Mi lesz, ha nem kereszteljük meg a gyermeket?
A kérdés megosztó, lehet róla vitatkozni, de végső soron jó válasz, ami ellen nincsenek racionális érvek, csak egy létezik. Nézzük, miért is olyan fontos a csecsemőkeresztelés!
Mondhatjuk, hogy kétféle szülő van: az egyik az első adandó alkalommal kéri újszülött gyermekére a keresztség szentségét, a másik a gyermekre hagyja, hogy mit szeretne. Sokan azzal érvelnek, hogy felesleges csecsemőkorban megkeresztelni a kicsit, mondván majd eldönti, hogy keresztény lesz vagy sem.
De ez az érvelés nem éppen helytálló, elvégre egy néhány napos vagy hetes emberi lény még nem képes döntéseket hozni, pláne nem arról, hogy milyen felekezethez szeretne kapcsolódni. Hogy majd eldönti kamaszkorában? Ebben az érvelésben is van némi kivetnivaló, ugyanis egy önmagát kereső fiatal számára bármi vonzó lehet, legyen szó a katolikus egyházról, különböző felekezetekről, gyülekezetekről, csoportosulásokról vagy bandákról. Hogy várhat vele az érett felnőttkorig?
Erre a korra már kialakul a világnézet, és ha pesszimisták vagyunk, némi rosszindulattal kijelenthető, hogy ekkorra már mindegy. A csecsemőkori keresztelés ellen tehát nem helytálló a „majd eldönti” indok. De vajon mi szól a keresztelés mellett?
Lehetőség egy boldog életre
A keresztelés nem csupán a családi találkozásról, a nagy ebédről és az ajándékokról szól, habár vitathatatlan, hogy alkalmat teremt a közös időtöltésre. A keresztelés nem is a fehér babaruháról és a keresztnévről szól, ugyanakkor ezek nélkülözhetetlen részei a szertartásnak. A keresztség az első szentség kiszolgáltatása, amikor a keresztelendő az egyház tagjává válik, és ezzel együtt megkapja a Szentlélek ajándékát.
Mint a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) fogalmaz, a keresztelés sokkal több, mint egyszerű szertartás. A keresztség az első a szentségek sorában, amely bevezeti a keresztelendőt Isten családjába, ezáltal tagjává válik egy olyan közösségnek, amely Istennel akar élni. Hisszük és valljuk, hogy ettől kezdve a megkereszteltet Isten oltalmazza földi életében, és majd az örökkévalóságban is. Tehát olyan,
…akár egy pajzs, amely mindenkor és mindenhol segít kivédeni a gonosz támadását.
A szkeptikusokban ilyenkor felmerül a gondolat, hogy azokat a megkeresztelt személyeket nem oltalmazza Isten, akik nem gyakorolják a vallási szokásokat – de ez nagy tévedés! Az úgynevezett ex opere operato (szó szerinti fordításban: az elvégzett cselekményből következően) tana szerint az érvényesen kiszolgáltatott szentség mindenkor hat, még akkor is, ha valaki később elfordul az egyházi gyakorlattól.
Például akit ugyan megkereszteltek, de később nem járult hozzá a további szentségekhez, nem imádkozott és nem is foglalkozott Istennel, épp úgy részesül Isten oltalmában, mint hithű társai. A szentség ereje örökké velünk él.
Mi a szülők feladata?
A keresztszülő fogalma mára eggyé vált a gondoskodó rokonnal vagy közeli baráttal. Pedig keresztszülő lehet maga a szülő is, vagy bárki, aki hitbéli tanítással támogatja a megkeresztelt gyermeket.
Mint az MKPK hivatalos levele fogalmaz: a keresztségben kapott ajándékok hasonlítanak egy maghoz, amelyben minden fontos tápanyag benne van. Viszont szükség van a szülők közreműködésére is, hogy ez a mag kicsírázzon, felnövekedjék és megerősödjék.
A gyermek a szülei példáján látja, hogy jó Istennel élni, a rendszeres imádság, a szentmise fontos része a családi időbeosztásnak. Amikor szülei bocsánatot kérnek egymástól és Istentől, amikor együtt imádkoznak örömben és bajban, amikor látja rajtuk, hogy mélyebben meg akarják ismerni és érteni az életük és Isten dolgait, akkor nagy segítséget kap ahhoz, hogy mindez természetes módon az ő életének is részévé váljék.
A szülő szerepe kulcsfontosságú,
…míg a keresztszülő felelőssége, hogy mindebben segítse a szülőket, és legfőképp a gyermeket. Itt érdemes újra feleleveníteni, hogy mit mondanak a szkeptikusok – szerintük a felnőttek fáradozásai ellenére is könnyen eltévedhet a gyermek, és bármikor elfordulhat Istentől. Habár ennek a kockázatát nem lehet kizárni, az a tapasztalat, hogy a szelíd kísérés hatására a fiatalok nem szoktak letérni a helyes útról.
Igenis szülői felelősség, hogy a gyermek milyen módon kapcsolódik be Isten családjába, amelybe meghívást kapott a keresztség által.
Szabad az út
A keresztség a valahová tartozás záloga. Mindazok, akik a gyermekre hagyják ezt a fontos kérdést, nagy kockázatot vállalnak. A kíváncsi fiatal valamilyen módon kapcsolódni fog egy közösséghez, és hogy ez milyen csoport lesz, senki sem látja előre, viszont a keresztény fiatalok előtt nyitva áll a kapu, amelyen bármikor beléphetnek, hogy egy értékrend alapú közösséghez kapcsolódjanak.
Talán nem lesz minden megkeresztelt gyermekből hithű felnőtt, de a keresztség szentsége oltalmat ad. A megkeresztelt emberek egy úton járnak. Az már más kérdés, hogy az út melyik részén haladnak: a sima, egyenes úton, vagy a göröngyös szélén, netán az út melletti sötétségben.
közzétéve: 2024.02.08.
írta: Vermes Nikolett
forrás: SZEMLÉLEK
