Gyónni, vagyis a bűnbocsánat szentségéhez járulni, akkor kell, ha súlyos (halálos) bűnünk van. Az Anyaszentegyház 3. parancsolata szerint minden katolikus hívőnek legalább egyszer egy évben feltétlenül szükséges gyónni, de ajánlatos többször is, főleg a nagy ünnepek (karácsony, húsvét, pünkösd) előtt.
Ha ugyanazokat többször követtük el, szám szerint is - legalább hozzávetőlegesen. Ha szándékosan kihagynánk akár egyet is, gyónásunk érvénytelen, sőt súlyos bűn, mert így bánatunk hazugság lenne. Ha nem szándékosan felejtenénk ki gyónásunk érvényes, de a következő gyónásban be kell vallanunk. A szentgyónásban mondjuk meg röviden bűneink súlyosbító vagy enyhítő körülményeit is.
Amikor gyakran visszatérő bűneinket kell gyónnunk, kérnünk kell a Szentlélek megvilágosító kegyelmét, hogy meglássuk, mik a gyökerei. Mert nem szabadulhatunk meg bűneinktől, ha nem gyökeresen szakítunk velük. Kérhetjük Istentől, hogy az eddig nem tudatosított, ezért meg sem bánt bűneinket és bűnös szokásainkat tárja fel előttünk, és szabadítson meg tőlük.
Az őszinte bánat magában foglalja azt az őszinte elhatározást, hogy szakítunk a bűnnel, hogy a bűnt, amit megbánunk, nem akarjuk újra elkövetni. Ezért ha kell, bármilyen nehézségek árán is meg kell változtatnunk az életünket, le kell mondanunk mindenről, ami bűnbe visz, fel kell számolnunk minden bűnös kapcsolatot, függőséget.
Az életgyónás azt jelenti, hogy gondolatban odaállunk a végtelenül szent, igazságos és irgalmas Isten színe elé, és megvizsgáljuk mostani életünket, hogy miben és mennyiben felel meg az Ő akaratának, hogy szentté legyünk.
Bár a bűn szó szomorúságot sugall, de ez bűneink megbánása, kiengesztelődés az Istennel. Ezért a szentgyónás örömünnep. A gyónó bűneit feloldozás után Isten megbocsátotta, visszakapta Isten ingyenes ajándékát, a megszentelő kegyelem állapotát, új életet kezdhet.
„Mit fog gondolni rólam a pap, ha feltárom előtte legszégyenletesebb dolgaim?”
Tudni kell, hogy a pap soha, senkinek, semmilyen körülmények között nem árulhatja el, és nem is használhatja fel, ami gyónáskor tudomására jutott. Ez a gyónási titok.
Nagy a felelősségünk a magunk, és minden ember üdvösségéért, hogy halálveszély esetén hangosan indítsuk fel a tökéletes bánat imáját, hogy mások belekapcsolódhassanak!
Az a súlyos beteg, aki bármilyen okból képtelen gyónni, ha papot hívunk hozzá, és ő kiszolgáltatja neki a betegek szentségét, amennyiben a beteg megbánta bűneit, szintén feloldozást nyer. A betegért felelős hozzátartozók, barátok ezért akkor is hívjanak hozzá papot, ha a beteg nem tudna beszélni! De ha lehetséges, ezt ne várják meg!
Az Isten szeretet (1Jn 4,16) Isten minden embert szeretetből teremtett, és azt akarja, hogy boldog legyen. Ne csak itt a földön, hanem örökké. A boldogság vágya mélyen ott él minden ember szívében. Teremtőnk tudja leginkább, mi az, ami földi, sőt, örök boldogságunkat is segíti, mi az, ami elronthatja, vagy amitől örökre elveszíthetjük. Törvényeit ezért adta, szeretetből.
Minden bűn Istennek, a Szeretetnek megsértése, durva, bántó visszautasítása.
A kísértés nem bűn. Bármennyire gyötörjön minket akármilyen bűnös gondolat vagy vágy, amíg a bűnbe mi bele nem egyezünk, amíg tiltakozunk ellene, nem lehet bűn.
