XIV. Leó sem költözik be a pápai lakosztályba
Elődjéhez, Ferenc pápához hasonlóan XIV. Leó is úgy döntött, hogy nem költözik be a vatikáni paloták pápai lakosztályába, hanem egyszerűbb, személyre szabott otthont alakít ki magának.
XIV. Leó pápa
A Szent Péter térre néző vatikáni paloták utolsó emeletén hónapok óta dolgoznak, ahogyan ezt a tér oldalában felállított daruk tanúsítják. Zajlik a pápai lakosztály átalakítása, amely 2013 óta üresen áll.
Az úgynevezett apostoli paloták pápai lakosztálya a tizennyolcadik századtól adott otthont az egyházfőknek. II. János Pál 1978-tól 2005-ig élt a pápai lakosztályban, és ott is hunyt el. XVI. Benedek a 2013-as lemondásakor elhagyta a pápai lakosztályt, és először Castel Gandolfóba vonult, majd a Vatikánváros területén található monostorba költözött be.
Ugyanabban az évben Ferenc pápa úgy döntött, hogy a több termes lakosztály helyett inkább a Szent Márta-ház második emeletén fog élni, azon a szálláshelyen, amelyet a Vatikánba érkező bíborosok szoktak használni. Ferenc pápa arra hivatkozott, hogy paptársai és az emberek között akar maradni.
Ferenc pápa állam- és kormányfők fogadására használta a lakosztály könyvtár- és dolgozószobáját.
XIV. Leó pápa, megválasztását követően, tavaly május 11-én újranyitotta a Ferenc pápa halálakor lezárt lakosztályt.
Az új pápa kezdetben nem zárta ki, hogy a lakosztályba költözik a Hittani Kongregáció egykori palotájából, ahol addig bíborosként élt.
A La Repubblica című római napilap értesülései szerint azonban XIV. Leó pápa végül másképpen döntött, és nem költözik be a pápai lakosztályba. A Szent Péter térről is látható munkákat a lakosztály fölötti palotarészen, a manzárdon végzik.
A beépített tetőtérben egy kisebb méretű, de több szobás lakás található, amelyet 1939-ben építettek a pápa legközelebbi munkatársai számára. A pápának hálószobát rendeztek be, amely mellett egy folyosóról nyíló fürdőszoba van, különálló konyha és edzőterem, valamint egy kápolna, amelyet II. János Pál pápa is gyakran látogatott. Külön szoba jut két személyi titkárának, a perui Edgard Ivan Rimaycunának és az olasz Marco Billeri atyának.
A XIV. Leó választotta lakóhely ablakai nem a Szent Péter térre, hanem a Vatikán egyik belső udvarára, az IOR vatikáni bank középkori tornyára néznek. A lakásnak nyitott tetőterasza is van.
A szentszéki sajtóközpont nem kívánta sem megerősíteni, sem cáfolni a sajtóértesülést. Annyit közölt, hogy XIV. Leó pápa az apostoli palotákban fog élni, és dolgozószobája a pápai lakosztályban lesz.
Az Ansa olasz hírügynökség emlékeztetett, a pápaválasztást megelőzően a bíborosok kezdeményezték, hogy Ferenc pápa utódja ne a Szent Márta-házban lakjon. Az Ansa adatai szerint Ferenc pápa az egyszerűség jegyében mondott le a pápai lakosztályról, de a Szent Márta-házban a biztonsági szolgálat fenntartása havonta több mint kétszázezer euróba került.
szerző: hirado.hu
MTI
2026.01.31. 09:40
forrás: HIRADO.HU
A „visszaköltözött normalitás,” avagy így látják konzervatív szereplők XIV. Leó pápaságát
Jelentős visszhangot váltott ki egyházi körökben egy német érsek minapi interjúja, amelyben elismerően szólt XIV. Leó pápáról, egyszersmind élesen bírálta a tavaly tavasszal elhunyt Ferenc pápa pontifikátusát. Nem ő ugyanakkor az egyetlen az egyház konzervatívjai közül, aki az amerikai pápa támogatójává vált.
XIV. Leó pápa
„Leó pápával a normalitás visszaköltözött a Vatikánba” – ezzel az erős mondattal fejezte ki a május óta tartó pápasággal kapcsolatos attitűdjét Georg Gänswein érsek. A német – de a jelenlegi német egyházi fősodor liberálisnak tekinthető gondolkodásától merőben eltérő – főpásztor ugyanezen kijelentésével egyúttal merőben éles kritikát fogalmazott meg Ferenc pápa tizenkét éves egyházkormányzati működéséről.
Mindez azért lehet érdekes, mert a nyilatkozó közelről ismeri a Vatikánt és annak működését, 2005 és 2022 között ugyanis XVI. Benedek pápa személyi titkáraként szolgált. Ez az adalék érthetőbbé teszi a Ferenc pápa működésével kapcsolatban felmutatott kritikai gondolkodását is: az olasz-argentin pápa Benedek számos rendelkezését visszavonta és egyfajta irányváltást igyekezett véghezvinni az egyházban.
A pápaság első hónapjai „nagyon világossá tették számomra, hogy – némileg sajátosan fogalmazva – a dolgok lassan visszatérnek a normális kerékvágásba” – jelentette ki az érsek. Az amerikai EWTN News-nak (egy független katolikus televíziónak) nyilatkozva egyúttal kiemelte, szembetűnő a vatikáni légkör megváltozása.
