„Ha van kőből vagy fából faragott,
vagy vászonra festett Krisztus,
miért ne lehetne Őt emberbőrre is rajzolni.” [*]
Az elmúlt évtizedekben a nyugati társadalmat meghódította a tetoválás. Emberek milliói varratnak magukra különböző motívumokat, gondolatokat.
„Miért ne lehetne őt emberbőrre is rajzolni?”
Vannak, akik a divatot követik, másoknak azonban az önkifejezés egyik sajátos, de fontos módja ez a fajta művészet. A jelenség megítélése az egyházon belül megosztó. Akármit is gondolunk, a téma megkerülhetetlen. Tény, hogy egyre több keresztény tetováltatja magát. Most induló sorozatomban annak szeretnék utána járni, mi ennek az oka.
Az interneten elképesztő mennyiségű oldalt találtam ezzel kapcsolatban. „Tetkó motívumok keresztényeknek”; „Mit mond a Biblia a tetoválásról?”; „A tetoválás bűn?”; „Lehet-e keresztényként tetoválásom?” stb. Túlzás nélkül órákat töltöttem ezen oldalak nézegetésével. A legérdekesebb információ számomra, ami talán sokakat meglep, hogy világ legrégebbi, ma is működő tetováló szalonja/boltja Jeruzsálem óvárosában, a keresztény negyedben található.
A vállalkozás a Razzouk család tulajdona. A család huszonnyolc generáción át, több mint hétszáz éve vezeti az üzletet. A Razzouk család Kr.u. 1300-ban érkezett a Szentföldre Egyiptomból zarándoklatra. Szülőföldjükön a tetoválás művészetével keresték a kenyerüket, elsősorban zarándokokat tetováltak. Egyiptomban kopt keresztényeket egy kis kereszttel jelöltek meg a csuklójuk belső oldalán. Ez a jel tette lehetővé, hogy a keresztény koptok bejussanak a templomokba.
A tetoválással nem rendelkezőket ugyanis egyáltalán nem, vagy nagyon nehezen engedték be a közösségekbe. Ezért a keresztény szülők már kicsiny gyermekkorban (sok esetben néhány hónapos korban) keresztet tetováltattak gyermekeikre, hogy őket koptként azonosítsák. A másik, számomra a legmeghökkentőbb kérdésfelvetés az, hogy vajon Jézusnak van-e tetoválása? A Jel 19,16 így hangzik: „Ruhájára és derekára az a név van írva: Királyoknak Királya és uraknak Ura.” A tetkópártiak közül néhányan meg vannak győződve arról, hogy Jézusnak tetoválással van felírva ez a mondat a testére.
A kereszténység két részre szakad ennek a témának a megítélésében.
Van, aki a mózesi törvényekre hivatkozva bűnnek tartja azt. Mivel a tetoválás sok esetben varázsláshoz, mágiához, egyéb okkult praktikákhoz kötődött, a keresztények egyértelműen – és helyesen –, elzárkóztak tőle. Egyes keresztények ma is vallják, hogy a tetoválás utat nyit démonikus erőknek ahhoz, hogy behatoljanak a testbe, és ezért tilos azt gyakorolni. A börtöntetoválás, a tetoválás, mint a társadalmi konvenciók elleni lázadás eszköze, szintén a bűnhöz köthető. Mivel a testünk a Szentlélek temploma (1Kor 6, 19-20), óvnunk kell azt. Ha valaki tetováltat, akkor felelőtlenül nem tesz eleget ennek.
Felmerül a kérdés, hogy akkor keresztények ezrei mégis miért tetováltatják magukat? Odaszánt életű hívő emberek, akik között többen valamiféle missziómunkát végeznek vagy lelkészek, tetováló művészek, vajon a fentiek tükrében mind tudatosan bűnt követnek el, csak azért, mert a korszellemhez igazodnak? Nem hinném. Az elmúlt évtizedekben jónéhány tevékenység, mint például a tánc, a kártyajátékok, az egyes zenei stílusok, és a megjelenéssel összefüggő sminkelés és hajfestés megítélése mind megváltozott az egyházban. Lehetséges, hogy a tetoválással is ez történik?