Amit Isten parancsai megtiltanak, az akkor is bűn, ha az emberi törvények megengedik, ha az állami törvények szerint nem büntetendő. Ilyen mindenek előtt a magzati élet kioltása, vagy az eutanázia, a házasságon kívüli szexuális kapcsolatok, az öncsonkítás (meddővé tétel), másoknak állami „törvénybe nem ütköző” megkárosítása, és mindenféle közreműködés, bűnrészesség az ilyen cselekedetekben.
A megbocsátott bűn már nem számít bűnnek. Bánthat minket, ha olyan bűneinkre gondolunk, amit meggyóntunk, és amitől feloldozást kaptunk. De ha megbocsátotta, „Isten nem tartja számon vétkeinket” akkor sem, ha még mindig fájnak, ha következményeitől még mindig szenvedünk.
Egy cselekedet csak akkor lehet jó, ha egyaránt jó a tárgya, jó a szándék és jók az eszközei. A rossz cselekedetet nem lehet jó szándékkal szentesíteni,és nem tehetünk jót bűnös eszközökkel, mert az bűn lenne!
A bűnök súlyossága nem egyforma. Súlyosan akkor vétkezünk, ha világosan tudjuk, hogy súlyos parancs megszegéséről van szó, és teljesen szabad akarattal követjük el.
A súlyos, vagy halálos bűn az ember szívében Isten parancsának megszegésével lerombolja a szeretetet, az embert elfordítja Istentől. A bocsánatos bűn, még ha megtámadja, megsebzi is a szeretetet, engedi létezni. Istennel nem szakítja meg a kapcsolatot. Nem foszt meg a megszentelő kegyelemtől, sem a szeretettől.
Aki halálos bűn állapotában, bűnbánat nélkül hal meg, az örökre szakít Istennel, és ez a pokol. De a legkisebb bűnt is kerülnünk kell, mert megbántjuk vele Istenünket.
Csendesedj el, és hívd segítségül a Szentlélek Úristent egy rövid imával! Azután vizsgáld meg lelkiismeretedet!
Ennek módja: Olvasd el figyelmesen az alább következő lelkitükröt, és minden kérdésnél kérdezd magadtól:
Elkövettem-e utolsó gyónásom óta? Ha igen, akkor kérdezd magadtól:
Tudtam-e (vagy legalább homályosan éreztem-e) amikor megtettem, hogy ez bűn lesz?
- Ha nem, akkor nem követtél el bűnt, mert a bűn Isten parancsának tudatos megszegése; ám amit az ember nem tud, azt nem teszi szándékosan.
- Ha igen, akkor kérdezd meg magadtól: Szándékosan követtem-e el?
- Ha nem akarattal követted el, akkor nem volt bűn, mert a bűn Isten parancsának tudatos megszegése.
- Ha tudtad és akartad is, akkor bűnt követtél el. Ha tudtad (vagy homályosan érezted), hogy nagy (halálos) bűn lesz, és teljesen szándékosan követted el, akkor azt is meg kell kérdezned magadtól: Hányszor követtem el?
- Ha nem tudod pontosan, mondd meg körülbelül, pl. egy évben körülbelül ennyiszer, vagy hetenként (havonként) körülbelül ennyiszer. A lelkitükörben vastagabb betűvel vannak szedve azok, amik általában súlyos bűnnek minősülnek. De hogy te halálosan vétkeztél-e velük, attól függ: tudtad-e, hogy nagy bűn és teljesen szándékosan követted-e el.
- A bocsánatos bűnöket nem vagy köteles meggyónni, de okosan teszed, ha ezeket is meggyónod. A lelkitükör természetszerűleg nem sorolhat fel minden bűnt, gyónd meg azt, amivel lelkiismereted vádol, ha nem is találod meg azt a lelkitükörben.
