5 ok a gyónásra – Egy szerzetes feljegyzései

Ferenc pápa azt mondja nekünk, hogy ne féljünk, és ne szégyelljünk gyónni. Hiszen a gyónásnál nem egy „szigorú bíróval találkozunk, hanem a végtelenül irgalmas Atyával”.


Papként az egyik legnagyobb örömöm az, hogy a kiengesztelődés szentségében Isten végtelen irgalmasságának eszköze lehetek az emberek felé. Vannak, akik azt mondják, felszabadultan és megkönnyebbült szívvel távoznak, amikor ezt hallják: „Az Egyház szolgálata által Isten bocsásson meg neked, és adja meg a békét, és én feloldozlak téged bűneidtől az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.” Csodálkozom azon, hogy sokan nem élnek a megbocsátás és a kegyelem lehetőségével.

Remélem, hogy azok, akik nem gyónnak, nem a szigorú gyóntatók, vagy a sötét, félelmetes gyóntató fülkék miatt maradnak távol. Az általam ismert gyóntató fülkékben ma barátságos és kedves papok várják a gyónókat.

Ferenc pápa gyakran mondogatja nekünk, hogy ne féljünk, ne szégyelljünk gyónni. Hiszen „nem egy szigorú bíróval találkozunk, hanem a végtelenül irgalmas Atyával. Általában, amikor gyónni megyünk, egy kicsit szégyelljük magunkat. Ez mindannyiunkkal megtörténik, de ne felejtsük, hogy ez a szégyen maga a kegyelem, amely felkészít minket annak az Atyának az ölelésére, aki mindig és mindent megbocsát.”

Tudjuk, hogy nem a gyónás az egyetlen módja annak, hogy bűneink bocsánatot nyerjenek. Amikor bűneinket őszintén megbánjuk, és kérjük Isten bocsánatát, Ő akkor is kész megbocsájtani. A szentmisék elején az egész közösség együtt kéri Isten bocsánatát.

Akkor miért gyónjunk? A választ erre öt pontban tudom összefoglalni.
  1. A gyóntató fülkében Jézussal találkozunk. Ismét Ferenc pápát idézve: „Jézus Krisztus az Atya irgalmasságának az arca. Az irgalmasság megtestesült, élővé és láthatóvá vált a Názáreti Jézusban…” Feltámadása és mennybemenetele után a feltámadott Jézus az Egyházon keresztül munkálkodik. A bűnbánat szentségében Jézus a jelenlévő papon keresztül cselekszik, hiszen a gyóntató pap felhatalmazást kapott arra, hogy Jézus Krisztus nevében feloldozást adjon a bűnök alól.

  2. A lelkiismeretvizsgálat olyasmi, mint egy ellenőrző lista. Segítségével végiggondolhatom, hogy őszinte vagyok-e önmagammal és Istennel, és vállalom-e tetteimért a felelősséget.

  3. A gyóntató pap objektivitása és tanácsai hasznomra, épülésemre szolgálnak.

  4. A gyónási pecsét feltétlenül biztosítja, hogy az ott elhangzottakat nem mondják el senki másnak.

  5. „A feloldozott, megbocsátást nyert bűnbánó lelke mélyén kibékül önmagával” – mondta Szent II. János Pál pápa. Én magam papként több mint 50 éve gyóntatok. Emlékszem, hogy felszentelésem előtt egy pap-tanárom azt mondta nekem: „Rá fogsz jönni, hogy sok ember sokkal szentebb nálad.” Szerintem ez nagyon igaz.
    Valójában csak a halálos bűnöket kell meggyónni, de az Egyház azt javasolja, hogy „mindennapi gyarlóságainkat is gyónjuk meg” (tehát a bocsánatos bűnöket is), mint az irigység, a büszkeség vagy a türelmetlenség.
    Mindez segít lelkiismeretünk formálásában, és figyelmeztet bennünket káros hajlamainkra. A szentek és a bűnösök egyaránt nyernek abból, ha részesülnek ebben a szentségben.
Én magam gyóntatóként tiszteletben tartom a gyónók lelkiismeretét. Még ha küzdenek is bűneikkel az emberek, azt mondom nekik, hogy Isten a jószándékukat is látja, és társuk a küzdelmükben is.

