Egy jó barátom régen azt mondta, hogy ne felejtsem el, hogy a gyermekeink iránti szeretet egy út a szentség felé. A megpróbáltatások és az önzetlen szeretet útja. Mindezek után néhány gondolatot osztunk meg, amelyek segíthetnek megválaszolni gyermekeink kétségeit és kérdéseit, amikor hirtelen közlik, hogy már nem hisznek Istenben.
Nem szokatlan jelenség (bárcsak az lenne), hogy manapság sok fiatal, főleg amikor továbbtanul, különböző indíttatásból elhagyja katolikus hitét. Az okok különböznek: a barátok befolyása, a divat, a tananyag nagyfokú racionalizmusa, elégtelen információ és/vagy csalódás az Egyházban. Bármi legyen is az ok, egy katolikus anyának és apának, akinek hitben nevelt egyetemista gyermeke eltávolodik a hittől, az szenvedést okoz. Olyan szenvedést, melyet elkerülhetetlenül bűntudat kísér: vajon mit csináltam rosszul, hogy a gyermekem már nem hisz Istenben?
Túl a jó és rossz dolgokon, amelyet szülőként teszünk – hiszen csak a Szentháromság tökéletes – az első dolog, amit meg kell értenünk az az, hogy a gyermekekért, akiket kaptunk, komoly felelősséggel tartozunk. De ők nem a tulajdonunk. Személyiségük alakítása a legfontosabb felelősségünk és kötelességünk. Amikor azonban elérik a felnőttkort, a döntéseik már az övéik. Mindig a szüleik maradunk, amolyan viszonyítási pontként, de életük irányáról ők hozzák meg a döntést.
8 tanács katolikus szülőknek, akiknek a gyermeke már nem hisz Istenben
1.Ne felejtsd el, hogy amit gyermekkorban kialakítottál, az most is megvan
Az egész erőfeszítés, amit gyermeked hitbeli nevelésébe fektettél, megadván neki a legjobb lehetőségeket, hogy közel kerüljön Krisztushoz, az még mindig ott van fiatal felnőttkorában is. Amit megtanítottál neki, mélyen formálta azt a személyiséget, akivé vált. Alakítottad a hitét, erkölcsét, tanítottad a jó modorra, tiszteletre és a szabadságra. Ennek a véget nem érő fáradozásnak felnőttkorban érnek be a gyümölcsei. A kisgyermekkorban elvetett magok felnőttkorban virágoznak ki. És ha pillanatnyilag úgy tűnik is, hogy a munkád hiábavaló volt, ne ess kétségbe: kérd Istent, hogy adjon bőséges türelmet és reményt.
2. Hallgasd meg őt, kezeld tisztelettel, és mutass érdeklődést a választása iránt
Ahelyett, hogy gyötrődnél, és hagynád, hogy csak az érzelmek vezessenek, vegyél nagy levegőt. Mielőtt beszélnél, hallgasd meg gyermekedet és mutass őszinte érdeklődést a gondolatai iránt. Ne botránkozz meg, és ne tarts prédikációt, mert az csak elijeszti. Hallgasd meg az érveit, kapcsolódj hozzá, figyelj rá. Próbáld megérteni a gondolatait, vágyait, ábrándjait. Azután ezeknek az információknak a birtokában kérdezd a Szentlelket, hogyan legyen tovább, és imádkozz, hogy gyermekedet olyan emberek vegyék körül, akik igazságot hoznak az életükbe.
3. Ne próbáld meggyőzni őt
Ne kezdj folytonos kampányba, hogy megtérítsd a gyermekedet, mert ezzel valószínűleg pont az ellenkező hatást éred el. Ez nem jelenti azt, hogy szülőkként lemondotok a vallásgyakorlásról, vagy nem beszéltek Istenhez a gyermekek előtt. Épp ellenkezőleg, ugyanúgy folytassátok ezt a gyakorlatot, mint addig, és legyetek egyre következetesebbek hitetekben és keresztény életetekben. Gyakran a más keresztények cselekedetei okozta csalódás a fő oka annak, hogy gyermeketek elhagyja hitét. Ne kényszerítsd arra, hogy imádkozzon, de mutass példát az imádságban. Ez nem jelenti azt, hogy közömbös vagy, nyíltan beszélhetsz arról, hogyan gondolkozol, és a hitedről. Figyelmesen hallgassátok meg egymást. A helyzet arra is alkalmas, hogy az egymás iránti tiszteletet gyakoroljátok.
