik Jorge Mario Bergoglio bevonásával a ” fenntartható gazdaság ” érdekében dolgoznak , Bill Gates, Jeffrey Sachs, John Elkann, Gunter Pauli. [8]

[ Hasznos lesz emlékezni arra, hogy a fenntartható gazdaság kihat a mezőgazdaságra és általában a munka világára is. A mély államnak bevándorlás révén biztosítania kell az alacsony költségű munkaerőt, amely ugyanakkor hozzájárul az érintett nemzetek vallási, kulturális és nyelvi identitásának megsemmisítéséhez. A mély templom kölcsönöz ideológiai és pszeudo-teológiai alapon ezen inváziós terv, és egyúttal garantálja a részesedése a jövedelmező üzleti vendéglátás. Azt is megértem Bergoglio ragaszkodik a téma a bevándorlók is megismételte Fratelli Tutti : ” A idegengyűlölő mentalitás bezárását és az önmérsékletre terjed” (uo . 39. “A migráció a világ jövőjének egyik alapeleme lesz ” ( uo . 40). Bergoglio az “alapító elem” kifejezést használta, kijelentve, hogy migráció nélkül nem lehet jövőt feltételezni. ]

Engedjen meg egy rövid szót az Egyesült Államok politikai helyzetéről az elnökválasztás előestéjén. Úgy tűnik, hogy Fratelli Tutti a demokratikus jelölt vatikáni jóváhagyásának egy formája, egyértelmű ellentétben áll Donald Trumppal , és néhány nappal azután jött, hogy Francis nem volt hajlandó hallgatni Mike Pompeo külügyminisztert Rómában. Ez megerősíti, hogy a fény gyermekei melyik oldalon állnak, és kik a sötétség gyermekei .

8. A “TESTvériség” IDEOLÓGIAI ALAPJAI

A testvériség témája, a Bergoglio megszállottsága, első megfogalmazását a Nostra Ætate és a Dignitatis Humanae alkotja . A legújabb enciklika, a Fratelli Tutti ennek a szabadkőműves víziónak a manifesztuma, amelyben a Liberté, Égalité, Fraternité kiáltás váltotta fel az evangéliumot, az emberek közötti egység érdekében, amely elhagyja Istent . Ne feledje, hogy az emberi testvériségről a világbékéért és az együttélésért 2019. február 4-én Abu Dhabiban aláírt dokumentumot Bergoglio büszkén védte a következő szavakkal:

” Katolikus szempontból a dokumentum egy milliméterrel sem lépte túl a II. Vatikáni Zsinatot. ”

Miguel Ayuso Guixot bíboros, a Vallásközi Párbeszéd Pápai Tanácsának elnöke a La Civiltà Cattolica-ban megjegyzi :

[ ” A Tanáccsal a töltés fokozatosan megrepedt, majd megtört: A párbeszéd folyama átterjedt a Tanács Nostra Ætate nyilatkozataival, amelyek az egyház és más vallások hívői, valamint a Dignitatis Humanae kapcsolatáról szólnak a vallásszabadságról, témákról és dokumentumokról, amelyek szorosan összefüggenek egymással. kapcsolatban álltak egymással, és lehetővé tették, hogy II. Szent János Pál életet adjon olyan találkozóknak, mint az 1984. október 27-én Asszisiban megrendezett béke imádságának világnapja és a huszonöt évvel későbbi XVI Benedek, hogy a Szent Ferenc városa az elmélkedés, a párbeszéd és az ima a világ békéjéért és igazságosságáért – az igazság zarándokai, a béke zarándokai . Ezért ] a katolikus egyház elkötelezettsége a vallások közötti párbeszéd iránt, amely megnyitja az utat a béke és a testvériség felé, eredeti küldetésének része, és a Tanács rendezvényén gyökerezik . ” [9]

A II. Vatikán rákja ismét megerősíti, hogy a bergogliai metasztázis eredete . Az a fil roug e [közös szál], amely a Tanácsot a pachamama kultusszal egyesíti, szintén Assisin halad át, amire Athanasius Schneider testvérem a legutóbbi beszédében helyesen rámutatott. [10]

És az egyházellenességről szólva Fulton Sheen püspök leírja az Antikrisztust: ” Mivel vallása testvériség lesz Isten apasága nélkül , még a választottakat is megtéveszti. ” [11] Úgy tűnik, hogy a tiszteletre méltó amerikai érsek jövendölése valóra válik a szemünk előtt.