Cikksorozatom célja ennek a folyamatnak a megértése, bemutatása. Beszélgetek keresztényekkel, akik fontosnak tartották feltetováltatni magukra a hitüket, és riportot készítettem egy tetováló testvéremmel. Dióhéjban kezdjük azzal, hogy miről is van szó, mit mond a Biblia, és keresztényként melyek azok a kérdések, amelyeket a tetoválás előtt érdemes mérlegelni.
Mi a tetoválás?
A tetoválás során az emberi vagy állati bőr pigmentálását változtatják meg a bőrrétegekbe vitt színezőanyagok segítségével a legkülönbözőbb célokkal, mint például a test díszítése, a törzsi hovatartozás jelzése, esetleg azonosítás.
A legrégebbi ismert emberi tetoválást Ötzi viselte. Az 1991szeptember 23-án, az Alpokban talált férfimúmia mintegy ötezer éves. A jégember bőre párhuzamos és keresztre emlékeztető rajzolatokkal volt díszítve.
A tetoválás különböző kultúráknak évezredek óta szerves része Japántól Afrikáig, Dél-Amerikától Kínáig.
A szó eredete a „tatau” polinéziai szóra nyúlik vissza. A szó Tahitiból terjedt el világszerte, első ízben Joseph Banks természettudós jegyezte fel 1769-ben, Cook hajóján, az Endeavour-on. A Cookot követő utak tengerészei terjesztették el mind a szó használatát, mind magát a tetoválást is Európában, ahol a huszadik század elejéig illegális volt annak gyakorlása, elsősorban a börtönökben, bűnözők között vált szokássá.
Mára a régi idők börtönben készített tetoválásait felváltották a szalonokban készített, jó minőségű tetoválások. Korra, nemre, társadalmi rangra való tekintet nélkül találkozunk testdíszítéssel. Sokak számára a tetoválás nem csupán divat, hanem az önkifejezés, az önmegvalósítás egyik módja. Minden egyes tetoválás egyfajta üzenet a külvilágnak, de a viselője számára is fontos mondanivalót hordoz. Létezik úgynevezett orvosi tetoválás, amelynek segítségével egyes betegségek (pl. nyúlszáj, pigment hiány, mellrák okozta változások, haj és szőrzet hiánya) vagy éppen különböző hegek, égési sérülések következményeit tüntetik el. Magyarországon tizenhat éves kortól kizárólag szülői beleegyezéssel, tizennyolc éves kortól szabadon lehet végeztetni tetoválást.
Mit mond a Biblia?
Az egyetlen igevers, ami konkrétan említi a tetoválást a Bibliában, az Ószövetségben található: „Ne vagdossátok be testeteket halottért, és ne végezzetek magatokon tetoválást. Én vagyok az ÚR!” (3Móz 19,28). A mózesi törvény Izráel népének szólt. Ahhoz, hogy megértsük, fontos történelmi kontextusba helyezni ezt a törvényt. A tetoválás akkor egy bálványimádó gyász szokás volt. A kánaáni népeknél a tetoválás egy-egy népcsoporthoz, és egy-egy istenséghez való tartozást fejezte ki.
A rabszolgákat is tetoválással jelölték meg. Izráel Isten kiválasztott népeként, nem hordozhatta magán idegen istenek jegyeit. Jahve megszabadította népét az egyiptomi rabszolgaságból, a népnek Őt kellett szolgálnia és képviselnie a környező népek között, láthatatlan módon hordozniuk nevét. Ezért Isten határozott parancsot adott népének: „Ne vagdossátok be testeteket halottért, és ne végezzetek magatokon tetoválást. Én vagyok az ÚR!”
Felmerül a kérdés, hogy a törvény célja releváns-e napjainkban? Bizonyára nem, hiszen ma teljesen más a nyugati társadalmunk, és a tetoválásnak sem ez a funkciója. Az Újszövetség semmit sem mondd arról, hogy Jézus Krisztus követőinek lehet-e vagy sem tetoválása. Újszövetségi hívőkként nem vagyunk a mózesi törvények alatt. Jézus betöltötte a törvényt: „Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem a törvényt vagy a próféták tanítását. Nem azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem, hanem hogy betöltsem azokat.” (Mt 5,17). (Jézus zsidó emberként betartotta a törvényeket, tehát biztos nem volt tetoválása).
Krisztusban szabadságunk van, de fontos, hogy ezzel a szabadsággal ne éljünk vissza. A keresztény teológia nem foglalkozik a tetoválás kérdéskörével, ugyanakkor mivel Isten tulajdonai vagyunk, nem mindegy hogyan bánunk a testünkkel. Keresztényként szabadságunk van eldönteni varratunk-e magunkra tetoválást, vagy sem.
