Ironikus vagy inkább tragikus módon, az intolerancia furcsa megnyilvánulásaként, egyes aktivisták nem elégszenek meg az azonos neműek közötti kapcsolat törvényes elismerésével, hanem büntetésekkel és egyéb következményekkel fenyegetőzve követelik, hogy a hívő keresztények számára kötelező legyen ennek elfogadása. Más szóval saját nézeteiket akarják rákényszeríteni másokra, akár az alkotmány megsértése árán is. A kötelező toleranciát nem intoleranciának kellene inkább nevezni?

A világi humanisták komoly térnyerését láthattuk az elmúlt évek során, akik saját vallásos világnézetük hirdetése mellett gyakran támadják a keresztény hitet.

Ennek legújabb megnyilvánulásai soha nem látott agressziót mutatnak a gyülekezetek és pásztorok irányába a következő követelések és akciók formájában:

Ezeket a példákat látva egyértelmű, hogy az aggodalom nem eltúlzott. A szekuláris csoportok és az állam nyíltan hadat üzent a kereszténység és a keresztények ellen.

Az amerikai legfelsőbb bíróság határozata az egyneműek házasságáról (amit június végére várnak) olaj lehet a világi humanisták tüzére.

Egy olyan országban, amelyben az alkotmány első kiegészítése garantálja a vallás szabad kifejezését, miért lehetséges, hogy ez a szabadság egyedül a keresztények számára forog veszélyben?

Miért van az, hogy a házassággal vagy a transzneműséggel kapcsolatos véleményeket kizárólag akkor lehet szabadon kifejezni, ha azok megfelelnek egy bizonyos gondolkodásnak és világnézetnek?

Az egykoron bibliai alapokra épült nemzet az alapok ellen fordult. Sajnos a tendencia az egyházakat is megfertőzte. Az elmúlt hat év súlyos változásokat hozott az evangéliumi keresztények számára. A vallásszabadság soha nem látott támadás alatt áll.

Az sem meglepő, hogy a keresztények jelentős hányada inkább az alkalmazkodást választotta, amit jól illusztrál az egyneműek házasságának kérdése. A Time magazin felmérése szerint az egyneműek közötti házasság támogatottsága az evangéliumi keresztények között a 2003-as 20 százalékról 43 százalékra emelkedett 2014-re.

Attól tartva, hogy intoleránsnak bélyegzik őket, vagy akár üldöztetést szenvedhetnek véleményük miatt, sok keresztény inkább megváltoztatta álláspontját az abortusszal vagy a homoszexuális viselkedésformákkal kapcsolatban. Ennek egyik oka valószínűleg ott keresendő, hogy sok gyülekezet eltávolodott a bibliai alapoktól, kezdve a Teremtés könyvének első fejezeteiben leírtakkal. Nem csoda tehát, ha alapok nélkül az egész ház omladozni kezd.

Thea: Egy fontos kérdést tisztáznunk kell a fenti témával kapcsolatban, ami talán nem minden olvasó számára egyértelmű. Jézus minden emberért meghalt. A homoszexuálisokért, a leszbikusokért, az önhitt írástudókért és farizeusokért, a rablógyilkosokért, a hazugokért, minden kis és nagyemberért. Egyszóval minden bűnösért. Érted és értem. Nemcsak meghalt értünk, hanem szeret minket. Várja, hogy mikor térünk meg hozzá, hogy megmutathassa az igaz boldogságot, amit egyedül az adhat, aki valóban ismeri szívünket.

Amikor ez megtörténik, éppen úgy, ahogy tanítványaitól elvárta, hogy régi életüket hátrahagyva kövessék őt, minket is erre hív. Útközben sokszor elbukunk, botladozunk, de soha nem mondhatjuk, hogy aminek hátat fordítottunk az helyes volt, legyen szó a büszkeségünkről, a mértéktelenségről, a hirtelen haragról vagy szexuális szokásainkról.

Jézus tehát minden bűnösért meghalt, ez azonban nem azt jelenti, hogy támogatná a bűnt.

Nem kárhoztatta a házasságtörő asszonyt sem, sőt megmutatta vádolói képmutatását, ugyanakkor ezekkel a szavakkal búcsúzott tőle: „Én sem kárhoztatlak: eredj el és többé ne vétkezzél!” (János 8:11)

A fenti cikk persze nem erről szól. Egy olyan támadásra hívja fel a figyelmet, ami egyszerre több síkon rombolja le az emberi társadalom már amúgy is régóta rogyadozó alapjait.

Ahogy Matt Walsh írta egy hasonló kérdés, a transzneműség kapcsán:

„Magáért a valóságért folyik a harc emberek! Ideje beszállni!

Amennyiben a progresszívoknak hatalmában áll lerombolni és saját ideológiai képükre újradefiniálni a férfi és nő fogalmát, kimondhatjuk, hogy teljes és visszafordíthatatlan kulturális győzelmet arattak. Belenyúltak a világegyetembe és átalakították a valóságot. Istenekké váltak, legalábbis ilyen hatalmat adtunk nekik.

Napestig beszélhetünk a gazdaságról és a külpolitikáról, de ha egy olyan országban élünk, ahol a zűrzavar, a perverzió és az önimádat az úr, akkor mi értelme lenne? Hiszen Amerika közben már halott.”