6 bűn, amit a keresztények már nem is érzékelnek
„A ti gonoszságaitok ütöttek szakadékot köztetek és Istenetek között. Bűneitek fedik el arcát előletek, hogy ne hallgasson meg benneteket.” (Iz 59, 2) Nincsenek különböző szintek az elválasztásban.
A bűn elválaszt Krisztustól.
Vagy békében vagyunk Istennel, vagy idegenek vagyunk számára. „Nektek is, akik azelőtt idegenek és ellenséges érzületűek voltatok gonosz tetteitek következtében, most nektek is megszerezte a kiengesztelődést halandó testében a halál árán, hogy szentté, szeplőtlenné és feddhetetlenné tegyen benneteket színe előtt.” (Kol 1, 21-22).
Ne áltassuk magunkat, semmiféle bűn sem elfogadható Isten számára. Ezért olyan fontos meggyónni bűneinket és elfordulni tőlük alázatosan és őszintén. Rachel-Claire Cockrell, írónő és angol tanár hat olyan bűnt állapított meg, amit a keresztények hajlamosak semmibe venni.
1. Az önzés és a képmutatás
Ha szükségét érezzük annak, hogy közszemlére tegyük cselekedeteinket, gondolatainkat vagy érzelmeinket azért, hogy értékeljenek, akkor tekintsünk magunkba. Sokan szeretik kimutatni, hogy jó keresztények. Gondoljunk arra, hogy Krisztus ismeri szívünket és azt, hogy mi a szándékunk! Egyedül az legyen az első, hogy Istennek tetszésére legyünk minden dolgunkban.
2. A kevélység
„Összeomlás előtt kevélység a hírnök, felfuvalkodottság jár a bukás előtt.” (Péld 16, 18).
Ez az ige rámutat arra, mennyire veszélyes a kevélység. Ha elutasítjuk a megbocsátást, kevélyen cselekszünk. Ha összeveszünk valakivel és elutasítjuk, hogy elsőnek kérjünk bocsánatot, kevélyek vagyunk. Emlékezzünk Krisztus irántunk mutatott irgalmára és cselekedjünk ennek megfelelően másokkal szemben.
3. Ne kívánd a másét
„Ne kívánd el embertársad házát, ne kívánd el embertársad feleségét, sem szolgáját, sem szolgálólányát, sem szarvasmarháját, sem szamarát, sem más egyebet, ami az övé.” (Kiv 20, 17).
Jézus szegény ács volt, tanítványai mások jótékonyságából éltek. Nem bűn, ha az ember szép dolgokat szeretne megszerezni. De azzá válhat, ha megkívánásból cselekszünk, vagy ha súlyosan eladósodunk ezért. Ha ezektől az anyagi javaktól megfosztanak minket, vajon elégedettek leszünk-e továbbra is és megtaláljuk-e örömünket Krisztusban?
4. A rágalmazás
„Ne rágalmazzátok egymást, testvérek. Aki testvérét megrágalmazza vagy ítélkezik testvére fölött, az a törvényt rágalmazza és a törvény fölött ítélkezik. Ha a törvény fölött ítélkezel, a törvénynek ahelyett, hogy megtartanád, a bírája vagy.” (Jak 4, 11)
Attól, hogy rosszat mondunk másokról, nem leszünk náluk jobbak! Nem tudhatunk mindent az életükről, és nem hordjuk az ő terheiket. Miért nem jár a hűtlen férj a templomba, vagy az asszony, aki abortuszon esett át? A mi előítéleteink miatt! Semmi sem hatalmaz fel, hogy ítéletet mondjunk mások felett.
5. A gyűlölet
„Legyen távol tőletek minden keserűség, indulat, haragtartás, szóváltás, káromkodás és minden egyéb rossz.” (Ef 4:31).
Hogyan tudjam úgy szeretni testvéremet, mint saját magamat, ha gyűlöletet érzek iránta? Előfordul, hogy gyűlöljük azokat, akiket nem értünk meg, akik sikeresek, vagy akik megsértenek minket. De ennek el kell múlnia közöttünk. Ezért vizsgálni kell szívünket, őrködnünk kell gondolatainkon és érzelmeinken.
6. Az ítélkezés
„Ne ítélkezzetek, hogy fölöttetek se ítélkezzenek!” (Mt 7, 1).
Mind bűnösök vagyunk, és Krisztus által kerülhetjük el az elítélést, nem cselekedeteink által. Mindannyiszor, ahányszor megengedjük magunknak, hogy megítéljünk másokat, elfelejtjük, hogy ugyanolyan bűnösök vagyunk, mint ők. A mai naptól kezdve válasszunk mindig helyesen: ismerjük el gyengeségeinket és gyakoroljunk alázatosságot.
infochretienne.com
fordította: Dr. Seidl Ambrusné
fotó: Krieg Barrie / world.wng.org
forrás: katolikus.ma/6-bun-amit-a-keresztenyek-mar-nem-is-erzekelnek/