(A gyónásra való felkészülés elején imádkozzuk)
Jöjj el, Szentlélek Úristen, világosítsd meg értelmemet, hogy bűneimet úgy ismerjem meg, amint elkövettem őket; erősítsd meg akaratomat, hogy szívemből megbánjam és őszintén meggyónjam őket, az elégtételt pontosan elvégezzem, és minden erőmből törekedjem megjavulni. Ámen
Mikor voltam utoljára gyónni? - Elmulasztottam-e a húsvéti szentgyónást - vagy szentáldozást? - Hanyagul készültem-e a gyónásra? Nevezetesen: elmulasztottam-e fölindítani magamban a bánatot és erősfogadást? - Kihagytam-e akkor szándékosan súlyos bűnt? (Ha igen, a gyónás érvénytelen volt, sőt szentségtörés és meg kell ismételni.) - Elfelejtettem-e akkor meggyónni valamilyen súlyos bűnt? (Ha igen, most kell azt meggyónni.) - Hanyagul végeztem-e a kapott elégtételt?
1. Kötelességeim Isten iránt (I-III. parancsolat):
Kételkedtem-e szándékkal hitigazságban? - Szívesen hallgattam-e hitellenes beszédet? - Olvastam-e hitellenes könyvet, lapot, vagy más írást? - Van-e ilyen birtokomban? - Beszéltem-e hitem ellen? - Szégyelltem-e hitemet megvallani vagy megtámadott hitemnek védelmére kelni?
Zúgolódtam-e Isten ellen? - Kishitű, vagy vakmerően bízó voltam-e Istennel szemben?
Elmulasztottam-e imádkozni reggel, este, evés előtt, evés után? - Figyelmetlen, tiszteletlen voltam-e az imádságban?
Isten, a szentek és a szent dolgok nevét kimondtam-e a kellő tisztelet nélkül, vagy szükség nélkül? - Káromoltam-e Istent vagy a szenteket? - Átkozódtam-e? - Szentségtörést követtem-e el (szentségek méltatlan vétele, szent személyek, helyek, dolgok súlyos meggyalázása által)?
Esküdöztem-e könnyelműen, hamisan, bűnös dolgokra? - Megszegtem-e eskümet? - Vasárnap vagy kötelező ünnepeken elmulasztottam-e szentmisén résztvenni? - Figyelmetlen, tiszteletlen voltam-e ott? - Vasár és ünnepnap kellő ok nélkül végeztem-e hosszabb időn át nehéz testi munkát?
A szigorú böjtöt (hamvazószerdán és nagypénteken) megtartottam-e? - Nagyböjt péntekein húsételektől tartózkodtam-e? - Az év többi péntekén végeztem-e valamilyen bűnbánati cselekedetet (pl.: húst nem eszem, vagy lemondok valamilyen édességről, alkoholról, dohányról, szórakozásról stb. vagy pedig imádkozom, kersztutat végzek)? - Hittem-e babonában?
2. Kötelességem magam és embertársaim iránt (IV-X. parancsolat)
Kellő tisztelet nélkül voltam-e szüleim, elöljáróim, tanáraim iránt? - Megtagadtam-e tőlük segítségemet? - Szeretetlen voltam-e családom tagjai iránt?
Elhanyagoltam-e kötelességeimet? - Alkalmazottakkal szemben gőgös, követelőző, durva voltam-e?
Mértéktelen voltam-e evésben, ivásban? - Hiú voltam-e ruházkodásomban és viselkedésemben?
Tettem-e valamit egyenesen azért, hogy vele életemet megrövidítsem vagy kioltsam?
Okoztam-e másnak testi vagy lelki fájdalmat (bántalmaztam-e, bosszantottam-e mást)? - Tettem-e kárt más életében? - Vigyáztam-e a közlekedésnél mások és magam életére?
Elmulasztottam-e máson segíteni (anyagiakkal, jótettekkel), amikor megtehettem volna? - Tettem-e kárt más vagyonában (ha igen, kb. mekkorát)? - Pazaroltam-e? - Eltulajdonítottam-e másét? - Becsaptam-e mást? - Az így okozott kárt jóvá tettem-e? - Tartozásomat megfizettem-e?
