Mit csináltak a katolikus katonák

Mit csináltak a katolikus katonák, amikor a háború idején nem tudtak misére menni?

Egy különleges imakönyv katonáknak a világháborúban

Az internet előtt a katonáknak volt egy egyszerű eszközük, amely által lelkileg egyesíteni tudták imáikat az Egyházzal vasárnap délelőttönként.
A katolikusok a közelmúltban világszerte szembesültek azzal, milyen is az, amikor nem vehetnek részt a misén személyesen, egy templomban.

Bár sok templom nyitva van már a koronavírus-járvány első hulláma miatt elrendelt elzárkózás után, sok helyen még mindig szigorú megszorítások vannak, és sokan a veszélyeztetett emberek közül továbbra is kerülik azokat az eseményeket, ahol nagyobb tömeg gyűlik össze. És ha a Covid-19 fertőzések egy második hulláma ősszel vagy télen kicsúszik az ellenőrzés alól, sok hívő ismét kénytelen lesz internetes közvetítés segítségével részt venni a misén.

Idén a Veteránok Napján (emléknap az Amerikai Egyesült Államokban november 11-én) tanulságos felidézni, hogy a háborús időkben a katolikus katonák gyakran találták magukat hasonló helyzetben. Nem mindig volt meg számukra a vasárnapi és ünnepnapi miselátogatás lehetőségének luxusa. Bár mindig voltak tábori lelkészeik, kevesen voltak és nem mindig nem jutottak el hozzájuk. Néha a túl veszélyes vagy túl bonyolult körülmények miatt teljesen lehetetlen lett volna liturgikus szolgálatot biztosítani számukra.

Mielőtt a katonáknak és a matrózoknak meglett volna a lehetősége, hogy az internet segítse őket a vallásgyakorlásban, az egyházi vezetők más módját találták, hogy segítsenek nekik ebben.

„Sok ember magával vihette a Zsoltárok könyve és az Újszövetség zsebváltozatát, és megpróbálhatta az idejét azzal tölteni, hogy részleteket olvasott belőle – mondja az Aleteiának id. Mike Strainic, az USA Katolikus Veteránjai elnevezésű szervezet történésze. – Ha egy pap elérhető volt, gyóntatott, misézett és néha adott egy speciális áldást – mivel a betegek kenetét utolsó kenetnek hívták, az „utolsó” szó miatt próbálták elkerülni ezt a nevet. A papoknak a háborús időkben megvolt a kiváltságuk, hogy általános feloldozást adjanak; ezért ha nem volt idő egyéni gyónásokra, egy pap fel tudott oldozni egy egész csapatot, hogy mindenki áldozhasson, mielőtt elindul a csatába.”

1942-ben, a II. világháború idején a Szent Vér Testvérület kiadott egy imakönyvet Katonai misszálém címmel, kifejezetten katonáknak, háborús körülményekre. A Nemzeti Katolikus Közösségi Szolgálat terjesztette (ez egyike volt annak a számos ügynökségnek, amely létrehozta az Egyesült Szolgálatok Szervezetét [USO]).

Ahogy Stephanie Soule, az USA Különleges Katolikus Gyűjteményének könyvtáros-levéltárosa leírja: a 128 oldalas Katonai Misszálém elég kicsi volt, hogy a katona beletuszkolhassa a hátizsákjába vagy éppen zsebre vághassa. „Számos különleges tulajdonsága volt, amivel kifejezetten a fegyveres erők használatára szabták” – írja Soule 2016-ban, miután felfedezte az USA Különleges Katolikus Gyűjteményében. – „Először is, a hátlapjára egy rózsafüzért nyomtattak. A szemeket dombornyomással emelték ki a borítólapon, hogy a katona kitapinthassa őket, így követhesse, hol tart az imádságban, hasonlóan ahhoz, ahogy a rózsafüzér szemeit is morzsolgatja az ember.”

