Bizonyíték Szűz Mária létezésére – A fátimai jelenések


A fátimai jelenések a leghíresebb és egyben a leghitelesebb Szűz Mária jelenések. Még a Vatikán is áldását adta és elismerte: bizonyíték van Mária, Isten és az egész Mennyek létezésére. Hadd repítsek el most 1917-be, Fátima kisváros közelébe, ahol három gyermek több alkalommal is tanúja volt különféle angyali jelenéseknek, és ahol magával a Szűzanyával is találkozhattak.


1917. május 13. és 1917. október 13. között három angyali és hat Mária-jelenés ment végbe.

Az első jelenés

1917. május 13-án három gyermek egy nyájat őrzött Fátima kisváros mellett, Cova da Iria-ban. A 10 éves Lúcia de Jesus dos Santos, unokaöccse a 9 éves Francisco Marto, és unokahúga a 7 éves Jacinta Marto. Egyszeriben vakító fény jelent meg. Azt hitték, villámlik, de a második villám már az egész helyet megvilágította. Egy hölgyet pillantottak meg a közeli tölgyfabokor felett, aki ragyogóbb volt a Napnál és rózsafüzér volt a kezei között.

A jelenés azt mondta a három pásztorgyermeknek, hogy sokat kell imádkozniuk, majd arra kérte őket, hogy 6 egymást követő hónap 13. napján ugyanazon órában jöjjenek el hozzá ugyanide. Azt is mondta nekik, hogy októberben elárulja, hogy kicsoda és mit kér tőlük.


Balról jobbra: Lúcia de Jesus dos Santos, Francisco Marto, Jacinta Marto

Mint később kiderült, Francisco bár látta a gyönyörű alakot, de nem hallotta a hangját. Jacinta meg hallotta, de nem volt elég mersze megszólalni, így Lúcia lett minden alkalomnál a szószóló, aki nyomban rá is kérdezett, hogy mindenki a kompániából a mennybe fog-e kerülni és nagy megkönnyebbülésükrea válasz az volt hogy: igen. Ezután Lúcia két fiatal lányról kérdezett, akik nemrég haltak meg és a hölgy azt mondta, hogy az egyik a mennyországban van, a másik a tisztítóhelyen. A faggatózás után a jelenés megkérdezte őket, hogy:

„Akarjátok-e Istennek ajándékozni magatokat, hajlandók vagytok-e minden áldozatot meghozni és minden szenvedést elfogadni, amelyet engesztelésül bocsát rátok, a sok bűnért, amellyel az isteni Fölséget megbántják, a bűnösök megtéréséért és elégtételül a sok káromlásért és más sértésért, amellyel Mária szeplőtelen Szívét illetik az emberek?” – és persze akarták.

A jelenés kijelentette, hogy sokat kell még szenvedniük, de Isten megerősíti és megvigasztalja őket. Ekkor széttárt karokkal, fényt ontott magából a gyerekekre, akik letérdeltek és elmondták az angyal imáját a Szentháromsághoz. „Az Úrnő” – mivel akkor még nem sejtették, hogy Mária az – még arra kérte őket, hogy mondják el a rózsafüzért mindennap, hogy kikönyörögjék a világnak a békét. Majd felemelkedett és eltűnt.


Rózsafüzér ima

A három jóság arra jutott, hogy megtartják maguknak a titkukat. Jacinta ezt úgy értelmezte, haza kell menni és ki kell tálalni a szülőknek. Rövidesen már egy komplett falu hőbörgött a gyerekek ellen, hogy micsoda dolog, hogy isteni látomásokkal poénkodnak. Ezért külön-külön kivallatták őket, de benézték, mivel mindegyik pontosan ugyanazt a sztorit mesélte el.