Ezért nem meglepő, hogy a hírhedt spanyol nagypáholy , miután melegen gratulált a trónnak emelt nádorjához, ismét ezekkel a szavakkal tisztelgett Bergoglio előtt:

[ ” Ennek a kezdeményező iskolának a nagy alapelve három évszázad alatt nem változott: egy egyetemes testvériség felépítése, ahol az emberek testvéreknek hívják magukat egymásnak sajátos meggyőződésükön, ideológiájukon, bőrük színén, társadalmi kitermelésükön, társadalmi nyelv, kultúra vagy nemzetiség. Ez a testvéri álom ütközött a vallási fundamentalizmussal, amely a katolikus egyház esetében kemény szövegekhez vezetett, amelyek elítélték a szabadkőművesség toleranciáját a 19. században. ] Ferenc pápa legújabb enciklikája megmutatja, milyen messze van a jelenlegi katolikus egyház korábbi álláspontjától. A “Fratelli Tutti” -ban a pápa magáévá tette az Egyetemes Testvériséget, a modern szabadkőművesség nagy elvét. ” [12]

Az olasz Grande Oriente reakciója nem különbözik egymástól:

” Ezeket az elveket követte és őrizte mindig a szabadkőművesség az emberiség emelkedettsége érdekében .” [13]

[ Austen Ivereigh, a Bergoglio hagiográfusa elégedetten megerősíti ezt az értelmezést, amelyet egy katolikus joggal tartana legalább zavarónak. [14] ]

Emlékszem, hogy az Alta Vendita szabadkőműves dokumentumaiban a XIX. Századtól kezdve a szabadkőművesség behatolását tervezték az egyházba:

– Te is meg fogsz halászni néhány barátot, és az Apostoli Szék lábához vezetni őket. Ön forradalmat hirdet majd Tiara-ban és Cope-ban, kereszt és zászló alatt haladva. Ez a forradalom csak egy kis segítségre lesz szüksége a világ negyedének felgyújtásához . ” [15]

[9. AZ EGYÉNI ÉS SZOCIÁLIS KAPCSOLAT MEGOSZTÁSA ISTENNEL

Engedje meg, hogy befejezzem a Tanács és a jelenlegi válság közötti kapcsolatok ezen vizsgálatát az általam rendkívül fontosnak és jelentősnek tartott megfordítás hangsúlyozásával. Utalok az egyes laikusok és a hívek közösségének az Istennel való kapcsolatára. Míg a Krisztus Egyházban a lélek viszonya az Úrhoz kiemelkedően személyes, még akkor is, ha a szent miniszter a liturgikus akcióban közvetíti, addig az összehangolt egyházban a közösség és a csoport kapcsolata érvényesül.. Gondoljunk csak arra, hogy ragaszkodnak ahhoz, hogy egy gyermek keresztségét vagy egy házaspár esküvőjét a közösség cselekedetévé akarják tenni; vagy a szentáldozáson kívüli szentáldozás lehetetlensége a misén kívül, valamint az a szokásos gyakorlat, hogy a szentmise során a szükséges feltételek nélkül is megközelítsük a szentáldozást. Mindezt az eucharisztikus banketten való részvétel protestantizált koncepciója alapján szankcionálják, amelyből egyetlen vendég sincs kizárva. A közösség ezen megértése szerint az illető elveszíti egyéniségét, elveszíti önmagát az ünnep névtelen közösségében. Így a társadalmi test Istennel való kapcsolata is megszűnik egy olyan személyiségben, amely kiküszöböli az egyház és az állam közvetítésének szerepét. Az erkölcsi téren való individualizáció ebbe is belemegy, ahol az egyén jogai és preferenciái a társadalmi erkölcs felszámolásának alapjává válnak. Ez egy “inkluzivitás” nevében történik, amely legitimálja minden rosszat és erkölcsi aberrációt. A társadalom – több egyén egyesülésének tekintve, amelynek célja a közös cél elérése – egyének sokaságára oszlik, mindegyiknek megvan a maga célja . Ez annak az ideológiai felfordulásnak az eredménye, amelyet érdemes mélyrehatóan elemezni, annak következményei miatt, mind az egyházi, mind a polgári szférában. Nyilvánvaló azonban, hogy ennek a forradalomnak az első lépése a conciliar férfiaknál keresendő, kezdve a református liturgia által alkotott keresztény nép indoktrinálásával, amelyben az egyén önmagát depersonalizálva beolvad a gyülekezetbe, a közösség pedig identitásuk elvesztésével egyének gyűjteményévé válik . ]