Szent Ágoston azt mondta: „Aki megvallja bűnét, már Istennel munkálkodik.” A bűnbánók a bűneikre összpontosítanak. Az én fókuszom Isten szeretetén és irgalmán van. Ferenc pápa metaforájával élve az egyház olyan, mint egy tábori kórház. Ellátják a lelki sebeket – persze azokét, akik élnek a gyónás lehetőségével.
írta: Jeremy Harrington, OFM
fordította: Kántorné Polonyi Anna
franciscanmedia.org
forrás: katolikus.ma/5-ok-a-gyonasra-egy-szerzetes-feljegyzesei/





Halálos bűn - bocsánatos bűn

Nemcsak amiatt érdemes a halálos, és bocsánatos bűnt megkülönböztetni, mert az egyiket mindig meg kell gyónni, a másikat nem kötelező. Hiszen a Krisztust tudatosan követő ember érteni is akarja azt, amit hisz. A hit az első, és ez megvilágosítja az értelmet, a megértés viszont erősíti a hitet.


A halálos bűn Isten törvényének súlyos megsértésével lerombolja (megöli-ezért halálos) az ember szívében a szeretetet; az embert elfordítja Istentől, végső céljától és boldogságától azzal, hogy valami kisebb jót helyez Isten elé.

A bocsánatos bűn, bár sérti és sebzi a szeretetet, nem oltja ki. Itt tűnik ki világosan, hogy a szeretet nem érzés, hanem odaadottság.

Ahhoz, hogy egy bűn halálos legyen, három dolog együttes megléte szükséges: halálos mindaz a bűn, „melynek tárgya súlyos anyag, és teljes tudatossággal és megfontolt beleegyezéssel követik el.”

Talán azt gondolja az ember: magát Istent nem tagadtam meg, hanem csak az erkölcsi törvény ellen vétettem. Istent továbbra is szeretem! Az erkölcsi törvény, az Isten törvénye kifejezetten az Ő személyes akarata, amellyel Ő azonosul. Ne felejtsük el: Isten Szava maga a második isteni személy. Ha szavai ellen vétünk, Őellene vétünk.

A bűn anyagának súlyát Isten parancsolatai határozzák meg Jézus válasza szerint, amit a gazdag ifjúnak adott: "Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne szólj hamis tanúságot! Ne csalj! Tiszteld apádat és anyádat!" (Mk 10,19) A bűnök súlyossága között is van különbség: a gyilkosság súlyosabb, mint a lopás. A sértett személyek minőségét is mérlegelni kell: a szülők elleni erőszakos cselekmény súlyosabb, mint ha idegen ellen követik el.

A halálos bűn elkövetéséhez teljes ismeret és teljes beleegyezés kell. Föltételezi a cselekedet bűnös jellegének ismeretét, annak Isten parancsával való ellenkezését.

A tudatlanság, ha nem szándékos, csökkentheti a súlyos bűn beszámíthatóságát, sőt fölmenthet alóla. De senkiről sem tételezzük föl, hogy nem ismeri az erkölcsi törvények minden ember lelkiismeretébe beleírt elveit. Az érzéki ösztönök, a szenvedélyek, a külső kényszer és a betegségek szintén csökkenthetik a bűn szabad és szándékos jellegét. A rosszakarattal, a rossz szándékos választásával elkövetett bűn a legsúlyosabb.

Bocsánatos bűnt akkor követünk el, amikor jelentéktelen anyagban nem tartjuk meg az erkölcsi törvény által előírt mértéket, vagy amikor súlyos anyagban nem engedelmeskedünk az erkölcsi törvénynek, de hiányzik a teljes ismeret vagy a teljes beleegyezés.

A halálos bűn, miként maga a szeretet is, egy döntés. Az ember képes rá, hogy tudva és akarva átadja szívét Istennek, és arra is, hogy visszavegye. Ezzel függ össze, hogy a halálos bűnben élő ember nem járulhat szentáldozáshoz. Hiszen ha egyszer megvonta magát Istentől (a bűnével), hogyan vehetné Őt magához a Szentostyában?

Megdöbbentő látni, hogy vannak, akik hosszú hónapokig, évekig nem járulnak szentáldozáshoz, mert tudják, hogy halálos bűnben vannak. Gyónhatnának ugyan, de valamely okból nem teszik. Majd egyszer... mondják. Meg különben is: jelent valami különbséget, hogy áldozok vagy nem? Mit változtat a dolgokon? Jó, ha az ilyen testvérek tudják: a tény, hogy szentáldozáshoz járulhatok, azt jelzi, hogy ha most meghalnék, a mennybe jutnék. A lelkemnek az az állapota pedig, amikor nem áldozhatok, azt jelzi, hogy ha most meghalnék, elkárhoznék.


szerző: Puskás Antal
közzétéve: 2015. április 17.
forrás: fontostemak.blogspot.com/2015/04/halalos-bun-bocsanatos-bun.html