A második jelenés

Június 13. A gyerkőcök elmentek Cova da Iriába ötven másik ember társaságában. A helyszínen elimádkozták a rózsafüzért, majd voilá, délben rendre-módra megjelent a villám, és maga az Úrnő. Lucia megkérdezte, mit kíván tőle, a jelenés meg azt felelte, hogy tanuljanak meg olvasni és akkor megmondja (avagy, hogyan vegyük rá a gyereket a tanulásra). Ezt követően Lúcia egy betegért kezdett könyörögni, mire azt a választ kapta, ha egy éven belül megtérül, meggyógyul.

Ekkor jött a csavar és az Úrnő egy titkot bízott a gyerekekre. Az első titkot mi egyszerű népek csak 1927-ben tudhattuk meg, ugyanis ekkor kapott engedélyt Lúcia Jézustól, hogy közölje a titkot a világgal.
Közben azt is megtudta Lúcia, két kis barátja jóval hamarabb kerülnek a mennyekbe, mint ő és hogy Jézus felakarja használni, hogy az emberek jobban megismerjék és megszeressék az Úrnőt. Meg kell majd alapítania a „szeplőtelen Szívem” tiszteletét a világban. Aki pedig gyakorolja az üdvözülni fog.

Mária az utolsó szavai alatt széttárta kezeit és fényt sugárzott a gyermekekre. Francisco és Jacinta olyan sugárkévében álltak, amely az ég felé tört, Lúcia viszont olyan sugárözönben állt, mely a földön terült el. A jelenéstől jobbra egy szívet láttak, amelybe mindenfelől tövisek hatoltak. Akkor esett le nekik, hogy az Mária szeplőtelen Szíve, melyet a világ számtalan bűne sebzett meg és ezért kívánja a „vezeklést.”

A jelenés távolodása közben az ötvenfős kíséret a kis tölgyfa irányából rakétaszerű kis robbanást hallott, majd látták, amint egy fehér felhő az ég felé emelkedik.

Az eset után Francisco és Jacinta szülei hittek a történtekben, Lúcia anyja meg arról volt meggyőződve, hogy lánya csak képzelődik. El is vitte lányát a paphoz hogy gyónja meg hazugságát, a plébános meg adta alá a lovat azzal, hogy szerinte az ördög is trükközhet a jelenésekkel vagy igyekeztek ráhozni a frászt.


Francisco és Jacinta szülei az otthonuk előtt

A harmadik jelenés

Július 13-án már több mint 3.000 ember tartott a gyerekekkel. A jelenés szokásához híven, délben megjelent. Lúcia ismét azt tudakolta, mit kíván az Úrnő, ő pedig újból azt felelte, hogy ne mulasszák el a jövő hó 13-át, se a mindennapos rózsafüzérimát, mert csak így érhet véget gyorsan a háború. Lúcia arra kérte, hogy mondja meg nevét és tegyen csodát, hogy mindenki higgyen benne. Erre azt a választ kapta, hogy menjenek el minden hónap 13-án, és októberben megmondja kicsoda és egy nagy csodát is tesz.

Emellett Lúcia arra kérte, hogy gyógyítson meg egy szegény nyomorékot, térítsen meg egy családot, vigyen egy beteget magával az égbe. De az Úrnő mindegyikre azt felelte, hogy mondják el a rózsafüzért.

Majd következett a második és legnagyobb titok, amit az ő engedélye nélkül senkinek sem mondhattak el. Lúcia huszonöt évig hallgatott és csak 1941-ben tárta fel ezt a titkot.

A körülállók a titokból és egyáltalán az elhangzottakból semmit sem sejtettek. Csak annyit láttak, hogy a jelenés helyére fehér felhő ereszkedett le s a nap fénye feltűnően elhomályosodott.
A negyedik jelenés

Az egyház tartózkodott attól, hogy állást foglaljon a jelenésekkel kapcsolatban. A sajtó kifejezetten szélhámosságnak titulálta a látomásokat. De a sajtónak köszönhetően egész Portugália megismerte Fátimát és augusztus 13-án már 15.000 néző özönlött Cova da Iriába. Ezúttal már jámbor hívők imádkoztak és énekeltek egyházi énekeket.