Talán a legérdekesebb az, hogy a misszálénak volt egy „miseórája” és „miseóra-imája” arra az esetre, ha a katona képtelen lenne misére menni vasárnap. Csak annyit kellett tennie, hogy ránéz a „miseórára”, ami mutatta a világ összes időzónáját, keressen egy időzónát, ahol reggeli misét tartanak és recitálja a „miseóra-imát”, hogy így saját imájával csatlakozzon a többiek miséjéhez:

Örök Atya, Szűz Mária Szeplőtelen Szíve által szeretném egyesíteni magamat Jézussal, akinek drága vérét most ajánlják fel …-ban [itt megnevezi az országot, ahol éppen a misét mondják] a szentmise Legszentebb Áldozatában az ő Szent Egyházának szükségére, a bűnösök megtérésére, a tisztítótűzben szenvedő lelkek szabadulására és sajátos kegyelmekre, amiket itt kérek. Ámen.

Fontos volt tudni, hogy hol volt a világban akkor éppen vasárnap reggel, mert a II. vatikáni zsinat liturgikus reformja előtt az egyházjog megkövetelte, hogy a mise a délelőtti órákban legyen (kivéve a karácsonyi éjféli misét és a nagycsütörtöki utolsó vacsora miséjét). A szentségi böjt éjféltől volt kötelező, tehát a papnak, vagy akárkinek, aki áldozni szeretett volna, reggel kellett ezt megtennie, különben böjtölhetett volna egész nap.

Soule rámutatott, hogy a misszálé tanácsokat is adott a katolikusoknak a hadseregnél és a haditengerészetnél, beleértve azt a tanácsot is, hogy „adj jó példát mint katolikus úriember! A nem katolikusok számára te képviseled az Egyházat! Bátoríts más katolikusokat, hogy kövessék Krisztust!” és „Emlékezz, el van rendelve, hogy »egyszer meghalsz«! Imádkozz, hogy úgy élj és halj meg, mint Krisztus katonája!”

A Dayton Egyetemen talált misszálén kívül az USA Holokauszt Emlékmúzeumának birtokában is található az imakönyv egy személyes példánya. A múzeum honlapja leírja a misszálé jelentőségét:

Katolikus imakönyv, amelyet a 20 éves Anthony Acevedo használt, amikor az USA hadseregének egészségügyi katonája volt, majd hadifogoly a németországi Berga an der Elster-i hadifogolytáborban 1944 decemberétől 1945 áprilisáig. Tony mexikói amerikai volt, akit 1943-ban soroztak be az USA hadseregébe. A 70. gyalogos hadosztály 275. ezredének B századában szolgált mint egészségügyis katona. 1945 januárjában a század megadta magát a német hadseregnek a Bulge-i csatában. A Stalag IX-B hadifogolytáborba került Németországban, itt Tonyt kínvallatásnak vetették alá. Februárban átszállították Bergába, a buchenwaldi koncentrációs tábor egyik altáborába 350 bajtársával együtt, akiket részben zsidóknak, részben nem kívánatosnak minősítettek. Berga egy munkaszolgálatos tábor volt, ahol a rabok földalatti alagutakban és bányákban robotoltak. Tony egészségügyisként dolgozott a táborban, ahol el tudta rejteni a naplóját és feljegyezte sok ott elhunyt ember nevét és halálát. Kötelességérzetből tette ezt, bajtársai iránti megbecsülésből.

P. Aidan Logan OCSO (trappista), az USA tábori érsekségének hivatásügyi igazgatója azt mondta, hogy legalább három másik zsebimakönyv is létezett a katolikus katonák számára a II. világháborúban, az összes tartalmazta a mise rendjének teljes szövegét, ezen kívül hagyományos katolikus imákat.

De, ahogy az Aleteiának mondta, „egyik sem tartalmazta ezt a zseniális miseórát”.

2020. november 24.
fordította: Erdős Attila
Aleteia
forrás: katolikus.ma/mit-csinaltak-a-katolikus-katonak-amikor-a-haboru-idejen-nem-tudtak-misere-menni/