Ferenc pápa levele a házaspároknak:
a megbocsátás minden sebet begyógyít

December 26-án, Szent Család vasárnapján kelt a Szentatya levele, amelyet egy évvel az Amoris laetitia családév meghirdetése után küldött a házasságban élőknek. Közel áll hozzájuk és szeretettel gondol rájuk, emlékeztetve őket arra, hogy a megbocsátás begyógyítja a sebeket. A házasságra szóló hivatás olyan, mint amikor egy ingatag csónakot próbálunk irányítani az olykor viharos tengeren, ahol azonban segít minket Jézus jelenléte.


2020. december 27-én, az Úrangyala elimádkozásakor jelentette be Ferenc pápa a családév meghirdetését, amelynek célja az Amoris laetitia-kezdetű szinódus utáni buzdításának jobb megértése, elmélyítése. A családév 2021. március 19-én kezdődött, és a családok világtalálkozójával, 2022. június 26-án ér véget.

A pápa most ismét a házaspárokhoz fordult Szent Család ünnepén: karácsonyi ajándékul küldi nekik levelét, amellyel bátorítani kívánja őket. Tudatosítsuk magunkban Isten jóságát és gyengédségét, melyet nap mint nap megtapasztalunk, az Atya kézen fogja és segíti a házastársak lépteit a helyes úton. Arról is szólt a pápa, hogy jövő nyáron ünnepeljük a családok világtalálkozóját Rómában (2022. június 22-26). Fontos, hogy megfelelően felkészüljünk erre az eseményre, imádkozzunk. Ferenc pápa szintén a vasárnapi Úrangyala elimádkozása után adott hangot aggodalmának az olaszországi gyermekvállalás hanyatlása miatt. Demográfiai télről beszélt, ahol sok házaspár vagy nem vágyik gyermekre, vagy legfeljebb egy gyermeket vállal. Ez tragikus! Tudatosítani kell a gyermekvállalás fontosságát, hiszen családjaink, hazánk, sőt egész jövőnk, forog kockán! – figyelmeztetett a Szentatya.

Ferenc pápa levele a házastársakhoz éppen ennek a kérdésnek az elmélyítését célozza, felmutatja a házasság hivatásának szépségét, amelyet Jézus rájuk bízott.

Először is szeretetéről és imáiról biztosítja a családokat, különösen a világjárvány idején, ami mindenkit próbára tett, főként a legkiszolgáltatottabbakat. A pandémia időszaka arra késztet engem – írja levelében a pápa -, hogy minden emberhez, házaspárhoz és családhoz alázattal, szeretettel és elfogadással közeledjek, az adott helyzetükből kiindulva. Ahogy az Úr Ábrahámot elhívta egy ismeretlen földre, elhagyva földjét, szülőházát, mi is megtapasztaltuk a bizonytalanságot, a magányt, szeretteink elvesztését. Ki kellett lépnünk saját bizonyosságainkból, megváltoztatni szokásainkat, törekvéseinket, és észre kellett vennünk nemcsak családunk javát, hanem a társadalomét is, amelyre személyes viselkedésünk kihat.

Az Istennel való kapcsolat révén el tudjuk hagyni mi is földünket, mert tudjuk: nem vagyunk egyedül, Isten bennünk van, velünk és közöttünk: családunkban, otthoni és munkahelyi, iskolai közegünkben, a városban, ahol élünk. A házastársak, amikor elfogadják a házastársi szeretetre szóló hívást, Ábrahámhoz hasonlóan elhagyják földjüket, és fenntartás nélkül átadják magukat egymásnak. Az eljegyzés ennek az első fázisa, amit az élet különböző helyzetei, a gyermek érkezése, a munka, a betegség tovább alakít. Az egymás iránti elköteleződés magával hozza azt, hogy kilépünk saját bizonyosságainkból és elindulunk az Isten által ígért föld felé: ketten egyek leszünk Krisztusban. Eggyé válni, ahol már nem én és te, hanem mi leszünk szeretetközösségben együtt Jézussal. Kedves házastársak! Nem vagytok egyedül, Isten veletek van és feltétel nélkül szeret benneteket!

Ferenc pápa a házasokhoz írt levelében a szülők tanúságtételéről szól, hiszen, ha ők szereik egymást, biztos kapcsolatot élnek át, akkor gyermekeik felismerik az élő Krisztus szeretetét, mert szüleik életükkel mutatják meg, hogy a szeretet örökké tarthat. A gyermekek mindig ajándékot jelentenek, megváltoztatják a család történetét. Szeretetre, elismerésre, megbecsülésre és bizalomra szomjaznak. Az apaság és az anyaság a teremtő odaadás megnyilvánulásai, mely által a gyermekek örömmel fedezik föl, hogy ők is Isten gyermekei, aki szereti és minden nap kézen fogva vezeti őket. Ez a felfedezés hitet ébreszthet a gyermekekben, és képessé teheti őket arra, hogy bízzanak Istenben. A pápa ugyanakkor elismeri, hogy nem könnyű feladat a gyereknevelés. A lényeg az, hogy jelen legyünk gyermekeink életében, hogy ők minden pillanatban számíthassanak ránk. Szellemi és lelki értelemben teremtőkké válnak a szülők, akik a következetes nevelés és példamutatás révén szerzik meg tekintélyüket gyermekük előtt. A gyerekeknek biztonságra van szükségük, hogy bízhassanak szüleikben, életük szépségében, és az a bizonyosság töltse el őket, hogy soha nincsenek egyedül, bármi történjék is.

