Kell-e hétfőn misére menni?
Az alábbi cikk az amerikai körülmények figyelembe vételével ad választ a fenti kérdésre. A magyar egyházban – a vasárnapokon és vasárnapra eső ünnepeken kívül – jelenleg az alábbi napokon kötelező a szentmisén való részvétel és – lehetőség szerint – a munkaszünet: január 1-jén, január 6-án, augusztus 15-én, november 1-jén és december 25-én. Az Egyház főünnepei és parancsolt ünnepei.
A vasárnapon kívül az Egyházi Törvénykönyv tíz kötelező jellegű szent napot sorol fel (1246. kán. – 1. §.): karácsony, vízkereszt, Urunk mennybemenetele, az Úrnapja, január elseje, a Szeplőtelen Fogantatás, a Mennybevétel, Szent József, Szent Péter és Pál, valamint a Mindenszentek.
Az olvasók meglepődhetnek azon, hogy milyen sok van, néhányan pedig azon is, hogy a Hamvazószerda és a Nagypéntek, az Egyház egyedüli böjti napjai nincsenek közöttük. Azonban a püspöki konferenciák kérhetik a Szentszéktől, hogy „abrogálja” (szüntesse meg) néhányuk esetében a kötelező miselátogatást, így legtöbb országban csak öt vagy hat létezik a gyakorlatban: a karácsony, valamint néhány olyan másik, melyek fontos jelentőséggel bírnak az adott országban.
A közelmúltban vita tárgyát képezte az a kérdés, hogy mi történik a formálisan nem abrogált kötelezettséggel, ha az ünnep szombatra vagy hétfőre esik, talán mert vasárnapról áttették a rákövetkező hétfőre.
Az Egyesült Államok katolikus püspökeinek konferenciája (USCCB) ebben az ügyben régóta azon a véleményen van, hogy ilyenkor a kötelező jelleg feloldható, ám a vatikáni Jogalkotási Szövegek Dikasztériuma nemrégiben tisztázta, hogy ez nem így van: a kötelezettséget nem lehet ilyen egyszerűen megkerülni, a híveknek mind Advent második vasárnapján, mind pedig a hétfőre átkerült Szeplőtelen Fogantatás ünnepén részt kell venniük a misén.
Az amerikai püspököknek vagy át kell venniük az angol és walesi püspökök gyakorlatát, akik néhány kötelező ünnepnapot áttesznek szombatról, illetve hétfőről vasárnapra, vagy a nyájnak kötelező lesz évente még pár alkalommal misén részt venni, esetenként egymást követő napokon is.
A lényeg az, hogy az ünnepet a kötelező napon meg kell ülni, hacsak a kötelezettséget állandó jelleggel nem törölték. Ha vasárnapra esik, vasárnap kell menned. Ha hétfőre esik (akár azért, mert az a napja, akár azért, mert áthelyezték), akkor hétfőn is kell menned.
Könnyű kiút lenne, ha az amerikai püspökök kevesebb kötelező szent napot kérnének, ám úgy tűnik, az elmúlt fél évszázad alatt a katolikus vallás gyakorlásának megkönnyítése nemigen állította meg azt a folyamatot, hogy az emberek hanyagolják vallásukat.
Ezzel szemben viszont ma azzal a problémával kell szembenéznünk, hogy mostanra olyan kevés lett a kötelező ünnepek száma, hogy sok katolikus számára ez a fogalom értelmét vesztette. Az emberek meglepődve jönnek rá arra, hogy időről időre kötelességük részt venni misén egy hétköznapon is. Még az meglehetősen odafigyelő katolikusok is figyelmen kívül hagyják a „szolgai munkától” való tartózkodás kötelezettségét ezeken a napokon, pedig ez ugyanúgy érvényes, mint a vasárnapokon.
Ezeket az üzeneteket nem megfelelő módon közlik az egyházmegyék, a plébániák, valamint a katolikus iskolák és egyetemek, részben azért, mert a szent napok annyira ritkák. Azzal, hogy megkönnyítettük a megfelelést – a ritkítással -, valójában csak nehezebbé tettük, mert elhomályosítja azt, hogy mit is kell tennünk.
A misére járás kötelezettsége bizonyos ünnepnapokon hangsúlyozza azok fontosságát; annak elhagyása pedig minimalizálja. Nem ezt az üzenetet kéne átadnia az Egyháznak a gyermekeinek. Az adott időpontjukról való elmozdítás szintén problémás, mert elhomályosítja azt a jelentést, mely az általuk elfoglalt dátumokhoz köti őket (néhány esetben pedig a hét egyik napjához).