4. Ne manipuláld büntetéssel, és nézetei miatt ne tagadd meg tőle a segítségedet
Ha csak azzal a feltétellel támogatod a gyermeked, hogy hívőnek kell lennie, kapcsolatotok nem lesz gyümölcsöző. Hitünk nem egy ránk kényszerített kötelesség, hanem szeretetkapcsolat, ajándék. Jézus kicsivé vált, mint mi, és türelemmel, gyengédséggel, élete példájával tanított. Megmutatta nekünk az utat. Keresztényként kövessük Jézus példáját, aki könyörületes, türelmes, szeretettel teli és mérhetetlenül nagylelkű volt.
5. Mutasd meg neki, milyen öröm az Istennel való kapcsolat
A hitünk nem egyszerűen abból áll, hogy hiszünk egy dologban. Katolikus hitünk gazdagsága éppen abban áll, hogy kapcsolatunk van Valakivel. Nem vakon követendő szabályokról szól, amelyeknek robot módjára engedelmeskedünk. Hitünk egy másik személlyel, Jézus Krisztussal való találkozásból született. Ebben a helyzetben a keresztény élet példája a legfontosabb: következetességed, örömöd, mások iránti magatartásod, szilárd és feltétel nélküli szereteted mutat majd utat.
6. Vond be őt a ténykedéseidbe és a dolgaidba, de ne kényszerrel
Ugyanúgy, ahogy tiszteletben tartod a döntését és nyugodtan megbeszélitek, a saját gondolataidról is beszéljetek. Ne félj attól, hogy a hitedet megmutasd, hívd, hogy veled együtt részt vegyen vallásos életedben (még akkor is, ha nemet mond), akár a házon kívül is: különféle szolgálatokban, imádságos virrasztásokon. Hívd el szentmisére (legalábbis kérd meg, hogy kísérjen el), hívd meg a Húsvét és a Karácsony megünneplésére, érezze, hogy számítasz a részvételére. Örömmel ünnepelj az oldalán. A döntés, hogy részt vesz, vagy nem, mindig legyen az övé, de valószínűleg (legalább néhányra) szívesen megy majd. Ezek az ünnepek mindig is az életének része voltak, és szép emlékeket idéznek.
7. Ne süllyedj a rosszkedvbe és reménytelenségbe
Lehet, hogy felnőtt gyermeked úgy döntött, hogy nem hisz Istenben, de ne felejtsd el, hogy Isten mindig hisz benne. Ő a gyermek Teremtője, Atyja, és sosem hagyja támasz nélkül, még ha néha úgy tűnik is. Ne kísértsen meg az a gondolat, hogy a gyermeked elkárhozik. Ez egyedül Istenre tartozik. Nekünk arra legyen gondunk, hogy szeressünk, és magunkat mások szolgálatára szenteljük. Tehát ahelyett, hogy a szomorúság és a tehetetlenség legyőzne minket, bízzunk még erősebben Istenben.
8. Legyen Szent Mónika a legjobb barátod
Szent Mónika kiváló társ ebben a küldetésben. Ismeri azt a helyzetet, hogy egy szülő gyermeke eltávolodik Istentől. Kérd őt, hogy járjon közbe fiadért, vagy lányodért és –Szent Mónikához hasonlatosan– ajánld fel Istennek minden bánatodat és fájdalmadat. Imádkozz szüntelenül. Gyermeked számára az út a megtérés felé vitathatatlanul a saját megtéréseden keresztül történik meg. Minden nap kérjük Istentől a nagyobb hitet, és adjuk át magunkat minél teljesebb módon. És ahogy egy püspök mondta Szent Mónikának: „Nyugodj meg, lehetetlen, hogy a gyermek, akiért ennyi könny hullott, elvesszen.”
BÓNUSZ tanács: Folyamatosan képezd magad
Néha nincsenek válaszaink gyermekünk kérdéseire, nem azért mert a kérdés nehéz, hanem mert egyszerűen mi magunk sem vagyunk elég tájékozottak. A hitnél a gyakorlás fontos, de ugyanúgy a tanulás is, hogy katolikusként ismerjük történelmünket, és katolikus életünk alapjait. Képezd magad, nézz utána megbízható forrásokból, műveld magad és minden nap tanuld, hogyan legyél jobb szülő és jobb katolikus.
„Ahogy az apa megkönyörül fiain, úgy könyörül az Úr azokon, akik őt félik.” (Zsolt 103,13)
„Milyen méltóság és milyen gyengédség van abban az apában, aki háza ajtajában állva várja, hogy fia visszatérjen! Az apáknak türelmesnek kell lenniük. Gyakran nem tehetnek mást, mint várnak; imádkozz, várakozz türelmesen, gyengéden, nagylelkűen és könyörületesen.”
– Ferenc pápa
