A bűnbánat jelentősége és jótékony hatásai
Miért ennyire népszerűtlen a bűnbánat, és miért nincs elegendő könyv ezzel a témával kapcsolatban? Esetleg rosszul értették meg jelentőségét és jótékony hatásait?
De hát miért is kellene bűnbánatot tartanunk? Elsősorban azért, mert a Szentírás azt mondja: „Mert mindnyájan vétkeztek és nélkülözik Isten dicsőségét” (Róm 3, 23). Tehát „ha azt állítjuk, hogy nincs bűnünk, önmagunkat vezetjük félre, és nincs bennünk igazság”. (1 Jn 1,8). De rögtön utána olvashatjuk, hogy „Ha megvalljuk bűneinket, akkor mivel jó és igazságos, megbocsátja bűneinket, és minden igazságtalanságtól megtisztít minket”. Hát nem jó hír ez?
Tartsak bűnbánatot, de miről?
„Ha a „bűn” kifejezést már kimondani is nehéz egyesek számára, akkor ugyan hogy juthatnak el odáig, hogy bűnbánatot tartsanak?” – kérdezi a hivatásos személyi tanácsadó, Evelyne Chappuis. A folytatásban nekünk szegezi a kérdést: „Eléggé tisztában vagyok-e Isten szentségével és szeretetének rám irányuló tökéletességével, hogy meglássam, hogy naponta megsértem Őt a cselekedeteimmel?” John Colquhoun 18. századi brit teológus „Mi a bűnbánat” c. könyvében (Europresse kiadó) arról ír, hogy mindenkinek szükséges bűnbánatot tartania, „akár megrögzött bűnös, akár „kis” bűnöző”.
A mindent megfordító, megtérést eredményező megbánáson túl arról is beszél, hogy szükségünk van a mindennapi megbánásra is: „Isten szerető együttérzése és az a mód, ahogyan mindezt hasznukra tudja fordítani, olyan hatalmas ok, ami indokolja, hogy naponta tényleges megbánást gyakoroljunk.”
Energia kell a haladáshoz
Magától értetődő, hogy mindenki szívesebben beszél erősségeiről, mint gyengéiről. Ennek ellenére a tanácsadó hangsúlyozza a bűnök meggyónásának felszabadító hatását. „A megbánás elsőrendűen szükséges: ez az alapja Istennel és a felebarátommal való kapcsolatomnak.” Amikor beszélni tudok bűneimről, olyan módon, hogy tudom, hogy Isten és a felebarátaim elfogadnak, saját magam tudok lenni és van energiám a haladáshoz.”
A bűnbánat nem a gyengeség jele, távol áll attól. Isten így szólt Pálhoz: „Elég neked az én kegyelmem, mert az erő a gyöngeségben nyilvánul meg a maga teljességében”. (2 Kor 12,9).
A hála kifejezése
A bűnbánat egyben hálaadásom jele is Jézus Krisztus felé, aki helyettem halt meg bűneimért. „Szeretetének végtelensége odáig vitte, hogy önként odaadta életét. Szereted-e te is őt viszonzásul olyan mértékben, hogy érte megutáld és elhagyd bűnödet?” – kérdi John Colquhoun. Elmondja még, hogy a tényleges bűnbánat egy elmélyült vizsgálódásból fakad, részben a bűn súlyosságának, más részről Isten méltóságának és dicsőségének megfontolásával. Idézzük a Rómaiakhoz írt levelet: „Avagy semmibe veszed, hogy Isten végtelenül jó, türelmes és elnéző, s nem jut eszedbe, hogy irgalma bűnbánatra akar vezetni?” (Róm 2,4)
A teológus továbbá tisztázza, hogy Isten irgalmának megértése nélkül nincsen hiteles bűnbánat.
Isten irgalma
„A tényleges bűnbánat nem az ember műve, hanem a Léleké.” Ez az irgalomba vetett hit, ez a bizonyosság, hogy tudjuk, hogy bűneink bocsánatot nyernek, szükséges annak elkerülésére, hogy súlyos terheket kelljen hordoznunk. „Ez a megbocsájtás megszabadít a bűntudattól”, írja a továbbiakban. Enélkül a keresztény ember engedi, hogy vállain felhalmozódjék a bűntudat, és kiteszi magát a romboló következményeknek. És ahogyan Evelyne Chappuis megállapítja, „az olyan imádságos élet, amelyben a bűnbánat jelen van, közelít engem az irgalom és az igazság Istenéhez, aki szabaddá tesz”.
A bűnbánat felszabadít minket, és „minél erősebb a bűnbánat, annál több az öröm Istenben”.
közzétéve: 2022-09-17
infochretienne.com
fotó: Cathopic
fordította: Dr. Seidl Ambrusné
forrás: katolikus.ma/ferenc-papa-imadkozzunk-mariahoz-hogy-ovjon-meg-minket-egy-nuklearis-haborutol/