10. OKA ÉS HATÁS

A filozófia azt tanítja nekünk, hogy mindennek mindig van bizonyos hatása. Láttuk, hogy a végrehajtott intézkedések során zsinat volt a kívánt hatást, így konkrét formát, amely antropológiai fordulat pont , amely ma vezetett hitehagyás az anti-templom és a napfogyatkozás az igaz egyház Krisztus. Ezért meg kell értenünk, hogy ha meg akarjuk oldani az előttünk látható káros hatásokat, szükséges és elengedhetetlen az őket kiváltó tényezők eltávolítása . Ha ez a célunk, akkor egyértelmű, hogy e forradalmi alapelvek elfogadása – vagy akár részleges elfogadása – haszontalanná és kontraproduktívvá tenné erőfeszítéseinket. Ezért tisztában kell lennünk az elérendő célokkal, és cselekedeteinket a célokhoz kell rendelnünk. De mindannyiunknak tudatában kell lennie azzal, hogy ebben a helyreállítási munkában nem lehet kivételt tenni az alapelvek alól, éppen mert azok elmulasztása ellehetetlenítené a siker esélyét is.

Ezért tegyük el egyszer és mindenkorra a hiábavaló különbségtételeket a zsinat feltételezett jósága, a zsinati atyák akaratának elárulása, a II. Vatikán betűje és szelleme, a II. cselekedetei, valamint a folytonosság és a szakadás hermeneutikája . Az egyházellenes az “Ökumenikus Tanács” címkét használta, hogy forradalmat és jogi erőt adjon forradalmi napirendjéhez, ahogy Bergoglio “enciklikus levélnek” nevezi az Új Világrend iránti hűség politikai megnyilvánulását. Az ellenség ravaszsága elszigetelte az egyház egészséges részét, szakadozott a zsinat dokumentumai felforgató jellegének felismerése között, így ki kellett zárni őket a tanszékről.korpusz , és meg kell tagadni a valóságot azzal, hogy apodiktikusan ortodoxnak nyilvánítják őket a Magisterium tévedhetetlenségének védelme érdekében. A Dubia megalázást jelentett az egyház azon fejedelmei számára, de anélkül, hogy oldotta volna a római pápának a tudomására hozott doktrinális csomókat. Bergoglio nem válaszol, pontosan azért, mert nem akarja tagadni vagy megerősíteni a hallgatólagos hibákat, így kitéve annak a veszélynek, hogy eretneknek nyilvánítják és elveszíti a pápaságot. Ugyanezt a módszert alkalmazzák a Tanáccsal is, ahol a kétértelműség és a pontatlan terminológia használata megakadályozza a feltételezett hiba elítélését. De a jogtudós nagyon jól tudja,a nyilvánvaló törvénysértés mellett bűncselekményt is elkövethet úgy, hogy megkerüli, gonosz célokra használja fel : contra legem fit, quod in csalás legis fit. [ami megkerüli a törvényt, az ellene van.]