Elmulasztottam-e figyelmeztetni a bűnösöket (ha volt remény rá, hogy lesz foganatja)? - Veszedelmes bűnösöket följelentettem-e a törvényes elöljáróságnál? - A csüggedőket és a szomorkodókat vigasztalás nélkül hagytam-e (mikor segíthettem volna rajtuk)? -Gyűlöltem-e mást? - Ellenem vétőknek megbocsátottam-e? - Élőkért és holtakért imádkoztam-e?
Helytelen cselekedettel oka voltam-e más bűnének? - Tanítottam-e, ingereltem-e, fölszólítottam-e mást bűnre? (Ha igen, mire?) - Segítettem-e mást bűnben? (Miben?)
Gyanúsítottam-e mást kellő ok nélkül? - Kibeszéltem-e másnak rejtett bűnét? - Besúgtam-e valakinek, ami rosszat róla mondott? - Ráfogtam-e másra valami hibát? - Szívesen hallgattam-e gyanúsításokat, rágalmazásokat, megszólásokat? - Megvetettem-e, tiszteletlen szóval vagy tettel illettem-e mást?
Hazudtam-e? - Képmutató voltam-e? - Titkot kibeszéltem-e? - Elmulasztottam-e ígéreteimet pontosan megtartani?
Szemérmetlen gondolatokat vagy gerjedelmeket szándékosan kerestem-e? Beleegyeztem-e ilyenekbe? - Folytattam-e szándékosan szemérmetlen beszédet? - Hallgattam-e, olvastam-e, írtam-e szemérmetlenséget? - Van-e nálam ilyen olvasmány? - Néztem-e szemérmetlen újságot, filmet, színi- vagy más előadást? - Vétkeztem-e szemérmetlen érintéssel magamon, vagy máson? - Vétkeztem-e még valamivel a tisztaság ellen?
A hét főbün
(Ezek önmagukban nem mindig halálos bűnök, de gyökerei sok súlyos bűnnek.)
A Szentlélek elleni bűnök
(Ezek alapjában rendítik meg az Istennel való kapcsolatunkat!)
Égbekiáltó bűnök
(Ezek szörnyűsége a Szentírás kifejezése szerint Istentől kér büntetést!)
Idegen bűnök
(Melyekkel mások bűnét elősegítjük vagy okozzuk, s ezáltal bűntársak, bűnrészesek leszünk.)
Hasznos a lelkiismeret megvizsgálása a hivatásbeli mulasztás szempontjából is. Ki vagyok, mi vagyok, hogyan teljesítettem hivatásbeli kötelességeimet? Nem éltem e vissza hivatalbeli, hivatásbeli hatalmammal? Elmulasztottam-e, elhanyagoltam-e hivatásbeli tennivalóimat?
Fontos tudni, hogy bűnt elkövetni gondolattal, szóval, cselekedettel vagy mulasztással lehet!
A bűnbánat szentségének elengedhetetlen része a bánat és az erős elhatározás a bűnök elkerülésére.
A gyónásnak teljesnek kell lennie, vagyis név és szám szerint meg kell gyónnod az utolsó gyónás óta elkövetett minden halálos bűnödet, és őszintének kell lennie, hiszen Istent nem lehet becsapni, félrevezetni. Az egyes bűnöket érthetően kell megnevezned.
Ha a gyóntató atya kérdéseket tesz föl, őszintén felelned kell. A gyónásban félre kell tenned minden álszégyent. Nem embernek vallod meg a bűnt, hanem Istennek!
A gyóntatószékben, illetve a gyóntatóhelyiségben térdelj le, vess keresztet és mondd:
Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.
Gyónom a mindenható istennek és neked lelkiatyám, hogy legutóbbi gyónásom óta ezeket a bűnöket követtem el:
Teljes szívemből bánom minden bűnömet, mert azokkal Istent megbántottam.
Erősen fogadom, hogy Isten segítségével a jóra törekszem,
a bűnt, és a bűnre vezető alkalmakat kerülöm.
Feloldozáskor vess keresztet és válaszold: Ámen.
Végül a pap így szól: Magasztaljuk Istent, mert jóságos hozzánk!
Válasz rá: Mert örökké szeret minket.
Jól figyelj az elégtételre, azt igyekezz azonnal elvégezni!