Angliában és Walesben Úrnapja ünnepét, amely rendesen a Szentháromság vasárnapja utáni csütörtökön van, az azt követő vasárnapra helyezték át. Ez elmossa a kapcsolatot az Úrnapja és a Nagycsütörtök között. Az Egyesült Államokban a Szeplőtelen Fogantatást a vasárnapi december 8-ról a hétfői december 9-ére helyezik át.
Ez azért van így, hogy advent második vasárnapja a naptár által megkívánt elsőbbséget élvezze, viszont elmossa a kapcsolatot Szűz Mária születésével, mely pontosan kilenc hónappal később, szeptember 8-án esedékes, mint ahogyan a március 25-i hírüladás is pontosan kilenc hónappal karácsony előtt van. Szent József napját (március 19.) sok ország szent napként tartja számon, és szimbolikusan hét nappal a hírüladás előtt van (huszonötödike).
A Mennybemenetel – melyet szabályosan a húsvét ötödik vasárnapját követő csütörtökön ünnepelünk, pontosan 40 nappal húsvét után és nyolc nappal pünkösd előtt – megteremti a Szentlélek eljöveteléért való imádságos kilenced ünnepélyességét. Január 1-je, vagyis Jézus körülmetélésének, Szent Nevének, illetve Mária istenanyaságának az ünnepe, egyben karácsony nyolcada is. A Vízkereszt zárja a karácsony 12 napját.
Ezek nem csupán alkalmas időpontok, hanem megszövik a liturgikus év szimbolikus kapcsolatainak a hálóját. Továbbá bizonyos mértékig beleépültek a világi naptárakba is, illetve ezeket gyakran az ortodoxok, az episzkopálisok és a lutheránusok is megtartják.
Az amerikai püspököknek az a vágya, hogy a vasárnapokat távol tartsák a nagyobb ünnepektől, azt az évszázados szokást tükrözi, hogy hangsúlyozzák a vasárnap ciklikusságát, ami a XX. század különböző reformjaiban a vasárnapok és más ünnepek rangsorának megváltoztatáshoz vezetett. Ezek a változások megvédték a vasárnapokat attól, hogy – a legfontosabb ünnepek kivételével – más ünnepek „rájuk telepedjenek”, tehát nem ésszerűtlen dolog azt gondolni, hogy ebben már eléggé messzire mentek.
A liturgikus naptár beleavatkozása a vasárnapokba évente kétszer vagy háromszor nem okoz komoly kárt a vasárnapi liturgia hívői megbecsülésében, főleg, ha nem ugyanarról a vasárnapról van szó minden évben. Másrészt, előnyös azoknak a katolikusoknak, akik a legtöbbször nem tudnak részt venni a december 8-i misén, vagy azt csupán korán reggelre vagy ebédidőre tudják beszorítani. Így ők is inkább megtapasztalhatják a nap ünnepélyességét.
Ezzel szemben az Isteni Irgalmasság vasárnapja – ahol ünneplik – állandóan elhomályosítja a húsvét utáni második vasárnapot, és 2000-es bevezetése azt jelzi, hogy a szokványos vasárnapi liturgiához való ragaszkodás ma már kevésbé olyan sürgető, mint egykor volt: elkezdtünk átesni a ló túlsó oldalára. Ezt sugallja az angol püspökök hajlandósága arra, hogy az ünnepeket nem vasárnapról mozdítják el, hanem éppen vasárnapra helyezik át.
Egy másik kérdés viszont az – ahogyan már említettük -, hogy az Egyháznak mennyire kell megkövetelnie a katolikusoktól a miselátogatást. Ahogyan a pénteki hústilalom 2009-es angliai és walesi felújítása jelzi, itt is kezdenek átesni a ló túlsó oldalára.
Az Egyház nem folytat a világiakkal tárgyalást arról, hogy mennyit viselnek el. Kevesen hagyják abba a misére járást azért, mert túl gyakran kérik meg őket, hogy menjenek el rá. Hogyha egy vasárnap vagy más kötelező napon indokolatlanul nehéz misére menni, nem bűn, ha nem teszik. A kérdés inkább az, hogy vajon mi, katolikusok képesek vagyunk-e az egész hetünket, és ugyanúgy egész életünket átitatni katolikus szellemmel.
A hétközi miselátogatás, ha van rá alkalmunk, ennek egy jó módja. Még jobb, ha ezt azért cselekedjük, hogy engedelmeskedjünk az Egyház parancsának, – azaz nem saját akaratunkból, hanem másnak az akaratából tesszük – és részt veszünk egy igazán jelentős ünnepen.