11. KÖVETKEZTETÉS

Az egyetlen módja annak, hogy megnyerjük ezt a csatát, ha visszatérünk ahhoz, amit az Egyház mindig is tett, és abbahagyjuk azt, amit ma az egyházellenes körök kérnek tőlünk – amit az igazi egyház mindig is elítélt. Tegyük vissza Urunk Jézus Krisztushoz, királyunkhoz és főpapunkhoz, az Egyház életének középpontjához; és ezt megelőzően közösségünk, családunk, önmagunk életének középpontjához. Helyezzük vissza a legszentebb Mária Szűzanya, az egyház királynője és anyja koronáját.

Térjünk vissza, hogy méltó módon megünnepeljük a hagyományos Szent Liturgiát, és imádkozzunk a szentek szavaival, ne a modernisták és az eretnekek zakatolásával. Kezdjük újra kóstolgatni az egyházatyák és a misztikusok írásait, és dobjuk tűzbe a modernizmussal és az immanentista szentimentalizmussal átitatott műveket. Támogassuk imádsággal és anyagi segítséggel azt a sok jó papot, akik hűek maradnak az igaz Hithez, és vonjunk vissza minden támogatást azoktól, akik megbékéltek a világgal és annak hazugságaival.

És mindenekelőtt – Isten nevében kérlek! – hagyjuk el azt az alacsonyabbrendűség érzetet, amelyet ellenfeleink megszoktak, hogy elfogadjunk: az Úr háborújában nem aláznak meg minket (minden bűn megsértését minden bizonnyal megérdemeljük). Nem, megalázzák Isten Felségét és a Szeplőtelen Bárány menyasszonyát. Az igazság, amelyet magunkévá teszünk, nem tőlünk, hanem Istentől származik! Hadd tagadják meg Truthtot, fogadja el, hogy igazolnia kell önmagát az egyházellenes tévhitek és tévedések előtt, ez nem az alázat, hanem a gyávaság és a pusillanimitás cselekedete . Hívjon inspirációt a Szent Makkabeus vértanúk példája, egy új Antiochus előtt, aki arra kér bennünket, hogy áldozzunk a bálványoknak és hagyjuk el az igaz Istent. Válaszoljunk szavaikkal, és imádkozzunk az Úrhoz:Tehát most, ó, az ég uralkodója, küldjön egy jó angyalt, hogy terjesszen és remegjen előttünk. Karod erejével üthetik le ezeket az istenkáromlókat, akik a te szent néped ellen mennek “(2 Mac 15:23).

Hadd fejezzem be mai beszélgetésemet személyes emlékezetemmel. Amikor apostoli nuncius voltam Nigériában, megismertem egy csodálatos néphagyományt, amely a biafrai szörnyűséges háborúból származott és amely a mai napig tart. Én személyesen vettem részt az Onitsha Főegyházmegye lelkipásztori látogatása során, és ez nagyon lenyűgözött. Ez a ” blokk rózsafüzér gyermekeknek ” nevezett hagyomány abból áll, hogy minden faluba vagy környékre több ezer gyermeket (még nagyon fiatalokat is) gyűjtenek össze a Szent Rózsafüzér szavalatához a béke előidézése érdekében – minden gyermek egy kis fadarabot tart, mint egy mini oltár, a Szűzanya képével és egy kis gyertyával.

A november 3-át megelőző napokban mindenkit meghívok, hogy csatlakozzanak egy rózsafüzér keresztes hadjárathoz : egyfajta Jericho ostromához, nem hét pap tompított kosú szarvából készült trombitákkal, hanem a legkisebbek és az ártatlanok üdvözletével. hogy lehozza a mély állam és a mély templom falait .

Csatlakozzunk kicsikkel egy blokk rózsafüzér gyermekeihez , kérve a Napba öltözött nőt, hogy visszaállítsák Szűzanyánk és Anyánk uralmát, és rövidüljön a minket sújtó napfogyatkozás.

És áldja meg Isten ezeket a szent szándékokat.

+ Carlo Maria Viganò