Csakhogy mikor a delet elütötte az óra, a látnokok nem voltak sehol. Ugyanis kiderült, hogy lecsukták őket és börtönben voltak. A hívősereg már elindult volna a kerületi elöljáróhoz, mikor hirtelen mennydörgés hallatszott. Villám cikázott és a tölgyfa körül gyönyörű felhő képződött, ami tíz perc múlva felemelkedett és eltűnt.

Különben a hivatalos szervek már 11-én faggatni kezdték a gyerekeket, hogy vallják már be „hazugságaikat”. 13-án reggel letartóztatták őket és a kerületi elöljáró színe elé Arturo d’Oliveira Santos-hoz küldték. A gyermekek persze nem mondtak semmit, hiába zaklatták és fenyegették őket. Az elöljáró augusztus 15-én végre megelégelte a dolgot és elengedte őket. Amikor Lúcia anyja meghallotta, hogy lányát bezárták, azt mondta: „Nem baj, megérdemelte! Ha hazugság volt, amit mondott, most megkapja büntetését, ha igaz volt, majd megvédelmezi a Szűzanya.” Igazi mintaanya…
Augusztus 19-én, vasárnap, Lúcia és Francisco együtt őrizték a nyájat a kisfiú bátyjával, Jánossal Valinhos-nál. Hirtelen azt vették észre, hogy a levegő elszíneződik, mint Cova da Iriában a jelenések előtt. Már cikázott is a villám és Lúcia azonnal hívatta Jacintát.

Az Úrnő szomorúan vette tudomásul, hogy a múltkor feltartották a gyerekeket és azt mondta, hogy büntetésből az októberi csoda nem lesz olyan hatásos. Aztán megint elhangzott az imára való intelem, és hogy a következő két hónapban tartsák be pontosan a megbeszélt időpontot.

A látomás megint 10 percig tartott, azután az Úrnő ismét eltűnt. A gyermekek megpróbáltatásai, a faggatózás, a kínzás nem ért véget, de ők mégis azt mondták: „Ha megölnek bennünket, annál jobb! Legalább hamarabb jutunk a mennyországba.”
Az ötödik jelenés

Szeptember 13-án már több mint 20.000 ember jelent meg a jelenés színhelyén. Amikor a gyermekek megérkeztek, felszólították a népet, hogy imádkozzanak Máriához. Délben elhomályosodott a Nap fénye, majd mindenki legnagyobb ámulatára fénylő gömb jelent meg az égen, ami lassan, lebegve haladt kelet felé, majd eltűnt, és újból megjelent a Nap irányában tovább haladva és végleg megsemmisült. Mária az ötödik alkalommal is a rózsafüzér-imádságot kérte, hogy azzal váltsák meg a háború végét. Továbbá megígérte, hogy októberben Szent Józseffel és a Kisded Jézussal tér vissza. Lúcia pedig arra kérte, hogy gyógyítson meg néhány beteget. A jelenés azt felelte, hogy lesz aki meggyógyul, de néhányan nem, mert azokban „nem bízik az Úr”.
Ekkor Lúcia közölte, hogy a nép szeretne azon a helyen kápolnát építeni, és ez kedvére volt a Szűzanyának. A kívülállók a nap elhomályosodásán kívül, látták a Holdat és a csillagokat és hogy a levegő sárgásan elszíneződött, illetve fehér felhő burkolta a tölgyfát meg a kis látnokokat. Az égből különös kis fehér pelyhek hullottak, majd a föld fölött néhány méternyire szétoszlottak. Vagyis volt ott minden… Nap, Hold, csillagok és havazás…


közzétéve: 2017.09.22.
írta: Wadolowski Balogh Orsolya
képek: pinterest.com, youtube.com, todocoleccion.net, akacatholic.com
forrás: arkadia.hu/bizonyitek-szuz-maria-letezesere-a-fatimai-jelenesek/