„Keresztényként lehet-e tetoválásom?”– teszik fel sokan a kérdést ma is.
A válasz megtalálásához érdemes sorra venni néhány pontot, átbeszélni azokat egy hiteles keresztény emberrel, ha szükséges. Szerintem a döntést bölcsen és alázattal kell meghozni és nem érdemes elhamarkodni. Ha már döntöttél ebben a kérdéseben, akkor is érdemes a következőket mérlegelni: „Minden szabad nékem, de nem minden használ; minden szabad nékem, de nem minden épít.”– állapítja meg Pál apostol (1Kor 10, 23).
Jó kiindulópont az 1Kor 6, 19-20: „Vagy nem tudjátok, hogy testetek, amit Istentől kaptatok, a bennetek levő Szentlélek temploma, és ezért nem a magatokéi vagytok? Mert áron vétettetek meg: dicsőítsétek tehát Istent testetekben.” Tedd fel magadnak a kérdést: a tetoválásod dicsőíti-e Istent? A legfontosabb kérdés – mint sok minden más esetében is –, a motiváció. Mi motivál arra, hogy tetoválásod legyen? A szüleid elleni lázadás, polgárpukkasztás? Ha igen, akkor nem helyes a tetoválás készíttetése. „Gyermekek! Engedelmeskedjetek szüleiteknek az Úrban, mert ez a helyes.
„Tiszteld apádat és anyádat”: ez az első parancsolat, amelyhez ígéret fűződik, mégpedig ez: „hogy jó dolgod legyen, és hosszú életű légy a földön.” (Ef 6,1-3). Divatkövetés? Pál apostol figyelmeztet: „… ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.” (Róm 12,2). Ha csak a korszellem nyomásának és csábításának akarsz eleget tenni, akkor sem helyes, hogy tetováltasd magad – ez sem jó motiváció. Az 1Kor 10, 31-ben ezt olvassuk:
„Akár esztek tehát, akár isztok, bármi mást cselekesztek, mindent Isten dicsőségére tegyetek!”
Üzenet: A tetoválásoddal mit szeretnél üzeni a világnak? Egy tetkó erős üzenetet hordoz, és életed végéig rajtad marad. A bizonyságtevést segítheti egy-egy tetoválás felvarratása, de ne felejtsd el, hogy nem ez az elsődleges és leghatékonyabb módja az evangélizálásnak! A tetoválás jó beszélgetésindító lehet olyan emberek között, akik soha sem kérdeznének rá a hitedre, vagy olyan embercsoportok között, akik között a tetoválás identitáskifejező eszköz. Ugyanakkor az örömüzenet átadásához nem elegendő egy igeverset, egy keresztet vagy Krisztust ábrázoló motívumot felvarratni a testedre.
A hitedet bátran meg kell vallanod tetoválással vagy anélkül. Ahogy már fentebb említettem, a tetoválás egy fontos önkifejezési eszköz. Hasonlóan az öltözködési, hajviseleti stílusunkhoz, egy tetoválás is rólunk beszél. Mit szeretnél elmondani magadról a tetoválás által és miért? Érdemes azt is végiggondolni, hogy ötven év múlva is el tudod képzelni magadon a választott motívumot vagy sem.
Egyszerűség: Mire akarod felhívni a figyelmet? Magadra vagy Istenre? Ha egyszerűségben gondolkodsz, az meghatározza a tetoválás méretét, helyét, számát. A választott motívum eredete ne legyen gonosz és okkult, üzenete ne legyen erkölcstelen. Annak is érdemes utánajárni, hogy a munkahelyeden engedélyezik-e a tetoválás viselését.
Anyagiak: A tetoválás nem olcsó mulatság. Gondold át, hogy valóban erre akarod-e költeni a pénzedet.
Egészség: Vedd komolyan az egészségügyi előírásokat, mert ha nem tartod be azokat, komoly következményekkel is számolhatsz. Egy tetoválószalonban szigorú előírások szerint folyik a munka. Ha a tetoválás mellett döntesz, akkor megbízható szakemberhez fordulj!
Végül: „… nem az a fontos, amit az ember lát. Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van.” (1Sám 16,7).
Folytatás következik…
