SZENT II. JÁNOS PÁL EMLÉKEZETE:
ADVENT A VATIKÁNBAN


A tavaly Lengyelországban megjelent „Hely mindenkinek” c. életrajzi műből idézzük fel, hogy élte meg a Szentatya az adventeket, mit jelentett ez közvetlen környezete, munkatársai számára


„Neki Máriával megvoltak a maga titkai”

„Az advent a remény életbentartására hívja fel a figyelmet. Az élet üres lenne advent nélkül. Várunk valakire, aki ajándékba adja magát nekünk.”

Néhány részlet az Advent a Vatikánban, azaz II. János Pál hogyan „tette egyenessé az ösvényeket” c. fejezetből:

Egész advent alatt a Szentatya kevesebbet evett a szokásosnál. A reggelihez nem evett felvágottat. Mokrzycki érsek (aki II. János Pál életének utolsó 9 évében a másodtitkára volt – a ford.) emlékszik, hogy ez a pápai adventi böjt meglepő volt számára. „Hiszen már öreg volt, betegeskedett. Nem kellett volna ezt tennie. Mások nem tették. De ő ilyen jelképes módon akarta megmutatni Istennek, milyen fontos számára. És, hogy ennyire várja a Fiát. Volt ebben valami megható.”

„A hit tettek nélkül halott” – ismételte a pápa. Hiszen ez a tett is egyike volt azoknak, amelyek felélesztik a hitet.

Az adventi várakozás érezhető volt a pápa lakosztályaiban. Amikor a könyvtárban, ahol II. János Pál fogadta látogatóit, megjelent az adventi koszorú, ünnepibbé vált a hangulat. Az érsek meséli: „Ez volt a karácsony első szimbóluma. Gyakran Németországból érkezett ajándékba. Nálunk ez a tradíció nem él ennyire. Inkább evangélikus szokás, mint katolikus. Emlékszem, amikor Ratzinger bíboros megjegyezte, hogy ez olyan németes. Néhány fenyőág, szalag, esetleg kis gömbök. És négy gyertya. Mindegyik egy-egy adventi vasárnapra.” Ez az adventi koszorú tanúja volt az ünnep előtti audienciáknak. Mokrzycki érsek egyre különösen emlékszik.

Amikor már a karácsonyfa is állt a könyvtárban, a bátrabb vendégek nem tudtak ellenállni a kísértésnek, hogy levegyenek róla egy-egy gömböt emlékbe. „Mindig kértek erre engedélyt a Szentatyától – mondja. – Emlékszem, volt egyszer egy harmincfős külföldi, de nem lengyel, csoport. És ők szó szerint lecsupaszították a karácsonyfát. Az első személy felbátorította a többit és így mindenki vett magának egy gömböt emlékbe. Tobiana nővér nagyon mérges volt, mert így a nővéreknek újra fel kellett díszíteniük a fát úgy, mint első alkalommal. Mindannyian nagyot derültünk ezen, a Szentatya is nevetett.” Szerencsére volt tartalék dísz, a Szentatya a világ minden részéről kapott karácsonyfadíszeket.

Kérdezem az érseket, hogy II. János Pál többet imádkozott-e advent idején, mint máskor. Ő elgondolkozik: „Nehéz többet imádkoznia annak, aki egész nap imádkozik. Nincs abban semmi túlzás, amit egyszer André Frossard írt II. János Pálról: hogy a Szentatya úgy imádkozott, ahogyan lélegzetet vett. Az imádság jelölte ki napjai ritmusát, élete ritmusát. Így volt adventben is. Annyi, hogy karácsony előtt a tartalom egyre határozottabb lett. A Szentatya sokszor beszélt erről.”

Ahogyan néhány nappal az 1997-es szenteste előtt, Úrangyalakor is: „Az Úr közel van. Fel kell készülnünk fogadására. Az egész adventi időszaknak ez a jelentősége, hogy a hívők teljesen átélhessék a megtestesülés titkát.”

Ebben a felkészülésben sokat segített nemcsak a Szentatyának, de a legközelebbi munkatársainak, a bíborosoknak, püspököknek, a szerzetesrendek előljáróinak is az a lelkigyakorlat, amelyeket Ranier Cantalamessa atya, pápai hitszónok tartott. A jóságos mosolyú karizmatikus kapucinus atyát három jelölt közül választotta ki II. János Pál még 1980-ban. Ettől kezdve Cantalamessa konferenciákat tartott és meditációkat vezetett advent és nagyböjt minden péntekén.