A jelenleg a balti államokban nunciusként szolgáló egykori titkár eddig kétszer találkozott személyesen XIV. Leó pápával, egyik alkalommal négyszemközt. Mint fogalmazott, „mindkét találkozás nagyon, nagyon jó volt,” majd újra hangsúlyozta, hogy a megváltozott légkör mellett azt is „fontos látni, hogy Leó pápa hangsúlyt fektet néhány olyan dologra is, amelyek nem újak, de az elmúlt években teljesen figyelmen kívül hagyták őket.” Meggyőződése szerint mindez „annak jele, hogy a hit és a Szentlélek valóban munkálkodik, és kézben tartja a dolgokat.”
A német érsek dicsérte a pápát azért is, mert „világos vonala” van a prédikációival kapcsolatban is. „Ha olvassuk a katekéziseit, érezhetjük, hogy (Leó pápa személyében) egy olyan emberről van szó, aki mindezt az ágostoni szellemben éli és hirdeti (…), aki valóban örömmel és meggyőzően hirdeti Isten igéjét” – tette hozzá.
Bizakodó konzervatívok
Nem Gänswein ugyanakkor az egyetlen konzervatív főpásztor, aki elismerően szól XIV. Leó pontifikátusáról. Egy 2025 szeptemberében adott nyilatkozatában Robert Sarah bíboros, akit sokan a konzervatív szárny legkiemelkedőbb tagjaként tisztelnek, méltatta az új pápa „megfontolt hagyománytiszteletét” és azt a képességét, hogy párbeszédet folytat az egyház különböző szárnyaival.
Bár rámutatott, hogy XIV. Leó elődjéhez hasonlóan (igaz, talán nem ugyanolyan mértékben) fontosnak tartja az úgynevezett szinodalitást, úgy látja, a Szentatya számára „a szinodalitás inkább stílus, míg a communio (közösség) lényegileg hierarchikus.” Leó pápa már májusban különleges pápai követnek nevezte ki Sarah bíborost, arra kérve őt, hogy koordinálja a globális dél felé irányuló diplomáciai missziókat.
A hagyomány tiszteletét üdvözölte XIV. Leó pápaságának értékelésekor Raymond Leo Burke bíboros is, kiemelve a pápa által tett liturgikus gesztusokat, illetve azt, hogy több klasszikus pápai elem újra láthatóvá vált (mint például a mozetta, vagy éppen a pápai lakosztály használata), így fontos szimbólumok erősödnek meg ismét.
Az amerikai pápa honfitársának is egyfajta békejobbot nyújtott és szimbolikus gesztust gyakorolt, amikor tavaly ősszel felkérte Burke bíborost, hogy régi rítusú szentmisét celebráljon a Szent Péter-bazilikában egy zarándoklat részeként. A bíboros ezt a péteri szolgálat „atyai gesztusaként” és a hagyományhű hívek felé nyújtott fontos jelzésként értékelte.
Várakozások és fenntartások
A katolikus tradíciók egyik legnevesebb nemzetközi védelmezője izgalmas és fordulatos családi múltjának köszönhetően német ugyan, de Kazahsztánban él: Asztana segédpüspöke, Athanasius Schneider bő tíz éven keresztül éles kritikával fordult Ferenc pápa felé, amit a pápa liturgikus felfogása csak fokozott. (Schneider püspök saját bevallása szerint még soha senkiért nem imádkozott annyit, mint Ferenc pápáért.)
A segédpüspök éppen ezért határozott elvárásokat fogalmazott meg XIV. Leó pápa megválasztását követően, akinek péteri szolgálatát egyszersmind egyfajta „helyreállító küldetésnek” tekinti. Amint felszállt a fehér füst, Asztana segédpüspöke ki is fejtette, mit vár az új egyházfő irányította Szentszéktől.
Arra kérte például Leó pápát, hogy „számolja fel a doktrinális zavart” és vonja vissza azokat a rendelkezéseket, amelyek teológiai szempontból legalábbis vitatottnak számítanak (például az azonos nemű párok templomi megáldásával kapcsolatosat). Határozott álláspontja, hogy XIV. Leó péteri küldetésének fókuszában a hit megerősítésének kell állnia.
Az egyetlen a konzervatív mohikánok sorában, aki – bár nagy reményekkel tekintett az új pápaság elé – újabban csalódottságának ad hangot, Gerhard Müller. A német bíboros korábban a Hittani Kongregációt irányította, éppen azt a szentszéki intézményt, amely a hitbéli kérdésekkel foglalkozik, s amelyet pápává választása előtt maga Joseph Ratzinger, a későbbi XVI. Benedek vezetett.
Müller bíboros később egyfajta megtűrt személy volt a Vatikánban, a sokak által gyanakodva figyelt, szinodalitásról szóló szinóduson például kevesebb megszólalási lehetőséget kapott, mint a nyíltan LMBTQ-propagandát hirdető amerikai jezsuita, James Martin. Mivel Ferenc pápával komoly konfliktusai voltak (noha számos esetben védelmébe vette a pápát), érthető módon optimistán tekintett az egyház belső feszültségeit minden mozdulatával enyhíteni próbáló XIV. Leó pontifikátusára, amelyet a hónapok múltával növekvő kritikával figyel.
Müller bíboros 2025 végén megjelent írásában elismeréssel szólt az amerikai-perui pápa mérsékelt stílusáról, ugyanakkor kritizálta decentralizációs törekvéseit, valamint arra hívta fel a figyelmet, hogy a péteri szolgálat nem válhat valamiféle rosszul értelmezett politikai mediációvá. Mint hangsúlyozta, a pápának az abszolút katolikus igazság letéteményeseként kell fellépnie és nem szabad egyszerűen az eltérő vélemények koordinátoraként viselkednie. Írásának beszédes címet adott: Út a reménytől a kételyig.
szerző: Vágvölgyi Gergely
2026.01.30. 10:19
forrás: HIRADO.HU
