Az eskető papnak a házasság megkötésének akadályait vizsgálnia kell. Ezért kéri be a menyasszonyt és a vőlegényt beszélgetésre, amikor is megbeszélik a házassági kérelemben szereplő kérdéseket és az azokra adott válaszokat. A menyasszony, a vőlegény és a tanúik meghallgatása alapvető fontosságú, majd ezt követi a házasságkötést megelőző beszélgetés, mikor is a házasulandók nyilatkozatot tesznek házassági szándékukról, és megtörténik a keresztlevelük vizsgálata is.

Az egyházjog szerint mindkettőjüknek a házasság megkötéséhez alkalmas fizikai és pszichikai állapotban kell lennie. A házasságra alkalmas állapot azt jelenti, hogy mindketten képesek a házassággal járó kötelességeknek eleget tenni, és a vele járó felelősséget felfogni.

Az ezzel kapcsolatos okok, amelyek alapján az egyházjog szerint a házasságot érvénytelennek lehet nyilvánítani, a következők lehetnek:

• Életkor

A házasság érvénytelen, ha a vőlegény a 16. vagy a menyasszony a 14. életévét még nem töltötte be. Ennek oka, hogy a házasulandóknak a házasságról hozott döntést szabadon és teljes tudatukban kell meghozniuk, az e döntésükkel járó felelősséget vállalniuk kell, mindennek feltétele pedig a megfelelő érettség. Ez a korlátozás a kiskorúak védelmét is szolgálja.

• Impotencia

A házasság érvénytelennek minősíthető, ha valamelyik fél képtelen a házastársával szexuális kapcsolatot létesíteni, feltéve, hogy ez az állapota már a házasságkötés előtt is fennállt, és tartósan fennmarad. A meddőségnek viszont nincs ilyen hatása, a meddőség alapján nem lehet a házasságot érvénytelennek nyilvánítani.

• Korábbi házasság fennállása

Nem köthet egyházi házasságot az, akinek a korábban kötött egyházi házassága fennáll.

• A menyasszony vagy a vőlegény más vallású

A keresztségben részesült fél nem köthet érvényes házasságot olyan emberrel, aki nincs megkeresztelve.

• Ha a jegyestárs a pappá, diakónussá vagy püspökké szentelés szentségében részesült, vagy valamely egyházi rendben fogadalmat tett.


• A házasulandóknak szabad akaratukból kell megjelenniük az esküvőn

Egyik fél sem köthet házasságot emberrablás vagy fogvatartás áldozatként.

• Ha bűncselekményről van szó.

Nem eskethető az a fél, aki az új esküvő szándékával gyilkosságot követett el korábbi házastársa ellen.

• Vérrokonság

Az egymással akár felmenő, akár lemenő egyenes ági rokonságban állók, például gyerek és szülő, és az egymással legfeljebb negyedfokú oldalági rokonságban lévők, például elsőfokú unokatestvérek nem eskethetők.

A házassághoz való hozzájárulás érvényessége alapvető fontossággal bír. Ha valamelyik fél nem szabadon vagy nem teljes mértékben járult hozzá a házassághoz, akkor a házasság érvénytelennek minősíthető.

Ilyen esetről akkor beszélhetünk, ha valamelyik fél tettetésből vagy nem szabad akaratából, hanem például alkohol, kábítószer vagy szédülést okozó gyógyszerek hatása alatt tett nyilatkozatot. Ekkor a házassághoz való hozzájárulás nem szabad akaratból történik. De ezeken kívül is vannak okok, amelyek következménye a házasság érvénytelensége.

A hozzájárulás nem teljesen szabad akaratból történik:

• a megfontolási képesség hiánya vagy az ítélőképesség súlyos hiánya esetén, amikor az illető akadályozva van a megkötendő házasság megítélésében, vagy arról a belső szabadság hiányában nem tud megfelelő döntést hozni. Ugyanilyen akadály a házassággal járó kötelezettségek – a hűség és a házasság felbonthatatlansága, a házastárs jólétének biztosítása – vállalásának lehetetlensége. Mindezek oka lehet például valamely súlyos mentális betegség, amely megakadályozza a felet abban, hogy megértse és vállalja a házassággal járó kötelezettségeket, mint például a hűség és a szeretetteljes együttélés.


• ha a felek például terhesség miatt kényszerből házasodtak össze, nem pedig saját elhatározásukból. Ha bizonyítható, hogy a felek nem szabad akaratukból esküdtek meg, a házasság érvénytelennek nyilvánítható.


• ha valamelyik félnél pszichológiai problémák állnak fenn, vagy nem rendelkezik a megfelelő érettséggel ahhoz, hogy a házassággal járó kötelezettségeknek eleget tegyen. Ilyen esetekben ezt az elvégzett pszichológiai és pszichiátriai vizsgálatok eredménye alapján mondja ki az egyházi bíróság.


• ha valamelyik fél szándékosan elhallgat valamely fontos körülményt, például a gyermeknemzési vagy a fogamzási képesség hiányát vagy valamely szenvedélyt, azért, hogy a házastársa hozzájárulását megkapja.


• ha valamely lényeges dolog elfogadása, például a holtig tartó házassági hűségről szóló fogadalomtétel vagy a gyermekvállalás kijelentése csak látszatból történik, amikor például valamelyik fél nem akar gyermeket vállalni, de ezt a tényt a partnerével nem közli. Ezeket a tényállásokat tanúkkal lehet bizonyítani, akik a felek igazi szándékait ismerik.

Fontos, hogy az esküvő napján a felhatalmazással rendelkező tisztségviselő, azaz a pap betartsa azokat a formalitásokat és liturgiai előírásokat, amelyeket a Katolikus Egyház a házasság szentségének kiszolgálásával kapcsolatosan előír. Mindezek közös neve a kánoni forma.

A pap vagy a diakónus, aki minősített tanúként működik közre, az egyházközség plébánosának kell lennie, vagy legalábbis rendelkeznie kell a plébános megbízásával. A templomokban nem végezheti el bármely pap a házasságkötési szertartást. Ha a pap nem az adott templom plébánosa, akkor őt az egyházközség plébánosának meg kell bíznia.

Ha tehát egy pap úgy végzi el a házasságkötési szertartást, hogy a templomban nem ő a plébános, és nem is rendelkezik az ottani plébános felhatalmazásával, akkor a házasságot semmisnek lehet nyilvánítani, hiszen nem teljesültek az előírt formai követelmények. Nem minden pap eskethet bármely templomban.