1791. szeptember 21-én született gróf Széchenyi István, akit politikai ellenfele, Kossuth Lajos, „a legnagyobb magyar”-nak nevezett. Kései művének – Ein Blick auf den anonymen „Rückblick” – egyik részletével emlékezünk rá.
A vallás az emberi társadalomnak kétségtelenül legbiztosabb és legerősebb alapja, s boldogok azok a népek, amelyeknek olyan férfiak a vezetői, akik minden tettükben elsősorban ebből az isteni alapból indulnak ki.
Hitem szilárd, becsületes katolikus vagyok, többször jártam Mariazellben, Rómában, őszinte áhítattal csókoltam meg a pápa kezét és teljes lelkemből követem a szeretet vallását. Vallásom minden szokását lelkiismeretesen megtartom azért, mert katolikus vagyok, még pedig nem véletlenségből, hanem minden bizonnyal Isten kegyelméből, és erre a kegyre méltó akarok lenni.
Amit nem tudok megérteni, azon soha nem tépelődöm. Hódolattal fogadom mindazt, amit tanítanak, és nagy tisztelője vagyok azoknak, akik lelkünkről gondoskodnak, és üdvösségünkön közre munkálkodnak. E mellett azonban azt is hiszem, hogy együgyű emberekkel például meg lehet vétetni a szép piros almát akkor is, ha belül férges vagy rothadt. Istennel azonban, aki mindent lát, nem lehet ilyen fortélyokkal boldogulni.
Minden vasárnap és ünnepnapon szentmisét hallgatok és tartózkodom a munkától; megtartom a parancsolt böjtöket, rendszeresen gyónok, és töredelmes szívvel végzem ájtatosságomat. Vallásomban mindent tiszteletre méltónak tartok, mert hiszen a minden ember iránt való szeretet ennek legfőbb alapja, s azt is tudom, hogy csak imádsággal, elmélkedéssel, az érzékiség leküzdésével, bűnbánó vezekléssel és kitartó gyakorlással válhatunk képessé az igazi szeretetre, csak így dicsőülhetünk meg.
Mindezek mellett mégis azt hiszem, hogy az erkölcstan sokféle tanításából különösen kettőt kell megszívlelnünk és minden cselekedetünkben ezekhez kell szigorúan ragaszkodnunk. E két tanítás így szól: „Szeresd Istenedet mindenek felett és szeresd felebarátodat, mint tenmagadat” – és „Amit nem kívánsz magadnak, azt te se tedd másnak”.
Mind a két tételt maga a Megváltó mondotta és ő ajánlotta azok követését. Ha ezeket nem tartjuk meg pontosan vagy legalább a lehetőségig annyira, amennyire ezt emberi gyarlóságunknál fogva tehetjük, vagy pedig mindig ezek ellenére cselekszünk, akkor a Mariazellbe való zarándoklás és a vallás titkaiba vetett föltétlen és megingathatatlan hit sem lenne elégséges jövőnk biztosítására.
Természetesen kényelmesebb volna mindenben hinni, a vasárnapokat és ünnepnapokat, továbbá a böjtöket szigorúan megtartani, az egyházi dogmákat elismerni, a főtisztelendő klérust a legmélyebb alázattal tisztelni és időről-időre minden bűnünket letenni valamelyik barátságos gyóntató atya kezébe, semmint szigorúan a vallásnak a két említett alapelve szerint cselekedni, amelyeket Isten valláskülönbség nélkül minden ember számára kinyilatkoztatott. Véleményem szerint azonban inkább arra kellene ügyelni, hogy ne legyünk igazságtalanok semmiféle élő lény iránt, és minden tettünk alapja a szeretet legyen, szóval, hogy szigorúan erkölcsös, erényes életet éljünk.
Legjobbnak azt látnám, ha a mindennapi alkalmazásban egyesülne a kettő, mert igen távol vagyok attól a filozófiai felfuvalkodottságtól, amellyel sokan túlteszik magukat mindazon, amit századok megszenteltek. Az ilyen elbizakodottságot megvetem, vagy legalábbis szánalommal nézem, mert vallásosságom értékét az önmegtagadásban, alázatosságban és engedelmességben keresem.
[Széchenyi vallomásai és tanításai. Bp., 1943, 165-166. p.]
forrás: katolikus.ma/230-eve-szuletett-grof-szechenyi-istvan/