Ő maga nyilatkozta egyszer egy újságban, hogy II. János Pál soha sem hiányzott ezekről a lelkigyakorlatokról. Ez megható volt, hiszen annyi egyéb kötelezettség terhelte. Fontos volt neki az ünnepi felkészülés ilyen formája. Az atya emlékszik, hogy néha már államfők várakoztak ilyenkor a pápára. „És ő Isten szavait egyszerűen egy olyan pap szájából hallgatja, aki a legkisebb, utolsó szolgája az egyháznak." Mokrzycki érsek felidézi, hogy minden ilyen konferencia után II. János Pál odament Cantalamessa atyához és megköszönte neki a tanítást. Őszintén hálás volt neki.

A rekollekció végén különleges privát audienciát tartott, ahol hivatalosan is köszönetet mondott. Ki akarta fejezni megbecsülését. ... Az elmélkedéseket együtt hallgattuk a Szentatyával, egy kisebb kápolnában a nagy terem mellett. A Szentatya jegyzetel, mint egy diák. Mérlegel minden szót. Mert ezzel táplálkozik. Arra várakozva, aki – ahogy mondta – „ már megjött, aki eljön és aki állandóan érkezik.”

***

Adventben minden szombaton rorate-misét tartottak. „Az oltárnál a gyertya fehér szalaggal volt átkötve. Ez a szalag szimbolizálja Isten anyját – mondja az érsek. – Mert a roraték az ő különös adventi jelenlétének a jelei. És ennek nagy jelentősége volt a Szentatya számára. Neki Máriával megvoltak a maga titkai. Különös tiszteletet érzett iránta. Meg vagyok róla győződve, hogy beszélgetett vele. Úgy értem, Mária beszélt hozzá. Ezért minden Mária-ünnep nagy esemény volt a Szentatya számára. És megható. A Mária-ünnepekkor sokkal vidámabb volt.” Ő maga is nem egyszer beszélt erről az örömről. Többször kiemelte, hogy advent Mária ideje. „Hiszen Mária az, aki példaértékűen várta és fogadta Isten megtestesült Fiát. Kísér minket és megmutatja, hogy végezzük utunkat a betlehemi szent éjszakáig, átélve és gyümölcsözően. Ezekben a hetekben vele imádkozunk és az ő csillaga vezet bennünket azon a lelki úton, amelyen mélyebben átélhetjük a megtestesülés misztériumát.”

Így nem nehéz elképzelni, hogy - emlékszik vissza az érsek – az advent kiemelt pillanata volt a Szeplőtelen Fogantatás Ünnepe december 8-án. A Szeplőtelen Fogantatás Ünnepe az adventi időszakban alkalmat ad arra, hogy emlékezzünk Mária szerepére a megváltás művében. Hogy megmutassuk az ő lelki szépségét. Hogy köszönetet mondjunk neki.

II. János Pál délután elment a római Spanyol térre, hogy virágot helyezzen el a Szeplőtelen szobránál. Oda elvitte Máriának a világ és az egyház problémáit. A Via Gondotti elejétől tömeg várta a Szentatyát. Az államhatalom és Róma városának képviselői vele együtt imádkoztak és virágot helyeztek el a szobornál. Ezután elmentünk a Santa Maria Maggiore bazilikába…

II. János Pál, mint mindig, hetente egyszer gyónt. Meggyőződött róla, hogy adventben „mindannyian meghívottak vagyunk a mélyebb lelkiismeretvizsgálatra.”. Hogy „egyenessé kellene tennünk a Hozzá vezető ösvényt”, hogy ahhoz, hogy az Újonnan Születettel találkozzunk, meg kell térnünk. „Ez azt jelenti, hogy menjünk Ő elébe örömteli hittel, eldobva életünknek azt a jellegét és stílusát, amely megakadályoz abban, hogy teljesen utánozzuk Krisztust” – mondta.

***

A Szentatya így várt a karácsonyra – mondja az egykori titkár. – Gyermeki egyszerűséggel, kiváncsisággal és elragadtatással. És őszintén örült annak, hogy Isten – szeretetből – elküldi nekünk Fiát, aki szenved, mert megváltja a világot.



2021. november 30.
Kisné Horváth Judit
forrás: facebook.com/groups/110801892320724/-permalink/-4466065376794332