A Szentatya rámutat, hogy korunkban tudatosodott a világi hívők identitása és küldetése az egyházban és a társadalomban. A világiak arra kaptak meghívást, hogy a munka világában átalakítsák a társadalmat és felhívják a figyelmet a családok igényeire. A házaspárok is vállaljanak kezdeményező szerepet a plébánián és az egyházmegyei közösségben, lelkipásztorukkal együtt segítsék a gyengébbeket, és hirdessék, hogy Krisztus a nehézségekben is jelenvalóvá teszi magát. Vegyenek részt az egyház életében, különösen a családpasztorációban.

Ne feledjük, hogy a család a társadalom alapsejtje, a házasság pedig a találkozás kultúrájának építésére irányuló projekt. A családok feladata az, hogy hidakat építsenek a nemzedékek között, és átadják az emberiséget építő értékeket. A házasság hivatását a pápa egy csónakhoz hasonlítja, amit egy olykor viharos tengeren próbálunk kormányozni: egyszerre ingatag, de a szentség valósága miatt biztonságos hajó ez, amelyben Jézus jelen van és támogatja a házastársakat a nehézségek közepette is. Ezért ne veszítsék szem elől Jézust, így találnak békére, vele oldhatják meg konfliktusaikat és problémáikat, melyek ugyan nem tűnnek el varázsütésre, de más megvilágítást nyernek. Ha elismerjük gyengeségünket és törékenységünket, az Úrra hagyatkozunk, akkor megtapasztaljuk Krisztus erejét.

A pandémia időszaka nemcsak a nehézségeket erősítette föl, hanem számos kedvező lehetőséget kínált arra, hogy a családok megéljék az együttlét örömeit. Az élet- és mozgástér beszűkülése ugyanakkor türelmet igényel, nem könnyű egész nap együtt lenni, dolgozni, tanulni, játszani és pihenni összezárva. Ne hagyjuk, hogy a fáradtság legyőzzön minket, kapaszkodjunk a szeretet erejébe, figyeljünk oda házastársunkra, gyermekeinkre. Olvassuk Szent Pál szeretethimnuszát, kérjük ennek ajándékát a Szent Családtól, így az együttlétet nem büntetésnek éljük meg, hanem menedéket lelünk benne a viharok közepette.

Ferenc pápa levelében elismétli tanácsait a házaspároknak, melyeket három szóban foglalhatunk össze: „szabad?”, „köszönöm”, „bocsáss meg”. Ha veszekedtek is, soha ne fejezzétek be a napot haraggal, béküljetek ki egymással! Jézushoz fohászkodjatok békéért, azért, hogy gyengéd jósággal tekintsetek a másikra. Fogjátok meg egymás kezét, imádkozzatok közösen! A Szentatya nem rejti véka alá, hogy egyes párok számára különösen nehéz volt a karantén alatti kényszerű együttélés. A már meglévő problémák súlyosbodtak, és olyan konfliktusokat szítottak, amelyek sok esetben szinte elviselhetetlenné váltak. Sokan kapcsolatuk felbomlását is átélték, amit gyermekeik még jobban megszenvedtek. A pápa közel áll hozzájuk és szeretetéről biztosítja őket. Az ilyen esetekben is forduljanak bizalommal az Úrhoz, aki megmutatja majd az utat a tovább lépéshez.

A megbocsátás minden sebet begyógyít. Az egymásnak való megbocsátás egy olyan belső döntés eredménye, amely az imádságban, az Istennel való kapcsolatban születik meg. Krisztus kegyelme betölti házasságukat, ezért, ha megnyitják előtte szívüket, támogatja őket, mint tanítványait a csónakban. Krisztussal valóban sziklára építhetitek házatokat (vö. Mt 7,24) – írja levelében a pápa.

A házasságra készülő fiatalokhoz szólva a Szentatya a teremtő bátorságra buzdított Szent József példája nyomán: a munkahelyi bizonytalanság, a világjárvány tovább nehezítette a jövő tervezését. Bízzanak a gondviselésben, támaszkodjanak családjukra, egyházi közösségükre, az előttük járóktól tanulják meg a családi és a házastársi élet csínját-bínját.
Ne hagyjátok, hogy a szomorúság megváltoztassa arcotokat! Házastársatoknak szüksége van a mosolyotokra! Gyermekeiteknek szükségük van bátorító tekintetetekre! A lelkipásztoroknak és a többi családnak szüksége van jelenlétetekre és az örömötökre: arra az örömre, amely az Úrtól származik! Ferenc pápa végezetül arra buzdítja a házaspárokat, hogy haladjanak előre a Jézus által ránk bízott küldetés teljesítésében, állhatatosan kitartva az imádságban és a kenyértörésben.
Levele végén a pápa külön üdvözölte a nagyszülőket, akik a karantén idején nem láthatták unokáikat, és az időseket, akik még jobban szenvedtek a magánytól. A családnak szüksége van a nagyszülőkre, ők az emberiség élő emlékezete, mely segíthet egy emberibb, befogadóbb világ építésében. Szent József inspiráljon minden családot arra a teremtő bátorságra, amelyre oly nagy szükség van ebben a korszakváltásban, amelyben élünk. A Szűzanya kísérje a házastársak életében a találkozás kultúrájának megszületését, melyre sürgető szükségünk van a korunkat elsötétítő viszontagságok és ellentétek leküzdéséhez. A sok kihívás azonban nem foszthat meg bennünket annak tudatától és örömétől, hogy az Úrral járunk! Intenzíven éljétek meg hivatásotokat!

2021. december 29.
fotó: Vatican Media
Vatican News
forrás: katolikus.ma/ferenc-papa-levele-a-hazasparoknak-a-megbocsatas-minden-sebet-begyogyit/